MIRJANA TANÚSÁGTÉTELE

• 

Medjugorjéban, 2013. február 24-én „az egység öröme” című rendezvény keretében, a közép- és keleteurópai országokból érkezett zarándokok előtt .

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szívből köszöntelek benneteket. Nagyon
köszönöm a plébános atya köszöntő
szavait. Boldog vagyok, hogy
itt lehetünk mindannyian testvérekként
és együtt beszélgethetünk arról,
amire az Édesanyánk tanít bennünket,
hogy az Ő segítségével megpróbáljunk
együtt elindulni Jézushoz. Én
azért jöttem, hogy megpróbáljam elmondani
azt, amiről azt gondolom,
hogy a legfontosabb. Úgy tudom, sokan
vannak köztetek, akik először
jöttek Medjugorjéba. Ezért tanúságtételemet
a 31 évvel ezelőtt történtekkel,
a jelenések kezdetével kezdem,
ezek után pedig a fontos üzenetekről
fogok beszélni.
31 évvel ezelőtt, 1981. június
24-én Ivanka és én, két 14-15 éves
kislány, mivel egyedül akartunk lenni,
kimentünk a faluból és elsétáltunk
a hegy előtt, amit ma Jelenések hegyének
nevezünk. Hétköznapi dolgokról
beszélgettünk, ahogy ez a lányok
között ilyen korban szokás. Sétáltunk,
Ivanka azonban váratlanul azt
mondta nekem, hogy a Szűzanyát
látja a hegyen. Én nem néztem oda,
azt gondoltam, ez lehetetlenség. Mi
Jugoszláviában nőttünk fel, a kommunizmus
ideje alatt. Nem volt szabadon
gyakorolható a hit, elmentük ugyan
vasárnap délelőtt a templomba, de a
vallásos életünket csak a családban
élhettük meg. Szüleink megtanítottak
minket imádkozni, mindennap mondtuk
a rózsafüzért, de sosem beszéltek
nekünk jelenésekről. Nem tudtunk
Lourdes-ról vagy Fatimáról. Én nem
tudtam, hogy a Szűzanya el tud jönni
a földre. Ezért, mikor Ivanka azt
mondta, hogy a Szűzanyát látja a hegyen,
azt mondtam neki kicsit mérgesen:
A Szűzanyának biztos semmi
más dolga sincs, csak hogy hozzánk
jöjjön. Én ekkor szerettem volna viszszamenni
a faluba, el is indultam, de
amikor az első házhoz értem, nagyon
erősen éreztem a szívemben egy hívást,
olyan erősen, hogy vissza kellett
mennem. Amikor visszamentem,
Ivanka még mindig ugyanazon a helyen
volt és azt mondta nekem: „Nézz
föl most, kérlek szépen!” Föltekintettem
és a kövek között egy szürke,

hosszú ruhába öltözött asszonyt pillantottam
meg, aki egy gyermeket
tartott a kezében. Hihetetlennek tűnt,
mert a hegyen nem járt senki, nem
voltak utak, ahogyan most vannak,
ahogyan azokat kitaposták a zarándokok
lábai. Egy asszony hosszú
ruhában, karjában egy kicsi gyerekkel
fent a hegyen?! Abban a pillanatban
különféle érzések töltöttek el:
félelem, szépség, értetlenség.
