Úton Máriával a Krisztussal való örök találkozás felé – Ismét élő rózsafüzér oltalmazta a fővárost
A 13. Élő Rózsafüzér zarándoklat vont május 11-én védőburkot Budapest köré. A több útvonalon haladó zarándoksereg a nap végén öt helyszínen ünnepelt szentmisét – ezek egyike a nagytétényi Nagyboldogasszony-templom volt.
Egész Budapestet körüljáró, úgynevezett élő rózsafüzér-zarándoklatot tartottak ma. A Magyarországért és a fővárosért imádkozó hívek öt helyszínről indultak és összesen 180 kilométert tettek meg. A kilenc szakaszból álló zarándoklat öt ponton záródott szentmisével.
A 13. alkalommal megszervezett kilenc egyidejű gyalogos zarándoklat résztvevői városszéli plébániákat, kegyhelyeket kerestek fel útjukon – egy-egy szakasz körülbelül húsz kilométer.
A zarándokok Máriabesnyőről (Gödöllő) Kerepesre, illetve Fótra, Csillaghegyről (III. kerület) Fótra és Máriaremetére, Farkasrétről (XII. kerület) Máriaremetére és Nagytéténybe, Soroksárról (XXIII. kerület) Nagytéténybe és Pestszentlőrincre, Rákoskeresztúrról (XVII. kerület) pedig Pestszentlőrincre és Kerepesre mentek.
A napsütéses zarándoklat zárásaképp Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét a nagytétényi plébániatemplomban; a májusi szombaton a műemléktemplomot betöltötték a nagyon eltérő nemzedékekhez tartozó zarándokok.
A mai plébániatemplom helyén egykor álló középkori templom tornyát és szentélyét részben megtartották a 18. századi átépítés során; Padányi Biró Márton szentelte föl 1755. október 5-én.
Erős színű, mozgalmas főoltárképe is „máriás”, jól illett a Rózsafüzér zarándoklat végére: Mária mennybevételét feltehetően idősebb Dorfmeister István festette meg; egyik oltárképét, melyről bebizonyosodott, hogy Maulbertsch Antal keze munkája, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Ma este itt, Nagytétényben szentmisével zárjuk le az élő rózsafüzér egyik szakaszát. Rózsafüzért imádkozva jártuk körül Budapest városát. A dicsőséges titkokról elmélkedve ajánlottuk Isten megújító szeretetébe városunkat és hazánkat. A Boldogságos Szűz Máriában az Egyház édesanyját is tiszteljük. A napba öltözött asszony bibliai képe pedig egyaránt jelenti számunkra a mennybe fölvett Szűz Máriát és az üdvözültek egész közösségét, amelyet győzedelmes vagy megdicsőült Egyháznak nevezünk.
2. A mai evangéliumi szakaszban Jézus jó pásztorként beszél. Tanítványait, akik földi élete során vagy bármikor később a történelemben hallgatnak szavára, juhainak nevezi. Másutt olvashatjuk azt a kijelentését is, hogy életét adja juhaiért (Jn 10,15). Ez a hang pedig egy olyan pásztornak a hangja, aki szereti a rábízottakat. Elárulja, hogy milyen túláradó isteni jósággal fordul Krisztus felénk, emberek felé, akiket juhainak nevez. Mert nagy szeretetből szállt alá az örök isteni létezés boldogságából, hogy magára vegye testünket, mégpedig azért, hogy kiragadjon minket az örök kárhozat fenyegetéséből, ahogyan a pásztor megvédi a nyáját a farkasok ellen . De nagyobb volt az a szeretet, amellyel üdvösségünkért halálra adta önmagát, ahogy Szent János Evangéliumában olvassuk: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). De a legnagyobb szeretetet azzal árasztja ki ránk, hogy szenvedésének, halálának, az Atya iránti tökéletes engedelmességének árán ki akarta érdemelni számunkra a kimondhatatlan mennyei dicsőséget, azt, hogy örökké vele uralkodhassunk országában és az örök boldogság lakomáján asztaltársai lehessünk. Ki az a föld hatalmasai közül, aki munkatársainak, segítőinek, barátainak ilyen jutalmat adhatna? Jézus szavai a pásztor szeretetéről szétfeszítik ennek a képes beszédnek a kereteit és meghaladják mindazt, amit a legjobb földi pásztor a saját juhainak adhat. Mik hát azok a mennyei javak, amelyeket Jézus ígér számunkra, milyen veszélyekből akar minket kiragadni és végül mik azok az érdemek, amelyek alapján a megígért boldogságban reménykedhetünk?
