"Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe." (Jn 21,1–19)
Szeretem Péternek ezt a buzgóságát. Felöltözik - mert az Úr elé megy -, aztán meg sem várja, hogy partot érjenek, rögtön siet Jézus elé...
Érted buzgó szívet adj nekem Istenem, és téged dicsőítő tetteket! Ámen. (S)