Az ember, akit rángat az árnyéka
Az előttünk sétáló férfin nem látszott semmi különös, útikalauzom mégis megrántotta a kezem, és a fülembe súgta:
„Látod azt az embert? Nagyon szerencsétlen – rángatja az árnyéka! Hidd el, ez így van! Állítólag egyszer egy egész hétvégén bulizott egy rave-house-partyn, az meg tudod milyen?! Dübörög a zene, mindenfelől villóznak a fények, stroboszkóp meg minden, és állítólag az árnyéka nem bírta tovább a zajt, meg hogy ide-oda ugráltatják és megbolondult!
Szerencsétlen pasi azóta mindig a fal mellett közlekedik, a házak árnyékában, takarásban, mert ha kilép a fényre és megjelenik az árnyéka, az rögtön balhét csinál! Elrángatja a kirakatok elöl, ki az emberek közül, de nem engedi be még a kocsmába se! Először ezt hittük, szegény pasi embergyűlölő lett, de nem, hanem az árnyéka megbolondult! Olykor meg se rezzen az emberek között, elsimul a földön, falon, mint minden rendes árnyék, máskor meg ha csak közeledik valami régi cimbi, már rángatja, elbuktatja szerencsétlen önmagát, csak nehogy szóba álljon a másikkal!
Állítólag a lakásába külön szakembert kellett hívatni és jó pénzért olyan világítás-technikát beszereltetni, ami minden felől egyenletesen szórja a fényt, hogy ne látszódjon az árnyék és így egy kis nyugta legyen, mert ez a nyomorult még a tévét is kikapcsolta, ha olyan műsor ment!”
Néztem előttünk a férfit és én is észrevettem, hogy egészen a házakhoz húzódva közlekedik, teljes takarásban. Megsajnáltam szegényt, de hálás is voltam, hogy láthattam. Azt gondoltam, néhányszor talán már én is feldühösítettem az árnyékomat. Ki tudja, ha tovább is így folytatom, még a végén valami baj történhetne velünk!
Délután a strandon már békében feküdtünk a pléden, én és az árnyékom. Megállapodásra jutottunk egymással: én nem élek vissza a türelmével, kiszolgáltatott helyzetével, ő pedig vigyáz rám, nehogy valami zűrös szituba keveredjek. Nagyon rendes volt, megértő, senki se kívánhatna jobbat magának. Mondhatom, egy angyal az én árnyékom, egy angyal!
Szöveg: Sípos (S) Gyula, kép: Vihart Anna További történetek: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/