Végül az győzött bennem,
hogy elfussak. Elszaladtam
haza és otthon elmeséltem a
nagymamának, hogy úgy
érzem, láttam a Szűzanyát. A
nagymamám azt mondta:
„Te csak fogd a rózsafüzért,
menj a szobádba, imádkozz
az Istenhez, hagyd a Szűzanyát
ott, ahol van!” Nem
volt erőm arra, hogy elmagyarázzam
neki, hogy mi
történt. Egyedül akartam
lenni az imádságban, mert
így kaptam békét. Másnap
segítettem a nagybátyámnak és így
nem volt lehetőségem, hogy találkozzak
a többi látnokkal. De amikor
eljött az az idő, az az óra, amikor
előző nap láttuk Szűzanyát, akkor
éreztem, hogy el kell menjek a hegy
alá. A többiek is jöttek, hogy lássák,
mi történik. Amikor odaértünk a
hegy alá, már a fél falu ott volt, mert
minden látnokkal eljött valaki. Mi
láttuk a Szűzanyát ugyanazon a helyen,
ahol előző nap, csak most nem
volt a kezében a kis Jézus. Ez június
25-én volt, 1981-ben. Ez volt az első
alkalom, amikor először hozzá jöttünk.
Ő bemutatkozott és azt mondta:
„Drága gyermekeim, ne féljetek,
én a béke királynője vagyok!” Így
kezdődtek el a mindennapi
jelenéseink. Nagyon rövid ideig
tartottak a jelenések a hegyen, mert
ez a régi Jugoszlávia idejében volt és
néhány nap múlva jött a rendőrség
és lezárták a hegyet. Aki felment a
hegyre, azt börtönbe zárták.
Az első napokban a Szűzanya
csodákat is mutatott. Ezeket látták a
helyiek, hittek és segítettek. Például
az égre írta a szót: béke, majd láttuk,
ahogy eltűnt a Krizsevácról a kereszt
és a Szűzanya alakjává lett. Ezekben
a napokban különböző helyeken volt
jelenés, de sosem tudtuk előre, hogy
másnap hol lesz. Nekem minden nap
megjelent a Szűzanya, egészen 1982
karácsonyáig. 1982 karácsonyán a
Szűzanya átadta nekem a tizedik titkot
és azt kérte, hogy válasszak egy
papot, akinek elmondom majd ezeket
a titkokat. 10 nappal a titok beteljesedése
előtt a papnak el kell mondanom,
ő 7 napig fog böjtölni és aztán
elmondja a világnak. A Szűzanya azt
mondta, hogy ne a titkokról beszéljetek,
inkább imádkozzatok, mert aki
tudja, hogy az Édesanyja vagyok,
Isten pedig az Atyja, annak nem kell
semmitől se félnie. Csak azok félnek,
akik még nem ismerték meg Isten
szeretetét. De mi, akik emberi lények
vagyunk, mi mindig a jövőről beszélünk,
hogy mi lesz, hogy lesz, mikor
lesz, hol lesz. De kérdezem, a jelenlevők
közül melyikünk mondhatja el
biztosan, hogy holnap élni fog? Égi
édesanyánk arra tanít minket, hogy
minden pillanatban legyünk készek
Isten elé állni. Azt mondja: „Drága
gyermekeim, amit Fatimában elkezdtem,
azt Medjugorjéban fogom befejezni.
A szívem győzedelmeskedni
fog! Én, égi édesanyátok győzni fogok,
ezért nem kell félnetek.”
Amikor ’82 karácsonyán megjelent
nekem, azt mondta, hogy ezután
már nem fog nekem minden nap
megjelenni, egy évben csak egyszer,
minden év március 18-án, de lesznek
különleges, rendkívüli jelenéseim is.
Ezek a rendkívüli jelenések 1987.
augusztus 2-án kezdődtek és mind a
mai napig tartanak. A hitetlen emberekért
imádkozunk, bár a Szűzanya
soha nem mondja azt valakire, hogy
hitetlen, mert ha valakire azt mondjuk,
hogy hitetlen, akkor elítéljük azt
az embert, a Szűzanya azonban senkit
nem ítél el. Ő inkább azt mondja,
azok, akik még nem ismerték meg
Isten szeretetét. A Szűzanya kéri a mi
segítségünket is az imádságban. Amikor
azonban azt mondja, hogy a mi
segítségünket, akkor nem csupán
ránk, a 6 látnokra gondol, hanem
mindazokra, akik Édesanyjuknak érzik
őt, mert ő hiszi, hogy mi meg tudjuk
változtatni a hitetleneket az imádságainkkal
és a példánkkal. Arra kér
minket, hogy tegyük első helyre a mi
mindennapi imádságainkat és imádkozzunk
értük. Mindazok a borzasztó
dolgok, amik a világban vannak, az
abortuszok, a háborúk, a hitetlenek
miatt van. A Szűzanya azt
mondja: „Drága gyermekeim,
hogyha ti imádkoztok értük,
akkor saját magatokért imádkoztok.
