Sípos (S) Gyula: Szeretetláng mesék - 4. történet
Negyedik történet, amiben egy különös faluba érkeznek a testvérek
Mezők Lilioma és Égi Sas jó hangulatban rótták az utat a végtelen pusztán át. Már két fenevadat sikerült legyőzniük, és ez örömmel töltötte el őket. Fáradtak voltak ugyan, de mégis jókedvűek.
A távolban feltűnt egy falu, ők pedig megszaporázták lépteiket, hogy minél hamarabb odaérjenek. De milyen különös helyre érkeztek! A házakat magas kerítés vette körbe, az udvarokon mérges kutyák csaholtak, az utcákon pedig egy teremtett lélek se járt. A két testvér körbesétált, és tanácstalanul kérdezgették egymástól:
- Mi történhetett itt, talán meghalt mindenki?
Hamarosan rájuk esteledett, szállást kellett keresniük. Bizony sok házba kellett becsöngetniük, mire az egyik helyen beengedték őket! Gazduram aztán elmondta nekik, mi az oka a magas falaknak és az elzárkózásnak.
- Tudjátok – kezdte a mondókáját -, régen nagyon jó falu volt ez. Kedveltük egymást, összejártunk, együtt dolgoztunk, pihentünk. Aztán, nem is tudom már, hogyan, összevesztünk egymással. Hol az egyik családnál történt valami, amivel a másikat vádolták, hol a másiknál – végül már mindenki haragudott mindenkire. Engem is megbántottak, én sem hagytam szó nélkül… Szó szót követett, végül falat építettem a ház köré, ide ugyan egy se jön be!
Összenézett a két testvér, mert sejtették már, hogy ebben a faluban kell lapulnia valahol az egyik fenevadnak. De hogyan találják meg, melyik bezárt ajtó mögött élhet őkelme?
- Gazduram – mondta Égi Sas -, ha megengedné, megszállnánk itt és eltöltenénk néhány napot a faluban. Nem kívánjuk ingyen, ledolgozzuk a szállás árát.
- Én szívesen főzök – vette át a szót Mezők Lilioma -, takarítok, és ha van valami szakadt ruha a házban, azt is szívesen megvarrom.
Tetszett a gazdának az ajánlat, örült annak is, hogy beszélgethet valakivel, ráállt az alkura. A két testvér pedig másnap nekifogott a munkának, de nem csak Gazduramnál! Bekopogtattak a többi házba is és felajánlották segítségüket. Miközben pedig dolgoztak, kérdezgették az embereket, hogyan is kezdődött az életük megromlása. Azok pedig, hogy végre valakivel szót válthattak, meséltek is, és csak mondták, mondták, mintha egy vízforrás fakadt volna fel a száraz talajból.
Az egyik azt mesélte, hogy jól megvolt ő a szomszédjával, de aztán Rebi néni elárulta, hogy az miket mond róla a háta mögött, így aztán összekaptak, s azóta rosszban vannak. A másik háznál úgy kezdődött, hogy beteg lett a tehén, s Rebi néni látta, hogy a legjobb barátja étette meg rossz fűvel, azért lett rosszul a jószág – így lett vége a barátságnak.
Mire a tizedik emberhez eljutottak, kiderült, hogy minden vita, veszekedés, ellenségeskedés mögött Rebi néni húzódik meg, ő ugrasztotta egymásnak az embereket.
- Hol lakik ez a Rebi néni? – kérdezte Mezők Lilioma.
- A falu végén, abban a szép nagy házban. Hozzá még el-eljárnak az emberek, egymást kikerülve, mert Rebi néni mindent tud, ami a faluban történik, nála tájékozódnak, ő itt az egyetlen rendes asszony.
-Valóban olyan rendes lenne? – tanakodott hangosan Égi Sas. – Köszönjünk hát be hozzá, és ismerjük meg mi is.
Lesétáltak a falu végébe, bekopogtak, s amikor Rebi néni kijött, illendően bemutatkoztak. Az asszony először nem akarta beengedni őket, de aztán valami különös fény gyúlt a szemébe, s így szólt:
- Aztán ti jó testvérek vagytok ugye? – kérdezte. Na, akkor gyertek csak be, aztán beszélgessünk.
Bementek hát, Rebi néni leültette őket, aztán faggatni kezdte egyiket is, másikat is, de úgy, hogy ha lehet, összeugrassza őket. A lánytól azt kérdezte, miért engedi, hogy a testvére parancsolgasson neki? Biztos egyedül hagyja a nehéz feladatokban is, miközben ő csak a munka könnyebbik végét fogja meg. A fiútól meg azt kérdezte, észrevette-e, hogy a lány félrekacsingat, a legényeket nézi, nem is akar az már dolgozni, csak udvaroltat magának!
Megértette a két testvér, hogy a különös asszony össze akarja őket is veszíteni egymással. Látszatra bele is mentek a dologba, mérgesen néztek egymásra, már vádolták is a másikat – de valójában csak az időt húzták, az alkalmas pillanatra várva, mert sejtették, hogy rátaláltak az egyik Fenevadra, a viszály szítójára az emberek között.
Valaki zörgetett az ajtón. Miközben Rebi néni kiment hozzá, Égi Sas előkapta a kantárt, gyorsan hurkot kötött rá és a háta mögé rejtette. Mezők Lilioma pedig a pokrócot fogta a kezébe. Éppen hogy elkészültek, amikor visszajött Rebi néni. Égi Sas abban a pillanatban hurkot vetett rá, majd jól meghúzta, hogy mozdulni se tudjon, Mezők Lilioma pedig rádobta a takarót. Vergődött, rugdosott a Fenevad – mert ő volt az -, dőlt a füst az orrából mérgében, de tenni nem tudott semmit. A két testvér megkötözve begurította az ágy alá, majd szétnéztek a lakásban. Nem is kellett soká keresgélniük. Elég volt megkapargatniuk a hamut a tűzhely alatt, s már látszott is a nagy cövek teteje, s az volt ráírva: Viszály. Kirántották a földből, Égi Sas pedig fogta a baltát, s felhasogatta. Minden csapására dördült egyet az ég, de akkorát, hogy az emberek kifutottak a házaikból, megnézni, mi történt. Láthatták, ahogy a Fenevad háza darabokra esik szét. Mezők Lilioma előhengergette a pokrócból Rebi nénit, aki a szemük láttára változott át vicsorgó fenevaddá, majd füstcsóvát húzva maga után, elrepült a messzeségbe.
- Ezt a Viszályt fogadtátok be otthonaitokba – kiáltották a testvérek -, ő veszejtett össze benneteket egymással. De most aztán itt az ideje, hogy újra szóba álljatok egymással és kibéküljetek!
Így is történt. Már azt utcán, a romok között beszélgetni kezdtek egymással, s minden bocsánatkérésre, minden kézfogásra világosabb lett egy kicsit. Az arcok mosolyra derültek, a szívekben pedig újra lobogni kezdett a Szeretet kicsiny, de mindent átmelegítő lángja.
Kedves Mindenki! Terveink szerint tavasz végére, nyárra jelentetnénk meg a Szeretetláng meséket egy kötetben. Ez sajnos elég drága mulatság, ezért örömmel veszünk minden támogatást! A segítők nevét megjelentetjük a könyvben és természetesen ajándék könyvet is kapnak. Támogatást lehet küldeni az alapítványunk számlaszámára (Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszáma:10700268-04975106-51100005), vagy az én címemre (Sipos Gyula, 2045 Törökbálint, Templom u. 13.) Hálás köszönettel: Sipos Gyula