3. A földi élet felől tekintve az üdvösséget nem tudjuk elképzelni. Mert nem tudjuk mérni az örökkévalóságot, nem tudjuk megszámolni a végtelent. Így magáról Istenről is hitünk alapján valljuk a legfőbb igazságokat, de arcát elképzelni nem tudjuk. A maga módján igaza volt tehát az Ószövetségnek, amikor tartózkodott Isten képi ábrázolásától vagy attól, hogy olyan névvel illesse őt, ami valóságának végtelen gazdagságát nem képes megragadni. Éppen ezért megkérdezhetjük magunktól: hogyan tudunk minden erőnkkel törekedni valamire, amit elképzelni sem tudunk? Szent Ágoston azt válaszolja erre, hogy felbecsülni ugyan nem tudjuk ezt a boldogságot, de megszerezni igen. Hiszen, akik nem kívánják elérni az örök kárhozat kimondhatatlan kínjait, vagy nem törődnek velük, mégis a kárhozatra juthatnak. A két kimondhatatlan állapot közötti feszültségben élünk mi, földi emberek. Előttünk áll a jó és a rossz és választhatunk közülük. Tehát nem sodródunk egyszerűen az életben, hanem vannak olyan helyzetek, amikor mindenki élhet a szabadságával és választhat utak és értékek között. Ahogy Sirák fia könyvében olvashatjuk: „Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sir 15,17).
4. Kárhozatról manapság keveset szokás beszélni, de már itt a földön megtapasztalhatjuk a magánynak, a szeretet hiányának, a gyűlöletnek, a mások felé megnyílni képtelen önzésnek a kínjait. Borzongató belegondolni, hogy ez valakinek a halálával lelkének örökös magatartásaként marad fenn, hogy valaki mindörökre képtelen marad a szeretetre és a boldogságra.
Az örök kárhozat lehetőségét ebben az értelemben ma sem zárhatjuk ki keresztény hitünkből. Maga Jézus minden róla szóló hiteles emlék szerint kifejezetten tanított a két útról (Mt 7,13), tanított arról, hogy az örök Bíró elválasztja a juhokat a kosoktól (Mt 25,32–33). Bemutatta, hogy egyesek az, örök életre mások az örök kárhozatra jutnak. Ezt a tanítását lehet mélyebben átérteni és átelmélkedni, de nem lehet egyszerű mozdulattal kiiktatni szellemi és lelki örökségéből, ha egyszer az ő tanítványai vagyunk.
5. Jézusnak mint jó pásztornak a titkához hozzá tartozik, hogy érdemei példát jelentenek számunkra. Olyan példát, amelyet igyekezhetünk követni, de bármennyi jót teszünk is életünkben ezzel még az örök boldogságot nem érdemelnénk ki. De Krisztus érdeméből a keresztséggel, majd később a bűnbánat szentségével visszakaptuk a kegyelem állapotát. Olyan szoros kapcsolatba kerültünk Krisztussal, hogy az ő végtelen érdemei minket is magukkal ragadnak. Ezért nem kell a legnagyobb bűnösnek sem kétségbe esnie, mert a bűnbánat és a feloldozás révén az ő életét is betöltheti Krisztus világossága.
Erre gondoljunk, mikor a dicsőséges rózsafüzér titkait mondjuk. Szűz Mária ugyanis előttünk járt azon az úton, amely a Krisztussal való örök találkozásra és boldogságra vezet. Kérjük tehát közbenjárását mindanyiunkért, hogy valóban örömmel és vágyakozással készülhessünk a számunkra megígért üdvösségre. Abba az örök hazába, ahová Krisztus, a jó pásztor vezet minket. Ámen.
*
A szentmise végén az eucharisztikus kongresszus imáját mondták el együtt a résztvevők, majd Fülöp Ákos plébános is utalt záró szavaiban az előző budapesti kongresszusra: a plébánia iratai szerint 1938-ban a templomot kifestették – most is él ez a remény, hiszen az egyik oldalfal már megvan, remélik, elkészül az egész épület jövőre. Fülöp Ákos végezetül megköszönte a zarándokok részvételét és a bíborosnak, hogy együtt ünnepelhettek, majd jelezte: nem engedik étlen-szomjan haza a zarándokokat.
Fotó: Lambert Attila
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír