Marinko Šakota: A Szűzanya 2024. január 25-ei üzenetének magyarázata
A Szűzanya 2024. január 25-ei üzenete : "Drága gyermekek! Ez az idő legyen az imádság ideje."
Ahogy megjelent az üzenet, többen azonnal feltették a kérdést: Miért ilyen rövid? Miért nem mondta a Szűzanya „Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra”? Lehet, hogy csalódott bennünk?
A Szűzanyának korábban is volt hasonló üzenete, az egyikben csak az ismételte: Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Ez az új üzenet is rövid, de tartalmas. A Szűzanya újra kimondta benne alapszándékát, azt, ami a szívében van, ez pedig az imádságra való hívás.
Ugye mi azt szeretjük, ha a Szűzanya kicsit hosszabb üzenetet ad? De, eddig nem mondott-e el nekünk mindent? Mit kellene még megmagyaráznia?
Nem, nincs szükség több magyarázatra, csak a mi válaszunkra: Hogy végre válaszoljunk hívására, engedelmeskedjünk neki és kezdjünk el imádkozni a családban, egyedül és a plébánia közösségben. Mennyit? A szív fog dönteni.
Tegyük fel a kérdést: Miért fontos az imádság?
A Nyugati egyházat szemlélve, azt látjuk, hogy sok keresztény eltávolodott Istentől és az egyháztól. Miért? Biztosan több oka van, de egy közülük a legfontosabb: Mert az emberek nem imádkoznak. Ha nem imádkoznak, lassan-lassan eltávolodnak Istentől, elveszítik Isten jelenlétének és közelségének érzését, és ezzel együtt az Istenre és az imádságra való vágyukat is.
Az imádság értelme éppen abban van, hogy visszatérjünk Istenhez, ne távolodjunk el tőle, hogy a szívünk közel legyen hozzá, hogy ne felejtsük el szavait.
Az ima a lélek tápláléka. A lélek nem maradhat üres. Ha nem Isten szavával és szeretetével tápláljuk, akkor más táplálékkal fogjuk betölteni. Milyennel?
Az imádság iskola. Jézus mondja: „Jöjjetek hozzám és tanuljatok tőlem.” Hogyan fogunk Jézustól tanulni, ha nem imádkozunk? Hogyan fogjuk megismerni Istent, aki irgalmas Atya, ha nem az Eukarisztiában, a szentgyónásban, Isten Igéjének olvasásában?
Jézus azt szeretné, hogy a barátai legyünk. Hogyan lehetünk a barátai és hogyan fog kibontakozni barátságunk, ha nem találkozunk vele az imában, Isten Igéjének olvasásában és hallgatásában, amelyek az evangéliumban vannak leírva; a szentségimádásban, a kereszt előtti imában, az Ő nevének ismétlésében?
Imádkozni azt jelenti, hinni Istenben, bízni Őbenne. Hogyan fog az Istenbe vetett bizalmunk megerősödni, ha nem imádkozunk, ha nem bízzuk rá és nem adjuk át magunkat Neki?
Imádkozni azt jelenti, hálát adni Istennek. Amikor hálát adunk, az annak a jele, hogy nem vagyunk vakok és nem felejtettük el azt, amit Isten tett értünk, hogy megteremtett bennünket, hogy annyira szeret minket, hogy életét adta értünk, nap, mint nap annyi ajándékot ad számunkra, hogy szinte meg sem tudjuk számolni. Jézus azt szeretné, hogy ne felejtsük el Őt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ha nem veszünk részt a vasárnapi szentmisén, el fogjuk felejteni, ezzel pedig meg fogjuk tagadni, mint Péter és el fogjuk árulni, mint Júdás.
Végül pedig arra is tanít bennünket a Szűzanya, hogy fontos számára a mi imánk, hogy böjttel és imádsággal a háborúk is megállíthatók. Hát nem áruljuk el a Szűzanyát, ha nem böjtölünk és nem imádkozunk? Nem okozunk-e neki csalódást? Ezzel nem azt fejezzük-e ki, hogy Ő nem fontos nekünk, hogy nem ragaszkodunk Hozzá és szavaihoz? Hogyan fogunk egyszer a színe elé állni, hogyan nézünk majd a szemében, ha nem tesszük – legalább egy kicsit – azt, amire évek óta édesanyaként oly nagy szeretettel hív? Ha a Szűzanya biztosít bennünket arról, hogy a mi imádságunk segít abban, hogy béke kiáradjon a világra, akkor miért nem hallgatunk rá? Ha Ő ennyire szeret bennünket, akkor miért vagyunk mi közömbösek? Ha biztosít minket arról, hogy nem tud nélkülünk segíteni, hogy szüksége van az imáinkra, akkor miért vagyunk olyan közömbösek és süketek? Miért van az, hogy más hívások, olyanok, amelyek a munkánkra és a hobbinkra vonatkoznak fontosak számunkra, a Szűzanya édesanyai szavai, hívása pedig nem?
Az utolsó üzenet rövid. És jó, hogy így van: hogy felráz, felébreszt álmunkból, és lépteinket a templom felé, az Eucharisztiára, a szentgyónásra, a szentségimádásra, a Križevacra és a Jelenések hegyére irányítja, hogy merev kezünket mozdítsuk meg végre, vegyük kezünkbe a Szentírást, olvassuk az evangéliumot, vegyük kezünkbe a rózsafüzért...
Vajon ez az idő az imádság ideje lett-e a te életedben? Hallgatunk-e az Édesanyára, vagy le kell mondania rólunk, mert nincs értelme többé, hogy beszéljen hozzánk és hívjon minket, hogy segítsünk neki? Az én imám és a tiéd, vagy az imánk hiánya azt mutatja meg, hogy fontos-e a Szűzanya számunkra, mennyire ragaszkodunk az Ő Igéjéhez és szeretetéhez.
Ha a Szűzanya ebben a rövid üzenetben azt mondja nekünk: Drága gyermekek, akkor mondjuk mi is, te és én, most, ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat olvassuk: Drága Édesanyám! Köszönöm, hogy szeretsz! Én is szeretnélek szeretni Téged, legalább egy kicsit jobban, mint eddig…
fra Marinko Šakota
fordította: Sarnyai Andrea