Végidő-próféciák – a jelek sorozata és kiterjedése (Mk 13, 5-30)
Mielőtt végigolvasnánk a végidő-jeleket, szót kell ejtenünk azok fokozatos időbeli és térbeli kiterjedéséről. Képzeljünk magunk elé egy spirált, ami alulról fölfelé halad, egyre tágabb körökben. Ez az emberi idő és történelem jelképe, ahogy halad a kezdettől a vég felé. A spirál azonban nem függőleges (folyamatosan felfelé haladó), hanem megdőlt a bűn csapása és terhe alatt (miként a Föld dőlésszöge vagy a Szent Koronán lévő kereszt - ezek szimbolikus és valóságos jelek, amelyekről egyébként érdemes kenne hosszabban is elmélkedni…) E „megdőlés” miatt a spirálkörök fent megelőzik az előző spirálkört, de lent az előző mögé csúsznak, épp a megdőlés következtében. Így a történelem – bár előre halad -, felemelkedések és visszazuhanások sorozatát szenvedi el, és minden visszazuhanásban, összeomlásban egyre kiterjedtebben és radikálisabban jelennek meg a végidő-jelek is – míg aztán minden beteljesedik.
Nézzünk egy példát: Jézus azt mondja, hogy háborúkról hallunk és háborús jelekről – ez a Római Birodalom korában és az ottani kommunikációs eszközökkel sokkal szűkebb tért és időt fogott át, mint most, amikor egy globális faluban élünk, és percek alatt értesülünk a bolygónk túloldalán zajló eseményekről is.
Hasonló a helyzet például a Jelenések könyvében jelzett totális kontrollal. Ma olyan pénzügyi rendszerben élünk és olyan elektronikus eszközök birtokában vagyunk, amelyekkel könnyedén megoldható, ami Jézus korában még csak a jövő megsejtése volt: „és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” („Jel 13, 17)
Jézus időnként maga is jelzi az időbeli távlatot: „Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.”(Mk 13, 10.) Azaz: minden korban lesznek üldözések, háborúk, földrengések, éhínség – de ezek tökéletes beteljesedése akkor jön el, amikor a Föld minden részén hirdetik az Evangéliumot. (Napjainkban ez is beteljesedik.)
Érdemes megfigyelni, hogy Jézus mondanivalójának középpontjában nem a végidő áll, hanem a tanítványok felkészítése a végidőre – és ez nagy különbség! A Messiás célja nem egy tételes lista összeállítása a jövőről, hanem Isten gyermekeinek megoltalmazása. Ezért biztatja őket éberségre, óvja őket az álprófétáktól és hamis messiásoktól. Ezért ad nekik reményt a Szentlélek védő-szerepével (Parakletos – pártfogó, védőügyvéd) és az angyali összegyűjtéssel.
Újra hangsúlyoznunk kell, hogy a próféciák egy része már beteljesedett, és újra beteljesedik, ahogy a spirál-történelem előrehalad. Ezért nekünk nem egy-egy prófécia beteljesedését kell figyelnünk, hanem ezek összességét és együttállását (kiegészítve természetesen a Szentírás egyéb helyein olvasható hasonló jövendölésekkel). Nézzük most már egészében, mint mond Jézus Krisztus:
„Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.
Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam. Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.
Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.
Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.
Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! - ne higgyétek. Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.
Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.” (Mk 13, 5-30)
A végidő-próféciák a múltból húzódnak a jövő felé. A Jézus által is említett „pusztuló undokság” (vagy pusztító utálatosság) a múltban, a makkabeusi korban az akkori templom megszentségtelenítése volt egy bálványisten-szoborral, Jézus korában a templom pusztulása a rómaiak által, míg a jövőben (egyes Biblia-magyarázók szerint) az újból felépített Jeruzsálemi Templom meggyalázása lesz az antikrisztus szobrával és jelenlétével.
Az első keresztény közösségek – felismerve az idők jeleit - imádkoztak, hogy ne télen kelljen menekülniük és a római támadás idején kimenekültek a városból. Jézus nemzedéke óta minden nemzedék megélt valamit a végidőkből – most rajtunk a sor, hogy imádkozzunk és cselekedjünk. Természetesen közben elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon még hány spirál-kör van még hátra a végső beteljesedésig…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)