A jövőtökért. A hitetleneknek
példára van szükségük.
Ők nem azt várják tőlünk, hogy
kritizáljuk őket és beszéljünk
nekik, hanem arra van szükségük,
hogy az életünkkel beszéljünk,
hogy az életünk példa értékű
legyen a számukra, hogy
bennünk, általunk megláthassák
Istent és az ő szeretetét. Kérlek
titeket, hogy ezt vegyétek nagyon
komolyan! Ez az idő, amelyben
élünk, a döntéseknek az ideje, és nekünk,
akik Isten gyermekei vagyunk,
hatalmas felelősségünk van.
A Szűzanya a medjugorjei jelenésekben
nekünk, látnokoknak egy
missziót adott, hogy imádkozzunk
azokért, akik még nem ismerték meg
Isten szeretetét. Vicka és Jakov a betegekért
imádkozik, Iván a papokért
és a fiatal családokért, Marija pedig a
tisztítótűzben szenvedő lelkekért. De
a legfontosabb üzenete a Szűzanyának,
amit ő újra és újra ismétel: a
szentmise. A szentmise nemcsak vasárnap!
Amikor mi gyerekek voltunk,
a jelenések kezdetén a Szűzanya azt
mondta nekünk: „Ha választanotok
kell a velem való találkozás és a
szentmise között, akkor mindig a
szentmisére menjetek, ne a jelenésre
jöjjetek, mert a szentmise alatt mindig
az én fiam, az élő Jézus jön hozzátok.”
A Szűzanya soha nem mondta,
hogy imádkozzatok és én megadom
nektek, hanem azt mondja, hogy
imádkozzatok, hogy én kérhessem a
fiamat értetek. Jézus mindig az első
helyen kell, hogy legyen az életetekben!
S o k z a r á n d o k , ami k o r
Medjugorjeba jön, azt gondolja, hogy
mi látnokok különleges dolgokkal
rendelkezünk, hogy Isten minket jobban
meghallgat, mint másokat. Ez
azonban téves elgondolás! A Szűz-

anya mindnyájunk édesanyja és nincsenek
különlegesen kiválasztott
gyermekei. Mi mindnyájan az ő
gyermekei vagyunk, csak különböző
misszióra küld bennünket. Nekünk,
látnokoknak az a feladatunk, hogy
átadjuk az üzeneteket, de ez nem azt
jelenti, hogy minket jobban szeret,
mint bárki mást. Mindnyájunkat
ugyanúgy szeret. Egyszer azt mondta
nekünk: „Drága gyermekek, én
hívtalak meg benneteket. Nyissátok
meg a szíveteket és engedjétek meg,
hogy belépjek a szívetekbe, hogy az
apostolaimmá tehesselek benneteket.”
Mindnyájan ugyanolyan fontosak
vagyunk az ő számára. Ha valaki
különlegesen kiválasztott lenne,
ahogy az üzeneteket nézem, akkor
azok egyedül a papok lehetnének.
Tudjátok, a Szűzanya soha nem
mondta, hogy mit kell a papoknak
tenni. Mindig csak arról beszélt,
hogy mit kell nekünk a papokért
megtenni. Nekik nem a kritikáinkra
és az ítéletünkre van szükségük,
hanem a szeretetünkre és az imáinkra,
mert Isten őket nem fogja megítélni.
