Öt radikális változás
Emberileg érthetetlen, hogy a krisztus-hit hogyan tudott annyi embert megnyerni magának Jézus Krisztus feltámadása után. A hívő zsidó embernek ugyanis olyan radikálisan meg kellett ehhez változtatnia gondolkodásmódját, világlátását és egész életét, olyan belső szabadságra kellett szert tennie, ami szinte elképzelhetetlennek tűnik. Az öt radikális változás:
1. A zsidó nép a saját történelméből, és főleg a babiloni fogságból azt tanulta meg, hogy vagy betartja a törvényeket, vagy elpusztul. A Törvény lett a zsidó önazonosság alapja, ennek szíve pedig a Tízparancsolat, amelynek első mondata szerint az Úr az egyetlen Isten, és rajta kívül nincs senki más – a többi mind csak pogány bálvány, hamis isten. (Ez volt az egyik oka Jézus kivégzésének is: „Istennek mondotta magát” – amit a Törvény halállal büntet.) Ehhez képest már az első keresztény nemzedék is Istennek vallotta Jézus Krisztust, ami hallatlan, radikális – és életet veszélyeztető! -, változás a korábbi abszolút monoteizmushoz képest.
2. A zsidó vallásos élet hétköznapi, megszokott és rendszeres része volt az állatáldozat. E nélkül elképzelhetetlen a gyermekek bemutatása az egyetlen, jeruzsálemi templomban, lehetetlen a bűntől való megtisztulás, egyszóval a törvények betartása. A keresztények azonban nem mutatnak be többé engesztelő állatáldozatot, mert hitük szerint Jézus Krisztus önmaga feláldozása által mindörökre megszentelte a benne hívőket, Ő a bűnökért bemutatott örök áldozat. Ez radikális változás a vallásgyakorlatban, ami hamar összeütközésbe kerül a többi ember (rokonok, barátok) hitével.
3. A Krisztushoz megtért zsidó emberek szombat mellett, majd egyre inkább helyette a hét első napján -, „az Úr napján” nekünk most vasárnapon – tartották a „hetedik napot”. Kétszeres a konfliktus: ha a kötelező szombat, (sabbath) mellett ülik a vasárnapot, akkor lusták és munkakerülők, ha a szombat helyett, akkor törvénytörők - azaz mindenképp szembe mennek az egész társadalom megszokott életrendjével.
4. A Krisztus-hívők radikálisan szakítanak az addig elfogadott messiás-képpel. A Megváltó, a Krisztus már nem politikai vezér, nem győztes népfelszabadító, hanem a világ bűneiért szenvedő áldozat, „szenvedő szolga”, és nem hozza el a várva várt nemzeti szabadságot az embereknek. A bűnözőként keresztre feszített názáreti Jézus feltámadásának és Krisztus voltának megvallása többszörösen is botrány és a zsidó nép messiás-reményének megcsúfolása.
5. Végül pedig, a Krisztus-hit tagadja az addigi általános vallásos meggyőződést, miszerint a Törvénynek való engedelmesség kedves Isten előtt és ez üdvözít. A tanítványok szerint a törvény önmagában nem tud üdvözíteni, mert mindenki bűnös és nem is tud szabadulni bűnei alól. Krisztus a szabadító, a benne való hit által üdvözülhetünk. (Hitünket pedig az ebből fakadó szeretet-cselekedetek által mutathatjuk meg.) Jézus Krisztus élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása a középpont, nem a mózesi Törvény.
A felsorolt tényezők rendkívül radikális változást jelentenek, hiszen megkérdőjelezik az ember egész addigi életét, meggyőződését, társadalmi helyét és szerepét. A Jézus Krisztus által megígért Bátorító, Vigasztaló, Védőügyvéd, azaz a Szentlélek által ezek az emberek mégis képesek voltak erre a kopernikuszi fordulatra - a megtérésre. Olyan belső szabadságról és autonómiáról tettek bizonyságot, ami erősebbnek bizonyult minden kísértésnél és fenyegetésnél, üldözésnél és kínzásnál.
Most, nagyböjt idején tegyük fel magunknak a kérdést: mi maguk, közösségünk, egyházunk vajon rendelkezik most ilyen belső szabadsággal? Attól tartok nem. Sem a bűnök, sem a kísértések ellen nem. A pénzzel és hatalommal szemben, a politikai célokkal és világi hatalmasságokkal szemben sem. A félelemmel és fenyegetésekkel szemben sem. Az egzisztenciális bizonytalansággal szemben sem – és még sorolhatnánk. Pedig nekünk kellene példát adni, mert hiszen ugyanaz a hitünk, mint az első keresztényeknek, és ugyanaz a Szentlélek áradt ki ránk is, mint rájuk.
Ha ugyan…
Van miért bűnbánatot tartani, van miért imádkozni, van hová előre menni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)