Többször elsütöttem már ezt a mondatot különböző helyzetekben, legutóbb egy kommentben a választásokkal kapcsolatban, most így: szavazz a legkisebb rosszra. Nem új dolog ez, már Jézusnak is csak ez volt lehetséges – talán nézzünk szembe önmagunkkal és rovancsoljunk.
Hogy ne vádolhasson senki, miszerint ha kell, ha nem, Jézust belerángatom az ügybe, egy rövid magyarázattal tartozom. Milyen lehetőségei voltak Istennek a bukásunk után? Nélkülünk is tökéletes lenne az élete, magunkra hagyhatott volna bennünket, de akkor a sátán fogságában maradtunk volna örökre, márpedig – mivel szeret minket -, ezt nem akarta. Számára elvesztésünk volt a nagyobbik rossz, a kisebbik pedig az, hogyha megtestesül és életét adja értünk... Vajon mi hogyan döntöttünk volna?
Jézus Krisztus tökéletesen szabad volt minden döntésében – nem úgy, mint mi -, lehetett volna kora világsztárja vagy csodálatos uralkodója is. A vallási vezetők és Róma hatalma mellé is álhatott volna, vagy lehetett volna szuper-farizeus csodarabbi. Lehetett volna lázadó és győztes hadvezér vagy hagyhatta volna az egészet és élhetett volna békés pátriárka-életet sok gyerekkel. De a Fiú – mivel szeretett minket -, úgy vélte, az a legkisebb rossz, ha elszenvedi értünk a kereszthalált… Vajon mi hogyan döntöttünk volna?
Láthatjuk Isten „trükkjét” – nem aszerint dönt, hogy neki épp akkor mi a jó, hanem hogy azoknak mi a jó, a legjobb, akiket szeret, akik az uralma alatt vannak. Ehhez képest nagy fordulat a „mai ajánlat”: válaszd azt, ami neked a legjobb. Ne légy önzetlen hanem önző, ne a másikat szeresd, hanem magadat…
Világunk és vezetői nagyon jól ismerik a megromlott emberi természetet és ki is használják azt. Jobb, ha mi se dédelgetünk álmokat. Nem szentek kormányoznak minket, hanem bűnös emberek, akik hatalomra vágynak, pénzre, befolyásra, elsősorban maguknak, aztán a klientúrájuknak – és ha még az országra is gondolnak, az már nagyon jó. Ezért az alapján dönteni, hogy melyik párt lopott kevesebbet, vagy melyik vezető „rendes ember” – illúzió. (Ez nem azt jelenti, hogy valamelyik vezető nem lehet szimpatikusabb számunkra, de valljuk be, érzelmeink alapján dönteni nem a legbiztosabb út, pláne egy olyan társadalomnak, amely – a válási statisztikák szerint – még élete párját sem tudja jól megválasztani, illetve nem tud kitartani mellette.)
Talán kicsit könnyebb lenne a helyzetünk, ha civil szervezetek gazdag szövedéke venne körül minket. Így kevesebb teher (és nagyobb kontroll) jutna a politikai vezető rétegre is, illetve nem tőlük várnánk olyan problémák megoldását, amelyeket nekünk kellene (civil öntudattal) orvosolni. Ha a szeretet és szabadság kis közösségeiben élnénk, az végül visszahatna a helyi és az országos politikára is - sajnos ennek egyelőre kevés nyoma van. (Akik az elmúlt évtizedekben civil szervezetként kicsit megerősödtek, azok is gyorsan rövidre zárták a dolgot és pártosodtak, általában kudarcos véggel.)
Ha nincs is jó választás, ez azonban még nem indok a passzivitásra, az „úgyis minden mindegy”, a „nem megyek el szavazni” önigazolására – feltéve, hogy van „legkisebb rossz”, amit lehet választani. (Egy diktatúrában lehet, hogy nincs ilyen, a magyar történelem is ismeri a passzív ellenállás fogalmát, de most messze nem ilyen korban élünk.) Hogy pedig melyik a legkisebb rossz – tekintetbe véve, hogy lemondtunk az emberi jellem kereséséről -, úgy dönthetjük el, hogy megnézzük, melyik párt hogyan viszonyul („úgy általában”) a társadalmat összetartó erkölcsi normákhoz és a közösséget építő, fejlesztő tevékenységekhez.
Ha pártolja a közösséget, családot bomlasztó erőket, a homoszexuális házasságot, az abortuszt és ezzel akar szavazatokat nyerni - akkor azt nem választhatom.
Ha kirekesztéssel, gyűlölettel akar embereket, szavazatokat gyűjteni és az emberek legalantasabb ösztöneire épít – akkor azt nem választhatom.
Ha már előre megkérdőjelezi a másik ember, párt, mozgalom tisztességét, már előre csalást emleget, tele van kárhoztatással, negativitással – akkor azt nem választhatom.
Ha nem látok nála semmi pozitív jövőképet, ha nem látom, hogy valahogy (még ha lopva, csalva is, de) építeni, fejleszteni akar, hanem azt gondolja, hogy majd minden megoldódik, csak szavazzunk rá – akkor azt nem választhatom.
Hosszan tudnám még sorolni, de nem teszem, gondolom mindenkinek megvan a maga listája. Lehet, hogy akire végül szavazok, azt nem akarnám a rokonaim között látni, vagy nem szívesen látnám a lakásomban - csakhogy nem erről kell döntenünk.
Hát igen, egyszerűen megfogalmazva: ki okozza a legkevesebb kárt… nem valami nagy választás, de legalább lehetőség a választásra…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)