Amerikai nemzeti imanap: szűken értelmezi Obama a vallásszabadságot
1952 óta minden amerikai elnök meghirdeti a nemzeti imanapot, amikor az amerikaiak hálát adnak az áldásért, és isteni útmutatást kérnek a jövőre nézve. Barack Obama május elsején jelentette be, hogy május 3. lesz a nemzeti imanap. (Hazánkban 2004. óta szervezünk minden évben Nemzeti Imanapot, január 18-ra, Árpádházi Szent Margit ünnepére, hasonló célokkal is - sipos. Lásd erről bővebben az Imádságok Hazánkért menüpontot.)
Obama az imanap alkalmából kiadott üzenetében hálát ad a demokráciáért, ami tiszteli mindenki vallásos hitét, és védi mindenki valláshoz való szabadságát, aminek keretében szabadon imádkozhat, végezheti a rítusokat és tartózkodhat azon dolgoktól, amelyeket hite tilt neki.
A kritikák szerint Obama csak a rítus szabadságaként értelmezi a vallásszabadságot, számára az már nem tartozik bele a fogalomba, hogy valaki hite szerint is élhessen. Obama és vallásszabadság kérdése azután lett kényes téma az Egyesült Államokban, hogy január közepén ugyanis az Obama-kormány kötelezte az egyházi fenntartású kórházakat és iskolákat is arra, hogy olyan egészségbiztosítást nyújtsanak, ami kiterjed a fogamzásgátlásra, sterilizációra és az abortáló hatású szerekre is. Ellenkező esetben hatalmas támogatásokat von meg az intézményektől az állam.
Később a hatalmas, egységes tiltakozás hatására egy kompromisszumtervezettel állt elő, amely szerint az egyházi kötődésű kórházak és egyetemek nem lennének arra kötelezhetők, hogy a dolgozóik után fizetendő egészségügyi hozzájárulásukba az elveikkel ellentétes szolgáltatásokat is belevegyék. Ehelyett a biztosítótársaságokat utasítanák, hogy mindenféle felár nélkül garantálják azoknak a nőknek a fogamzásgátlás lehetőségét, akik egyházi intézményekben dolgoznak. Ezt a tiltakozók lényegileg ugyanolyan diktátumnak tartották, mint az első szabályozást.
Robert Tyler, az Advocates for Faith and Freedom (A Hit és Szabadság Védelmezői) nevű nonprofit civilszervezet tanácsadója szerint a vallásszabadságról szóló első alkotmánykiegészítés mind cselekedetekről, mind a hitről is szól. Egy 1990-es legfelsőbb bírósági döntés azonban igen bizonytalanná tette a vallássszabadság határainak értelmezését. Eszerint azon törvények, amelyek sértik a vallásszabadságot, elfogadhatóak, amíg semlegesek és általánosan elfogadhatóak. Ennek következtében ugyanis a vallásszabadság leszűkült arra: akármit hihetünk, de azt már nem foglalta magába, hogy aszerint is cselekedhetünk.
Pedig az előző kétszáz évben Amerikában ez is beletartozott a vallásszabdaságba.