Kis lépések

Kategória: Eheti Megjelent: 2011. február 21. hétfő

Minden évben kapunk két-három visszajelzést olyan családoktól, ahol már régóta vártak a gyermekáldásra, együtt is imádkoztunk erre a célra, aztán Isten kegyelméből elhárult az akadály és jön a baba… Kérdezhetik: amikor évente egy kisvárosnyi emberrel vagyunk kevesebben – kihaló nemzet lettünk -, mit számít akkor két-három új élet? És hányan vannak, akik szintén régóta szeretnének kisbabát, imádkoznak is érte, és mégsem jön össze!?

Tarnóczi Marika Érden megszervezte, hogy néhány lemaradó cigány gyereket ingyen korrepetáljanak. Kérdezhetik: mi ez a néhány gyerek a kilátástalan élethelyzetben lévő, elvaduló cigány- és magyar gyerekek sokaságához képest? Aztán ha még sikerül is feljavítani az eredményeiket – ugyan mire mennek vele?

A gyógyító összejöveteleken mindig történnek gyógyulások – Istennek legyen hála! De el kell ismernünk, hogy sokkal, de sokkal több gyógyulásra lenne szükség. Olykor egészen megrendítő, milyen nehéz körülmények között, betegségektől szinte agyon nyomva élnek emberek. Azt is el kell ismernünk, hogy van, akiket már évek óta hordozunk imában – gyógyulásért, szabadulásért, életrendezésért – és még semmi látható változás nem történt. Kérdezhetik: akkor meg mi értelme van ennek? Nem kellene inkább valami hasznosabb dolgot csinálni?

Ha lehetőségem nyílik rá, az iskolákban előadásokat tartok a tizenéves korosztálynak, a legális és illegális drogokról, függőségek kialakulásáról, a túl korai szexualitás veszélyeiről, stb. Minél idősebbek a gyerekek, annál több arcon látom, hogy lepereg róla, amit mondok neki. Már rég túl van „mindenen”, és egyébként se hisz nekem: a felnőttek hazudnak…

Kis lépések ezek, miközben a bűn és a bukás forgószélként söpri el az embereket – nem kellene valamit másképp csinálnunk?

Hát igen, a kereszténység messze van a forradalmi hevülettől. Jézus sohasem adta ki a jelszót: „holnapra megforgatjuk a világot”! Világi szemmel máig érthetetlen, miért vállalta a magányos kereszthalált, amikor erejéből, bölcsességéből és hatalmából telt volna arra is, hogy a világ ura legyen. Igazságos törvényeket hozhatott volna, és a római béke után eljött volna a jeruzsálemi béke – de vajon meddig tartott volna?

Jézus Krisztus megváltó műve titkának ismerete nélkül sem Jézus, sem követőinek gondolatai, tettei nem érthetőek. Minek ezzel a sok kis semmiséggel foglalkozni, amikor olyan nagy dolgokat is tehetnénk?

Ez a sátán kísértése: a „nagy dolgok”! Isten azonban személy, és személyesen szeret. Számára egy ember szeretete és megsegítése fontosabb, mint a nagy tömeg üdvrivalgása. Egyetlen kisbaba megszületése fontosabb és örömtelibb, mint száz gyárépület felhúzása. Egy cigánygyerek segítése több, mint száz repülőút a tengerpartra. Egy kis szeretetből fakadó szándék, tett és erőfeszítés mérhetetlenül több, mint önigazult vezetők egész napos konferenciázása.

A legnagyobb hegycsúcs megmászása is az első lépéssel kezdődik és csak lépésenként mehet végbe, és csak a kis lépésekből lehetnek nagy lépések. Aki ki akarja hagyni a kis lépéseket, az Jézus Krisztust akarja kihagyni, aki a legkisebbé lett közöttünk és mindenki szolgája volt. Aki azonban Jézussal együtt lépdel, az biztosan célt ér. Erőfeszítései eredményesek lesznek, imáit meghallgatják és egész élete áldás alá kerül.

Így van ez…

Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)