A gonosz lelkek természetéről
Minden kultúra ismeri azt a rosszindulatú szellemi világot, amelyik minden erejével az emberek tönkretételén fáradozik. A Biblia világa e démoni sereg vezetőjét nevezi sátánnak, vádolónak, szétszórónak, viszályt keltőnek, embergyilkosnak kezdettől fogva. Ismerjük őt, hiszen itt motoszkál a szívünk körül, hogy elcsábítson, megrontson és halálba taszítson.
Már a Szentírás első lapjain olvashatunk róla. Ő az őskígyó, a csábító, aki saját nagy vágyát hazudja bele Ádám és Éva szívébe: olyanok lesztek, mint az Isten, ti határozhatjátok meg, hogy mi a jó és mi a rossz, és sohasem haltok meg.
A csábítás sikeres volt. Láthatjuk, hogy a történelemoktatásunk során megismert és felmagasztalt „nagy emberek” egy része kifejezetten sátáni karakterű. Az egész világot leuralni kívánó istenkirályok és tömeggyilkos nagy hódítók mind ebbe a sorba tartoznak: Nagy Sándor, Julius Ceasar, Attila, Dzsingisz kán, Napóleon, Hitler, Sztálin…
De minden kiskakas is úr a maga szemétdombján. Mindegy, hogy elnök vagy családfő, közösség-vezető vagy igazgató, politikus vagy csak az udvari munkások feje, férfi vagy nő – aki a hatalom mámorító ízét megkóstolja, aki ettől függővé válik, annak hamar leuralóvá, démonivá formálódik a személyisége.
A hazugságok atyjának sugallatai ügyes vitatkozóvá, az igazság bajnokaivá tehetnek – de milyen igazságok ezek és hová vezetnek? Mindegy, hogy politikai, vallási igazságokon vagy csak a buszmenetrenden vitatkozol - a gonosz léleknek csak annyi kell, hogy vitatkozz! Veszekedj és közben légy meggyőződve arról, hogy neked van igazad és a te igazságod fontosabb mindennél! Hiszen te lehetsz a hős hitvédő, a csodálatos emberjogi harcos, az eszme tisztaságának őrzője – pedig csak terrorista vagy, a szavak terroristája, hogy aztán a tettek terroristája legyél. A kiátkozó, kizáró, elkülönítő, börtönbe vető – igen, ez az út mindenképp ide vezet, bármilyen magasztos szavakkal is kezded. Így jutott el az egyház az inkvizícióig, a szabadság-egyenlőség-testvériség hősei a forradalmi terrorig, így jutunk el mi is a válásig és „becsületgyilkosságokig”.
Ha én határozhatom meg, hogy mi a jó és mi a rossz – márpedig szabadságom van rá, hiszen én lettem önmagam istene -, akkor minden vágyam jogos és kielégítésük csakis gazdagíthatja csodálatos személyiségemet. És egyébként is: ez jár nekem! A démoni csábító pedig belesuttogja érzékeimbe, testembe, lelkembe, mi mindent kívánhatok, és segít lebontani az útból minden akadályt. Legyen tilos a gyereket nevelni! Hadd határozza meg mindenki szabadon a nemi identitását! Az „Én” jobban tudja, mi kell neki! És ha mégsem, hát készen állunk, hogy megmutassuk neki a könyveken, videókon, tévén, telefonon és interneten keresztül. Így működik a megrontás, míg az „Isten képére és hasonlóságára” teremtett ember véglegesen a sátán képére és hasonlatosságára nem torzul.
Tudnunk kell azonban, hogy a sátán csak Isten majma – valódi hatalma közöttünk annyi van, amennyit átadunk neki. Kutató elménket, tudásunkat, felfedezéseinket arra használja, hogy fegyvereket gyártasson, gonosz filmeket rendeztessen, sátáni struktúrákat építtethessen fel – hogy végül elpusztíthasson mindent, mert gyűlöli az egész földet. Csak azért teheti mindezt, mert megengedjük neki!
A gonosz lelkekben nincs semmi az életből. Sóvárognak utána, de csak tönkretenni tudják. Aki nem küzd ellenük, aki a befolyásuk alatt marad, akit „felfalhatnak”, az ugyanúgy tönkremegy. Ennek vége a pokol, az örök sóvárgás beteljesülés nélkül, örök szenvedés enyhülés nélkül, örök gyűlölet szeretet nélkül és örök magány megértés nélkül.
Felismerem tehát, hogy a gonosz lélek itt motoszkál bennem és körülöttem. Kísért, megkötöz, ostoroz, nyomást gyakorol, hogy befolyást szerezzen az életemben és rajtam keresztül még sokak életén. Ezért mielőtt nagy lendülettel nekiállnánk megtisztítani a világot – a sátán pedig örül, nagyon szereti az ilyen harcosokat, bombákat is ad hozzá -, meg kell értenünk, hogy a saját szívünknél kell elkezdenünk. A szemünknél és fülünknél, a nyelvünk és vágyaink megzabolázásával. Amíg ezt nem tesszük meg, csapdában maradunk, ahol jobboldal küzd a baloldallal, katolikus a reformátussal, bázisdemokrata a hierarchikussal, pápahű a pápnemhűvel, keresztény az iszlamistával, buddhistával, ateistával, és így tovább.
Egy igazság van, és ez nem a papírok igazsága. Nem elvek és törvények igazsága. Az igazság egy személy: Jézus Krisztus. Ezért csak egyet tehetek: lesétálok életem szemétdombjáról, elengedem vágyaimat és meghívom, hogy Ő legyen életem középpontjában. Ő az Emberfia, aki a mennyei Atyával, minden élet teremtőjével és oltalmazójával, minden dolgok gyökerének és minden cselekedet összes következményének ismerőjével egylényegű. Ő a Fiú, és Szentlelke, a Szeretet lelke által segíteni tud nekem, nekünk is. Helyes ismeretet ad és a jót megvalósítja mindazokban és mindazok által, akik kérik ezt Tőle.
„A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.” (Gal 5, 19-23)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)