Bennünket viszont igen, hogy
milyen volt a viszonyunk a papokkal
kapcsolatban. Azt mondja:
„Drága gyermekek, hogyha elveszítitek
a tiszteletet a papok és az egyház
iránt, akkor az Isten iránti tiszteletetek
is elvész. A Szűzanya minden
hónap 2-án megáld bennünket
és mindig mondja: „Én édesanyai
áldásomat adom nektek, de a legnagyobb
áldás, amelyet kaphattok itt a
földön, az az áldás, amit a papok
adhatnak. Mert amikor a pap megáld,
akkor az én fiam áld meg benneteket.
Ne felejtsetek el imádkozni
a pásztoraitokért. Ők az én fiam áldását
közvetítik nektek. Szívből
imádkozzatok értük, és amikor hazamentek
a plébániátokra, akkor
változtassátok meg a kapcsolatotokat
a plébánosotokkal. Ne ítéljétek
el őket! Fogjátok a rózsafüzért, s
imádkozzatok értük. De ne kritizáljátok,
és ne ítéljétek el őket! Ebben
az időben, amelyben élünk, nagyon
sok kritika és ítélet hangzik el és
olyan kevés szeretet. A Szűzanya
azt szeretné, hogy bennünket a szeretetről
ismerjenek fel, ne pedig az
ítéletről. Az egyedül az Istené. Nagyon
sajnálom, hogy nem tudok
többet beszélni arról, hogy mire készít
ezekben az években a Szűzanya,
de egy biztos: ez az idő a mi időnk
és a papok azok, akik el tudnak vezetni
bennünket, mint hidak Istenhez. E
híd nagyon erős kell, hogy legyen,
hogy mi mindannyian át tudjunk rajta
menni. A mi Édesanyánk azt mondja,
hogy velük, általuk fogunk győzni.
Győzedelmeskedni fog az ő szíve.
Térjünk vissza a családi imádsághoz.
Semmit sem lehet felcserélni
a családi közös imával. Nagy a felelősségünk,
főleg nekünk, szülőknek a
gyermekeinkkel szemben, mert nekünk
kell a hit gyökerét elültetni a
gyermekeink lelkébe. A közös imádság
és a szentmisén való részvétel
kell, hogy legyen a legfontosabb.
Nem tudunk a gyerekeknek a szentmise
fontosságáról beszélni, ha nem
látják, hogy a mi életünkben is első
helyen van a szentmise. Nem tudunk
az imádság fontosságáról beszélni, ha
nem látnak a gyerekeink bennünket
imádkozni. Ezért a szülőknek óriási a
felelősségük, mert a gyerekek sokkal
többet látnak, mint amit mi gondolunk.
Elmondok egy kis történetet,
ami velem történt, az én családomban.
Én sosem beszéltem a gyermekeimnek
pici korukban jelenésekről,
mert azt gondoltam, hogy még nem
tudják megérteni. Egy nap, amikor az
idősebb kislányom, Mária két éves
lehetett és a barátnőivel játszott a szobában,
bementem, hogy rájuk nézzek
és hallottam, hogy az egyik kislány
azt mondja: „Az én anyukám tud autót
vezetni.” Mivel én nem vezetek
autót, kislányom erre azt mondta: „Na
és? Az én édesanyám meg minden
nap a Szűzanyával beszélget.” Én
semmit sem mondtam Máriának erről,
ő mégis látta, hogy mi történik a mi
házunkban, a mi családunkban, otthonunkban.
A mi gyermekeink jobban
látják, hogy mi történik, mint mi gondoljuk.
Azt kéri a Szűzanya, hogy böjtöljünk
szerdán és pénteken kenyéren
és vízen. A Szűzanya azoktól ezt nem
kéri, akik betegek. Akik valóban betegek.
