Mire elég egy kicsi szív
Egy 5 éves kisfiú egy hajléktalant látott az utcán, miután megtudta, hogy mit jelent, ha valakinek nincs tető a feje felett, cselekedett.
Egy alig ötéves kisfiú édesanyjával ebédelni ment egy étteremben. Éppen rendelni készültek, mikor a gyermek kinézett az ablakon és egy szakadt ruhájú, elhanyagolt külsejű öregembert vett észre, aki egy műanyag zacskót szorongatott a kezében.
„Anya, anya, nézd, hogy néz ki az a bácsi!”
„Igen, látom, édesem. Valószínűleg egy hajléktalan bácsi.”
„Mit jelent, hogy hajléktalan?”
„Sajnos azt, hogy nincs hol laknia, nincsen tető a feje fölött, így kénytelen az utcán aludni, vagy ott, ahol némi menedéket kap.”
Ahogy az édesanya felvilágosította fiát, hogy a bácsival vélhetőleg nem törődik senki, sem a rokonai, sem a felesége, sem a gyerekei, az ötéves hirtelen elszomorodott.
„Ha nincs senkije, és nem szereti őt senki, még haza sem mehet, akkor biztosan nincs ennivalója sem. Szerintem nagyon éhes. Vehetünk neki valamit?”
A nő kézen fogta fiát, és kimentek az utcára, majd arra kérték a hajléktalant, hogy ebédeljen velük. Az elején a férfi nemet mondott, de a kisfiú unszolására végül beadta a derekát.
Az éteremben körülbelül még tízen tartózkodtak, és mindenki döbbenve figyelte, ahogy a hajléktalant megvendégelik.
„Gyere, ülj ide! Mikor megszülettem, az én nagypapám pár hónapra rá meghalt. Sosem tudtunk játszani. Szeretnél te az én nagypapám lenni? Bármit rendelhetsz, anya nem fog megharagudni. És apa sem, aki azért nincs most velünk, mert sokat kell dolgoznia, mert azt mondta: mindent meg akar adni nekem.”
Az idős férfi hirtelen sírni kezdett. Évek teltek el úgy, hogy nem szólt senkihez, és ő hozzá sem szól senki. Az emberek rá sem néztek az utcán, észre sem vették, hogy létezik. Páran a környékről néha szoktak neki kenyeret, egyéb élelmet vinni, még aprót is adtak, de sosem kérdezték meg, hogy hogy van.
A találkozás után a férfi élete jobbra fordul. A család segített neki, és sikerült elintézniük, hogy bekerüljön egy idősek otthonába. A kisfiú minden héten meglátogatja. Azóta is tartják a kapcsolatot.
Hihetetlen, hogy egy ötéves gyerek mire képes, hiszen ha nincs benne annyi empátia, az idős hajléktalan valószínűleg még mindig az utcán tengődne.
(levélben kaptam)