Lengyel és magyar abortusz-helyzet
Csak viszonyításként: Lengyelországban tavaly mintegy 1100 abortuszt végeztek, ebből 1074-et Down-gyanú miatt (ez utóbbiakat tiltja meg a mostani erőszakos tiltakozásokat kiváltó új szabályozás). Lengyelország lakossága 38 millió, Magyarországé 9,7 millió fő.
Magyarországon évente kb. 30.000 abortusz van, és már ez is jelentős csökkenés a '70-es évek 160 ezres számaihoz képest.
Évente egy Gödöllő, Szekszárd vagy Pápa méretű városnyi gyermek nem születhet meg. Magyarországon népességarányosan körülbelül százszor annyi magzatot ölnek meg évente, mint a lengyeleknél. A természetes népességfogyás hazánkban évi 35-40 ezer fő körül mozog, a legális bevándorlás (melynek jelentős része magyarlakta külhoni területekről történik) körülbelül tízezerrel csökkenti ezt. Ha olyan szigorú lenne a magyar abortusztörvény, mint a lengyel, gyakorlatilag megállna a népességfogyás.
Mindezek mellett az örökbefogadásra jelentkező szülőjelöltek száma évről évre látványosan nő. Az örökbefogadásra - különösen a csecsemőkére - sokkal nagyobb a "kereslet", mint a "kínálat": egy már alkalmasnak nyilvánított (határozatot kapott) párnak - megyétől függően - kettő és nyolc év(!!!) közti időt kell várnia, mire ténylegesen gyereket kap. Ez azt jelenti, hogy ha a "nem kívánt" babáknak legalább egy részét nem abortálnák, hanem megszülnék és örökbe adnák, azok nagy valószínűséggel nem állami gondozásban nőnének fel, hanem szerető családoknál, olyanoknál, akik már évek óta tudatosan készülnek a szülőségre. Sőt, ha a nagyobb "kínálat" miatt hamarabb jutnának gyerekhez az örökbefogadók, akkor több idejük lenne utána még egy gyereket bevállalni. Sokan ugyanis szeretnének kistestvért az első fogadott gyerekük mellé, de a hosszú várakozás miatt sokszor kicsúsznak az időből (43 éves kor a felső határ), illetve egyszerűen túl idősnek érzik már magukat egy babához. (Gondoljunk bele: a legtöbb ember nem húszévesen jelentkezik örökbefogadónak, hanem később, amikor már több évnyi próbálkozás, esetleg lombikozás után nyilvánvalóvá válik, hogy nincs esélyük teherbe esni. Ha ezek után minden örökbe fogadásra 6-8 évet kell várniuk, akkor mire a második gyerek szóba kerül, a szülők már közelítik a negyvenet. Azonban ha a sok "nem kívánt" baba megszülethetne, és az anyjuk lemondana róluk, akkor egy örökbefogadó pár negyvenéves kora előtt akár három gyereket is kaphatna, ha szeretne.)
(facebook bejegyzés)