Ők az imádság által tudják megérteni,
hogy a böjt helyett mit ajánlhatnak
fel. De ha ti soha nem mondtátok
el a rózsafüzért, ha soha nem böjtöltetek
hetente kétszer, akkor azt
ajánlom nektek, hogy próbáljátok
meg úgy, ahogy a mi égi édesanyánk
elkezdte velünk itt, Medjugorjéban:
hét Miatyánk, hét Üdvözlégy, hét Dicsőség
és a Hiszekegy. Nem sokkal
később azt kérte, hogy az örvendetes
rózsafüzért imádkozzuk és pénteken
böjtöljünk. Aztán a második rózsafüzért
kérte, hogy imádkozzuk, majd a
harmadik rózsafüzért is és böjtöljünk
szerdán.
A Szűzanya mindig lépésről
lépésre vezetett bennünket. Nagyon
fontos az Édesanyával együtt lépkedni.
Hogyha elesünk, akkor a kezét
nyújtja felénk és fölemel bennünket.
Mert egyetlen dolog fontos, amit az
Édesanyánk is szeretne, a Fiát ajándékozni
nekünk. Mindenünk meglehet,
ami létezik ebben a világban, de ha
nincs békénk, akkor nincs semmink.
Az igazi béke pedig Jézus Krisztus.
Ezt kell, hogy a szülők ajándékozzák
a gyermekeiknek.
A Szűzanya azt kéri, hogy legalább
havonta gyónjunk. Szerinte
nincs olyan ember a földön, akinek ne
lenne szüksége havi szentgyónásra.
Én, mint testvéretek azt szeretném
ajánlani, hogyha már olyan hosszú
utat megtettetek, olyan sokat szenvedtetek,
tegyétek meg ezt a lépést,
gyónjatok meg, tisztítsátok meg a
szíveteket, hogy be tudjátok fogadni
az ő ajándékait. Csak a tiszta szív tudja,
hogyan kell megnyílni. Csak a
tiszta szív tudja befogadni az ajándékokat.
Ez egy testvéri ajánlat, egy
testvéri tanács, hogy megérthessétek,
hogy miért vagytok itt, miért hív benneteket
az édesanya. A tiszta szív pedig
mindent megért.
A Szűzanya arra kér minket,
hogy a Szentírás legyen első helyen a
családjainkban. Ha a Szűzanya üzenetet
ad, sosem magyarázza meg. Ne-

kem is, mint ahogyan nektek is imádkozni
kell, hogy az imádságon keresztül
megértsük, hogy mit akar Isten
velünk, és hogy mit akar mondani
nekünk. Minden hónap 2-án kapunk
üzeneteket és néha ezek az üzenetek
hosszúak és nem mindig emlékezem
vissza két perccel a jelenés után pontosan
az üzenetre. De elmondom, leírom
és amikor látom az üzenetet leírva
magam előtt, akkor nekem is
imádkoznom kell, hogy az imádságban
értsem meg, hogy Isten mit akar
ezzel az üzenettel mondani nekem. A
Szűzanya arra kér benneteket, hogy
hozzátok vissza a Szentírást a családba.
Szinte minden családban megtalálható
a Szentírás, de a Szűzanya azt
akarja, hogy ne csak álljon a polcon,
hanem nyissuk ki minden nap, hogy
két-három mondatot minden nap olvassunk
el belőle. Nem az a fontos,
hogy mennyit olvasunk belőle, a lényeg,
hogy a Szentírást megéljük,
hogy aszerint éljen a mi családunk. A
Szentírás ne csak álljon egy sarokban,
ne csak olyan legyen, mint egy kegytárgy.
Olvassuk és éljünk is a tanítása
szerint!
Sokan kérdezik, hogy mit jelent
a Szűzanyát látni, milyen egy
jelenés. Ezt nagyon nehéz elmondani,
nagyon nehéz leírni. Amikor a Szűzanya
jön, akkor magamban mindig
hatalmas erőt érzek. Olyankor nagyon
erős érzések vannak bennem és amikor
megjelenik, abban a pillanatban
minden megszűnik a számomra. Hirtelen
nem látok semmi mást, csak őt
látom középen. Ő mindig ugyan
olyan. Mindig szürke ruhában van és
fehér fátyol van rajta. Én mindig térden
állok, a Szűzanya pedig egy méterrel
a föld fölött van. Fekete hosszú
haja van, látszik a hosszú haja és egy
kicsit a homloka is. Kék szeme van.
