Egyre lejjebb és lejjebb - közvetlen tapasztalataim a cigány misszióban

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2014. február 18. kedd

A médiából az hallhatjuk, erősödik a forint vásárló ereje, 500 ezer munkahely jött létre és minden területen jelentős eredmények vannak. Én pedig a magam pénztárcáján azt tapasztalom, hogy csak nagyon átgondoltan lehet a szükséges minimumot megvásárolni, ismerőseim pedig - kvalifikált és alulképzett egyaránt -, nem kapnak munkát. Ha én - az évtizedek munkája után nyugdíjat kapó - így élek, mit mondjanak azok a cigányok, akiknek esélyük sincs a munkához? A közhasznú munka, ami a nyári időben valamit jelentett októberben véget ér, de utána is meg kellene élni... Íme:

A lomizás, amiből eddig fenntartották magukat, ellehetetlenedett. Tudniillik ma már súlyos büntetés – pénzbírság vagy 2 évig tartó börtön -, jár azoknak akik szeretnék összegyűjteni a kidobott lomiból az értékesíthetőt. Magyarországon többszáz család él ebből, nem érthető, hogy miért nem lehet élhető szabályozást kidolgozni. Lehetne vállalkozói engedélyhez kötött foglalkozás, amit a felvásárló telepen igazolt legális hulladék begyűjtésként kezelnének.

Érhetetlen a kormány radikális intézkedése: államosítani a felvásárló telepeket és egyik napról a másikra kijelenteni, hogy az utcán lévő hulladék a közterület fenntartó tulajdona. Mi lesz ezekkel a családokkal ? – teszik fel nekem ezt a kérdést akik ebből élnek. Az összegyűjtött fa hulladékkal egy egész telet kifűtöttek.

Egy-egy család 10-15 főből áll. Eljönnek Szabolcs megyéből Budapestre amikor lomtalanítás van. Az éjszakát az utcán töltik, hogy elsők legyenek, amikor kirakják a hulladékot. Családok jönnek gyerekekkel, kirakják őket egy-egy helyen, hogy lefoglalják maguknak a várható lomit. Még így is kétesélyes a vállalkozás. olykor a benzin költség sem jön be és még büntetnek is.

Hol van ilyenkor az Országos Roma Önkormányzat –vajon meddig hagyja még a cigányság magát megvenni az éppen regnáló és hatalomra törekvő politikusoktól?

A cigány értelmiségiek, jogvédők mára már kifáradtak abban, hogy a politika nem hajlandó a cigányság helyzetén változtatni, ami persze nekünk többségieknek sem jó. Abból a híres roma integrációs programból amit Járóka Lívia EU-s parlamenti képviselő letett és nagy büszkeséggel emlegette a kormány – szinte semmi nem lett.

Nem épültek szociális bérlakások, nincsenek képzések amivel munkába lehetne őket állítani, nincsenek munkahelyek, a gyerekek integrációs programja is elmaradt, nincsenek tanodák stb, lehetne folytatni. Helyette vannak tiltások és megvonások – és a bevált árokásás cigány és nem cigány között.

Az éppen hatalmon lévő kormányoknak könnyű dolguk van az itt élő cigány és nem cigány állampolgárokkal, mert úgy szocializálódtunk, hogy a „ mindig lejjebb”-et nagy türelemmel viseljük, miközben azt akarják velünk elhitetni, hogy jól élünk, haladunk előre. Elmentem öt cigány családhoz, betegek minden vírus előbb éri el őket az egyoldalú tápláltság, depresszió miatt - már nyoma sincs annak a túlélő erőnek ami a cigányságot átsegítette minden nehézségen.

A tízgyermekes anya magas lázzal fekszik, gyógyszert a rokonok hoznak, mert élelemre sincs pénze. A férje dolgozik, de nincs bejelentve, előfordul, hogy öt napig nem kell mennie, mert éppen nincs munka. Nyáron az anya kénytelen volt kölcsön kérni, mert nem tudott élelmet venni gyermekeinek, 50%-os kamatra kapott egy hónapra.

A nyomor arca ilyen kegyetlen is tud lenni.

A másik családból az anya bodza bogyót szedett és adta el, majd az utcai diófákról diót szedett és értékesítette, örült, hogy a pulyáknak tudott főzni. A férjének a vállalkozó hol tud fizetni, hol nem.

A tél nagy erőpróba, ahol sok gyerek van, tüzelőre lenne szükség. Az önkormányzat nem ad, mert lakásfenntartási támogatást ad, ami közvetlenül megy az áramszolgáltatónak. Jó lenne segíteni rajtuk, szeretnénk kérni a nagylelkű adományozókat, hogy a téli tüzelőben segítsenek, hogy segíthessünk.

Kérem a Jóisten áldását mindazokra, akik együtt tudnak érezni cigány családjainkkal és egy fohásszal könyörögnek az Úrhoz elsősorban, megtérésükért és azért is hogy legyen az életük elviselhetőbb.

Tarnóczi Mária