A vízhez való jogról
Az ivóvízhez és a jó higiénés körülményekhez való hozzáférést nem lehet megvalósítani úgy, ha annak megoldását csak az egyes államokra bízzuk. Mindenki felelős azért, hogy társadalmaink teljesebbé és fenntarthatóbbá váljanak – hangsúlyozta az Emberi Jogi Tanács 45. ülésén Ivan Jurkovič érsek.
2010. július 28-án adta ki az ENSZ történelmi határozatát, melyben
a vízhez mint az emberi élet és az egész bolygó számára alapvető erőforráshoz való hozzáférést beillesztette az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatába.
Azóta eltelt tíz év, de még messze vagyunk a kitűzött céltól, mely egyébként egyike az ENSZ által 2030-ig megvalósítani kívánt fenntartható fejlődési céloknak. Ezt a meggyőződését a Szentszék több alkalommal kifejtette különféle nemzetközi találkozókon.
Jurkovič érsek felszólalásában utalt Az Egyház társadalmi tanításának kompendiumára: „A vízhez való jog, mint minden emberi jog az emberi méltóságban gyökerezik, és nem határozható meg pusztán mennyiségi alapon, mintha a víz csak gazdasági érték volna. Ebben a megközelítésben a vízgazdálkodás helyes alapja a társadalmi felelősség, az ökologikus gondolkodás, az egyes országok között és világszinten is megvalósuló szolidaritás. Csak így tudjuk megerősíteni és a jövő nemzedékek számára megőrizni a közjót.”
Ferenc pápa április 12-én, húsvétvasárnap mondott Urbi et Orbi üzenetében kiemelte: a mostani, soha nem látott világválság, melyet a Covid-19 okoz, azt bizonyítja, hogy most nem szabad önzőnek lennünk, mert az előttünk álló kihívás összeköt minket, és nem kivételez senkivel.
Jurkovič érsek megismételte Ferenc pápa felhívását, miszerint
ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy ismét megmutassuk szolidaritásunkat, akár újító megoldásokhoz is folyamodva. A kulturális és ökológiai válság súlyosságának tudatosítása új szokásokat kell hogy eredményezzen.
A Szentatya Laudato si’ kezdetű enciklikájában olvasható ez a felhívás. A világban sohasem volt ennyire szükség bátor állásfoglalásra azon a téren, hogy biztosítsuk a vízhez való hozzáférés lehetőségét mindenki számára. Ez a pápa szerint az igazságosság problémájához köthető.
„Az ENSZ adatai szerint közel ezer gyermek hal meg naponta a vízhez köthető betegségekben, közel kétmilliárdan fogyasztanak szennyezett vizet, és minden évben kétmillió ember hal meg víz okozta betegségekben. Súlyos számokról van szó” – figyelmeztetett már három évvel ezelőtt a szentszéki megfigyelő.
„A nemzetközi közösség által kitűzött cél az, hogy megállítsa és visszafordítsa ezt a tendenciát.
Minden állam arra kapott meghívást, hogy jogi eszközökkel tegyen lépéseket ennek érdekében, és dolgozzon ki saját stratégiát a célkitűzések megvalósítására.”
A víz világnapján – március 22-én – az ENSZ-szakértők felhívták a figyelmet: „Veszélyben vannak az emberiség rendelkezésre álló vízkészletei. Az elmúlt évtizedekben túl keveset fordítottak a vízzel kapcsolatos infrastruktúra fejlesztésére, ezért ma az emberiség több mint fele nem fér hozzá jól kezelt és tiszta vízhez. Számukra a vizek állapota nagyobb veszélyt jelent a koronavírusnál. A Covid-19-világjárvány rámutat az óriási különbségekre az egyes országok védekezési lehetőségeiben, rádöbbentünk, milyen törékenyek is vagyunk. Bár a jó higiéniai körülmények, a víz és a szappan a védekezés frontvonalát képezik a koronavírus ellen, a fejlődő országokban lévő háztartások háromnegyedében nincs lehetőség mosakodásra, egyharmadában pedig tiszta vízhez sem jutnak otthon.”
Az ENSZ vízügyi fejlesztési jelentése szerint annak ellenére, hogy a víz elsődleges fontosságú az emberek életében és egészségében, a kormányzatok különösen kevés pénzt fordítanak a vízügyi infrastruktúrára világszerte. Ennek fő oka az, hogy a befektetők számára nem jelent közvetlen gazdasági előnyt. Az emberek pedig környezetvédelmi problémának tartják a szennyvízkezelést, sokszor hiányzik a politikai akarat a vízügyi infrastruktúra finanszírozására.
Az elmúlt évszázadban meghatszorozódott az emberiség vízfelhasználása, aminek oka a népességszám-robbanás, másrészt pedig a növekvő szükségletek. A klímaváltozás hatására a jövőben nemsokára olyan európai, észak-amerikai és ázsiai területek vízellátásával is gondok adódhatnak, amelyek számára korábban bőséges készletek álltak rendelkezésre. A csökkenő vízkészletekkel szoros összefüggésben már most megfigyelhető, hogy világszerte megduplázódott, sőt ennél is nagyobb arányban nőtt a vízhez köthető erőszakos cselekmények száma az elmúlt tíz évben – derül ki az ENSZ vízügyi fejlesztési jelentéséből.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír