Zoli 30 éves, a terápia első fázisában van. Általános iskolás volt, amikor az ikertestvére leesett egy fáról, aki annyira megütötte magát, hogy megvakult. Az édesanyja egyedül nevelte őket, és ikertestvére sérülésétől kezdve Zolira sokkal kevesebb figyelem hárult. Fűvel és alkohollal kezdte, majd intravénás droghasználó lett, 16 évig folyamatosan ivott és drogozott. Nem részletezte, hogy mit, csak annyit mondott, hogy mindent. Idegenforgalmi iskolába és szakács iskolába is járt, de a drog- és alkoholfüggés miatt egyiket sem tudta elvégezni. Később mosogatófiúként, pizzafutárként dolgozott, de mindenhonnan kirúgták, úgyhogy bűnözésből szerzett pénzt. Leütéses rablásokban vett részt, az anyját, rokonait is meglopta. Egyszer egy 20x2,5 méteres graffitit festett az Astoriára. Az otthonban mindenkinek van egy speciális felelősségterülete, övé a melegház, ahol paprikát, paradicsomot, hagymát ültet és kertészkedik. Ezen kívül egy Gorkij színdarabot próbál többekkel a házban, és rendszeresen jár fizikoterápiás kezelésekre a közeli kórházba a karja miatt.
A ráckeresztúri terápia előtt másfél évet Ausztriában, Spanyolországban és Németországban töltött tarhálással, rablásokkal, lopásokkal és drogozással. A 16 évnyi, folyamatos szerhasználat miatt egyre rosszabbul volt, és látogatóba jött vissza Budapestre, még a visszaúti vonatjegye is megvolt, amikor kiderült a Válaszút Drogkonzultációs Irodában, hogy egy hét múlva kezdhetné a terápiát Ráckeresztúron. Meghozta a döntést, három hónapja van az otthonban. Nem ez az első terápiája, egy másik helyen az akkori rekordja a mostaninál kevesebb, 62 nap absztinencia volt. „Aki visszaesik, azért esik vissza, mert a terápia után nem tud olyan védett környezetbe kerülni, mint amilyenben az otthonban van” – mondja. Nem tartja a családjával a kapcsolatot, nem is látogatják. A védett környezetet ő külföldön látja megvalósíthatónak, ezért kész terve van arra, hogy miután befejezte a terápiát, megpróbál egy darmstadti nappali melegedőben dolgozni, ahol korábban hajléktalanként megfordult. „Másik ország, új élet.” (Fotó: Bődey János / index.hu)