Egy szép levél a hazaszeretetről
Miklós testvérünk nagy szívvel vetette bele magát a hazánkért való küzdelembe. Levelében belső motivációiról, elköteleződésének folyamatáról ír:
"Mindig újra és újra átolvasom a leveleidet, szinte pezseg a lelkem annyira érzem, hogy erre a végső küzdelemre hívott el Isten. Úgy örülök hogy annyi év látszólagos semmit tevése után vagy fogalmazhatnók úgy is hogy sok vargabetü után most egyszer csak felcsillan a fény az alagút végén.....
Már egész pici koromban volt valami furcsa elköteleződésem a hazám és a magyar nép felé.Talán 3 éves lehettem amikor a szüleimmel az Esztergomi vár bástyájáról átnéztünk a Duna másik oldalára és rákérdeztem hogy kik élnek odaát.Megtudtam hogy főleg magyarok, de az már nem Magyarország pedig régen az volt.Na erre úgy 3 évesen torkom szakadtából elkezdtem kiabálni, hogy adják vissza adják vissza, apu a hóna alá csapva menekült le velem és anyuval az emberek nagyderültségére.
Utána 9 éves lehettem amikor kotorásztam a nagyszüleim kacatjai között és egy 1943-as atlaszra találtam rá.Volt ott történelmi Magyarország térképtől kezdve a revizionista Horthy Miklós Magyarországéig minden...... sokkot kaptam és úgy kellett nyugtatni 2 napig. Nehezen de elmagyarázták, hogy erről egy szó se szabad szólnom senkinek mert ezt most büntetik és el is vihetik őket miattam ha bárkinek elmondom amit láttam. 9 évesen minden értettem - ma a barátnőm egyébként jól tanuló lánya a 12 osztályos rendszerben 17 évesen még nem tudta ki Jelasics báró.....
Nem akarok nagy szavakat használni de a magyar nép sorsa valahogy úgy belém van kódolva mint ahogy Mózesben is benne volt Izráelé... akit hiába neveltek egpitomi hercegnek azért csak a zsidóság sorsa izgatta. Nehogy félre érts nem tartom Mózesnek magam csak azt mondom, hogy ez az előre beprogramozás benne is és bennem is meg volt!
Aztán a magyar-mondák, a Szentkorona-tan, az Árpád-ház, Natália nővér, Pió atya jóslata, Isten valósága valahogy most kezdet igazán összeérni.... amikor könyveidben olvastam a Szeretet földjéről akkor minden összeállt, a sok rész eggyé formálódott.... én ennek a gondolatnak a szerelmesévé váltam....
Gyula! Most olyan vagyok mint egy átjátszó állomás megpróbálok mindenkit bevonni a mozgalomba, természetesen amellett, hogy magam is imádkozom a vezérlő gondolatommá vált ez a szellemi harc. Annyira erős az elköteleződésen hogy a magán életi zürzavarom sem hátráltat a küzdelemben..."
(Kárpáti Miklós)