Az egyház sötét oldala
Kalazanci Szent Józsefnek, a piarista rend alapítójának életében el kellett szenvednie, hogy őt eretneknek nyilvánítják a rendjét pedig feloszlatják. Ward Mária a XVI. században az angliai római katolikus egyház betiltása és üldözése idején házakat és közösségeket (angolkisasszonyok) hozott létre a hitüket őrző embereknek – a kontinensen aztán a római katolikus (!) egyházi hatóságok megbélyegezték, házait, közösségeit feloszlatták – végül sok küzdelem után egyet visszakapott. Most szentként tiszteljük, hazánkban iskola van róla elnevezve. Pio atyát tíz évre elzárták az emberektől, majd utána később újra majd tíz évig meghurcolták képtelennél képtelenebb vádak alapján... Most dicsérjük a hűségüket és kitartásukat a megpróbáltatás idején, s közben nem beszélünk arról, micsoda mérhetetlen károkat okozott az embereknek, az Egyháznak és a világnak is ez az értelmetlen üldöző magatartás!
De ha már a károknál tartunk, tudok ennél nagyobbat is mondani:
Ma már a szentek sorában tiszteljük a fatimai látnokokat és hitelesnek tartjuk a fatimai magánkinyilatkoztatást. Akkor és ott (1917-ben) azt üzente a Szűzanya: „Ajánljátok fel Szeplőtelen Szívemnek Oroszországot. Ha megteszitek, megtér, ha nem, elterjeszti tévtanait az egész világon.” Üzenetét a Szűzanya több csodával is megerősítette – kérését mégsem teljesítették. Pedig milyen más lenne a világ, ha 1917-ben nem tör ki a lenini forradalom, vagy ha ki is tör, de végül elbukik! Milyen keveset kellett volna tenni, és milyen sok múlott rajta! (Ugyanez lejátszódott a II. Világháború előtt is, hasonlóan katasztrofális eredménnyel.)
Hasonló ehhez, ahogy a magyar egyház semmibe vette a Natália nővéren keresztül kapott üzeneteket. Akkor és ott két olyan dolgot is mondott a Szűzanya, amit ha megfogadunk, most másmilyen életet élhetnénk. 1.: Maradjatok semlegesek a világháborúban! (Akkor még semlegesek voltunk, sőt a jugoszlávokkal megnemtámadási szerződésünk volt…) 2. Az Egyház ossza szét a javait a szegények között, mert ha nem teszi, jönnek a rablók, és még azt is elveszik tőle, ami egyébként megmaradna. Milyen más lenne ma hazánk és egyházunk helyzete, ha nem ugrunk bele önként és dalolva a háborúba (legfeljebb külső erőszak áldozata leszünk, nem pedig „utolsó csatlós”), és ha az Egyház osztott volna földet még a vérfürdő előtt, nem pedig a kommunisták, utána…
(Változott valami? Ma ugyanígy nem törődnek például a szőkefalvi üzenetekkel, pedig ami ott elhangzott, és ami ebből eddig beteljesedett, az több, mint figyelmeztető…)
Lehet dicsérni a szentek hosszú tűrését és állhatatosságát – de közben talán tanulnunk kellene az ellenük elkövetett hibákból és bűnökből is.
Mondok mást: a múlt század ’70-es éveiben Latin-Amerikában megerősödő „felszabadítás teológiája” kétség kívül sok olyat is tanított, amit nem lehet elfogadni. Jézus nem volt fegyveres forradalmár, ez nyilvánvaló. De! Miközben őket bíráljuk (helyesen), aközben szót sem ejteni arról a mérhetetlenül káros összefonódásról, ami a latin-amerikai katonai diktatúrákat és a katolikus egyház helyi felső vezetését összekötötte, és érzéketlenné tette a szegények fájdalmára, és aminek következménye (!!!) lett a „felszabadítás teológiája” – az bizony bűnös elhallgatás. Ha azok az egyszerű papok, plébánosok, szerzetesek nem maradtak volna teljesen magukra a szegény sorsú emberek panaszaival, és nem látták volna kilátástalannak a helyzetüket, nem fordultak volna a baloldali forradalmi ideológiák felé.
És vajon napjainkban nem azt látjuk, hogy a magukat a kereszténység politikai képviselőinek kinevezett emberek és pártok a pénz és hatalom igézetében közreműködnek a közteherviselés és a szolidaritás jogi, gazdasági kereteinek lebontásában? Mindezt a legfarizeusabb módon, vizet prédikálva, de bortól részegen? (Tisztelet a kivételnek.)
Mit hagynak nekünk, szent kenetnek? Az ősrégi receptet: engedelmeskedj, tűrj, fogadj szót, szent szegénység, majd kincsed lesz a mennyben, és egyébként is, ha ellent mersz mondani, akkor az Egyház ellensége vagy, szabadkőműves, liberális, baloldali – a szitokszavak közül mindenki válasszon ízlése szerint megfelelőt. Az elmúlt években ezt a receptet kínálták fel azoknak is, akik a pécsi egyházmegyei visszaélésekről szólni mertek. Mi lett a vége? Évek eltussolása után óriási botrány és érseki lemondás. A károkat már aligha lehet orvosolni, pedig ha akkor cselekednek, amikor még nem hatalmasodott el a kór, de a hívek már jelezték a problémákat…
Rendben van, ha Isten valahol tüzet gyújt, a Szentlélek lángját, rögtön megjelennek az „önkéntes tűzoltók” – ezt tudjuk. Jézus kifejezetten figyelmezteti a tanítványokat, hogy üldözni fogják őket, és még azt is hiszik, hogy ezzel jót tesznek Isten művének. De! Kétezer év alatt nem sikerült annyi tapasztalatot, bölcsességet összegyűjteni, hogy legalább ne csak a tüzet gyújtókat, hanem a tűzoltókat is kontrollálják?
Nagyon szerencsétlen dolog, amikor a hitvédelmet és az isteni kinyilatkoztatás iránti hűséget (ahogy azt Jézus tanította és a római katolikus egyház megőrizte - mielőtt valaki félreértene) összekeverik az egyházfegyelemmel és engedelmességgel, hogy aztán az utóbbi nevében fojtsák el az előbbit.
Mi a bűnbánatra vagyunk kötelezve. Ha nem gyónok, nem is áldozhatok. Ha halálos bűnöm van, elkárhozom. Ezért aztán gyónok és rendszeresen bűnbánatot tartok. Bizony, lehetne ezt közösségi, egyházi szinten is. Nem példa nélkül álló dolog ez, II. János Pál pápa mintát és példát adott nekünk. Nem bánnám, ha a magyar egyház ebben jó példával tudna elöl járni. Addig is marad nekünk az, amit Jézus tanácsol nekünk a Szeretetláng Lelki Naplóban: bánd helyettük is!
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)