Összehangolódó szülők
Úgy tűnik, a gyermekükkel közösen foglalkozó szülők agya összehangolódik, ez hosszú távon a nevelést és a párkapcsolatot is segítheti.
A házastársak, párok viszonya teljesen megváltozik, amikor gyermekük születik, ez nem is kérdés. Minden idegszálukkal összpontosítanak egy csöppségre, aki betoppant az életükbe, tőlük függ a jólléte, és hirtelen körülötte szerveződnek a nappalok és az éjszakák.
Korábban megszokott dolgokra kevesebb idő és figyelem jut, átalakulnak a prioritások. A párkapcsolatok többféleképpen reagálhatnak minderre, hol erősödik, hol gyengül a szülők közötti kötelék. Éppen ezért érdekes a nemrégiben a Nature Scientific Reportsban publikált kutatás, amely nem kevesebbet állít, mint hogy azok a házastársak, akik időt szakítanak arra, hogy együtt foglalkozzanak gyermekükkel, az agyi működés szintjén is egymásra hangolódnak. Ebből pedig a saját kapcsolatuk is rengeteget profitálhat.
Anya-agy, apa-agy
„Mommy brain”, azaz anyaagy, mondják a szülés után kicsit feledékenyebbé, szétszórtabbá és érzékenyebbé váló nők gondolkodására. Néhány változás a kialvatlanság és a hektikus napirend számlájára írható, ugyanakkor az anyukák agyában strukturális átalakulások is zajlanak, mielőtt és miután világra hozzák gyermeküket. Mindez azért történik, hogy jobban megértsék kisbabájuk jelzéseit, és beleszokhassanak az anyaszerepbe. A neuroplaszticitás annyit tesz, hogy a különböző környezeti tényezők hatására, a tanulási folyamatok során az idegrendszer formálódásra, alkalmazkodásra képes. Na de mi a helyzet az apává váló férfiakkal? Őket vajon csak az alváshiány sújtja? Korántsem. Bár sokkal kevesebb szó esik róluk, de az újdonsült apukák szervezete is reagál a megváltozott körülményekre.
Egy kutatásban friss, első gyermekes szülők agyát vizsgálták, miközben olyan felvételeket mutattak nekik, amelyeken ők a kisbabájukkal foglalkoztak. Az agy érzelmi reakciókat feldolgozó és raktározó részében, az amigdalában mindkét nemnél fokozott aktivitást tapasztaltak. Talán meglepő lehet, de az apukák hormonrendszere is reagál az új szituációra, amitől gondoskodóbbak és empatikusabbak lesznek. A kötődési hormonként is ismert oxitocin szintje sem csak az anyukákban emelkedik, az apákban is hasonló szintet ér el, miután világra jött a gyermekük. A hormon növekedésére hatással van, hogy mennyit foglalkozik a férfi az újszülöttel.
Összehangolódó szülők
A Nature Scientific Reportsban megjelent új tanulmány azt sugallja, hogy a párok a közös nevelés során az agyban zajló folyamatoknak köszönhetően nemcsak jobb szülők, hanem megértőbb partnerek is lesznek. A kutatók 24, egy háztartásban élő anya-apa párost vontak be a vizsgálódásaikba. Először kitöltettek velük egy kérdőívet, ami arra fókuszált, hogy ki milyen gyakran tölt be vezető szerepet a gyermeknevelésben. Majd különböző érzelmekről árulkodó csecsemő- és felnőtthangokat hallgattattak velük kétféleképpen, külön szobákban, illetve egy helyiségben, eközben a prefrontális kéregben zajló agyi aktivitásukat vizsgálták. A prefrontális kéreg az agykéreg homloklebenyi része, a tervezésért, a döntéshozatalért és az összetett szociális interakciók kontrolljáért felelős.
A képalkotó eljárás megmutatta, hogy az egy helyiségben tartózkodó párok agya szinkronban működött, tehát ugyanazokon a területeken hasonló aktivitást mértek. A jelenség erőteljesebben megfigyelhető a fiatalabb, egygyermekes, a nevelési feladatokat gyakrabban megosztó, ám főleg az anya vezető szerepét hangsúlyozó szülők körében, illetve pozitív (felnőtt- és gyermeknevetés) és semleges hangokat hallgatva. A kontroll érdekében a kutatók találomra összeválogatott párokkal is elvégezték a kísérletet, náluk nem történt ilyen összehangolódás.
Mit jelent mindez? Azt, hogy azok a szülők, akik egymás fizikai jelenlétében, közösen is sok időt töltenek el a gyermekükkel, jobban rá tudnak hangolódni egymás érzelmi állapotára, gondolkodására, mindemellett pedig könnyebben meg tudják osztani a nevelés mentális és emocionális kihívásait is. Ez egyben rámutat arra, hogy azok a párok, akik keveset foglalkoznak egyszerre a csemetéjükkel, például a munkakörülmények, esetleg válás miatt, valószínűleg kevésbé tudnak empatikusan együttműködni a nevelési feladatokban, és nehezebben érthetik meg a másik álláspontját is. A folyamatok árnyaltabb megértéséhez viszont további vizsgálódások szükségesek - hangsúlyozták a kutatók.
(femina.hu)