Csodálatos a Szűzanya. Emlékszem,
hogy amikor még gyermek voltam,
feltettem a Szűzanyának egy gyerekes
kérdést. Azt kérdeztem: „Hogy lehet
Szűzanyám, hogy ilyen gyönyörű
vagy, hogy ilyen szép vagy?” Ő elmosolyodott
és azt mondta: „Azért,
mert szeretek. Ha ti is szeretnétek
szépek lenni, akkor kezdjetek el szeretni.”
Ez nagyon megérintett bennünket.
A kilenc éves kis Jakov, aki
nem értette meg a Szűzanya szavait,
azt mondta: „Úgy gondolom a Szűzanya
nem mond igazat.” Mi mondtuk
neki, hogy hogy mondhat ilyet! Ő
őszintén azt mondta: „Nézz bennünket,
látnokokat. Mi egész életünkben
imádkozhatunk és szerethetünk, sosem
leszünk olyan szépek, mint a
Szűzanya.” De ő nem értette meg,
hogy miről van szó. Mert ha a te szíved
szép, ha a te szíved tiszta és tele
van szeretettel, ha nem kritizál és nem
féltékeny, akkor ez a szépség megjelenik
a te arcodon és ráragyog a többiekre.
Ez a szépség, ez a tisztaság
ragyog a Szűzanyáról. Ez belülről
ragyog ránk. Szeretnélek megkérni
benneteket teljes szívemből, hogy
tegyétek az első helyre az imádságot
azokért, akik még nem ismerik Isten
szeretetét. Imádkozzunk értük, mert
amikor értük imádkozunk, akkor magunkért
is imádkozunk. Ki mondhatja
magáról, hogy én jó vagyok, én mindig
Isten akaratát teszem és nem követek
el bűnt?! Kérlek benneteket,
imádkozzatok azokért, akik még nem
ismerték meg Isten szeretetét, mert ha
így teszünk, ezáltal letöröljük a Szűzanya
arcáról a könnyet, mert ő édesanya
és szereti minden gyermekét.
Éppen ezért azt szeretné, hogy mindannyian
megmentettek legyünk az ő
Fia által. Sír azok miatt, akik nem
akarnak ezen az úton járni. Mint a
földi édesanyák. Ha van három gyermeked
és az egyik nem jár az igaz
úton, akkor a te szíved is szenved,
akkor nem tudsz boldog lenni addig,
amíg a harmadik gyermeked is nem
tér arra az útra, amelyen járni kell. A
Szűzanya is így szenved és sír, mert
látja a mi szívünket. Ha a Szűzanya
megnézhetné a szívedet, akkor mit
látna benne? Azt, hogy Jézus az első
helyen van? Azt, hogy a szíved tele
van szeretettel vagy valami mást látna?
Amikor március 2-án majd újra
megjelenik a Szűzanya, mindnyájatokat
magammal viszlek és felajánlom a
szíveteket a mi égi Édesanyánknak.
Az áldozatotokat, hogy eljöttetek ide,
ő látja. Ő mindent tud. Felajánlom a
keresztjeiteket is, mert mindnyájunknak
van keresztünk. Ha ma nincs kereszted,
akkor majd lesz holnap, mert
a mi hitünknek a szimbóluma a kereszt.
Elfogadni Jézust azt jelenti,
elfogadni a keresztet. Imádkozom,
hogy a Szűzanya segítsen vinni nektek
a keresztet, és hogy kérje az ő Fiát
értetek.

(Mária, Béke Királynője Szövetség Hírlevele)