Napi firka, képek és rövid szövegek:
Glilszták; Felszarvazva; HAL; Varázslók - humoros, ironikus, vidám, groteszk, elgondolkodtató... tessék parancsolni:
(Giliszták)
Édes kicsi gilisztám! Egyél, hogy nagyra nőj! Nehogy olyan satnya maradj, mint egy fűszál gyökere, vagy egy pilincka kis pajor, akinek a legkisebb göröngyöt is ki kell kerülnie, mert arra sincs ereje, hogy átrágja magát rajta! A rang kötelez! Mi a legnemesebb nemzetségből származunk! Nagyapád olyan erős volt, hogy az ásó éle lepattant róla! Nagyanyádban pedig olyan életerő munkált, hogy amikor egy eke kettévágta, mindkét része életben maradt és tovább növekedett, azért is van neked három nagymamád! Egyél kisfiam, ez a legfinomabb fekete föld, nem ócska homok, vagy valami kavicsos ehetetlenség. Tudod mit! A múlt héten láttuk a réten Sikló uraságot – hát ő is giliszta volt, csak olyan jó étvágya volt és olyan ügyesen megtalálta a legtáplálóbb földrétegeket, hogy tovább nőtt kígyónak. Azt hallottam, hogy nem is adja alább, míg óriáskígyóvá nem válik! Hidd el, ez csak étvágy kérdése! Akiben van akarat, elszántság, annak bármi lehetséges. Amit mondok, nem mese: egyik nagynéném ismerte azt az ősünket, aki lábakat növesztett és gyíkká vált. Szárnyas gyíkká, tollas kígyóvá, de olyan félelmetessé, hogy senki a közelébe se mert menni, se ásóval, se ekével! Na, egyél szépen, egy utolsó falás, csak az anyu kedvéért…
(Felszarvazva)
Karom vékony, vállam keskeny, lötyög rajtam a páncélruha. A csatabárd nehéz, alig bírom el. A szakállam ugyan csodás, ha a női szíveknek ennyi elég lenne, én lennék Hódító Vilmos! De így csak Vili vagyok, a Kicsi. Meg kancsi, de szemüveget nem hordok, mert ki látott már szemüveges vikinget? Az igaz, hogy agyas vagyok, okosabb az összes kinti izomagyúnál, de ezzel is pórul jártam. Ha nem olvasnék annyit, most nem tudnám, hogy a vikingek nem is hordtak soha szarvas sisakot! Nem praktikus viselet, beleakad mindenbe, harc közben csak akadályoz, és könnyű fogás van rajta, majd bolond lett volna bármelyik hős is ilyen előnyt adni az ellenségnek! (Különben meg nem is voltak koszos, félmeztelen, ordibáló csürhe, kifejezetten színesen öltözködtek, de ezt hagyjuk, azok a ruhák úgysem állnának jól nekem.) Erre most felszarvaztak. Ha kimegyek, mindenki rajtam fog röhögni. Pedig ha tudnák, hogy ki vagyok én valójában… De nem tudják. Én meg csak ülök itt, a sámli kényelmetlen, a kettős penge szúrja a lábam, a bocskort is túl szorosra kötöttem… utálom az egész világot…
(HAL)
HALvérű vagyok, mit tagadjam, de hát milyen legyen egy hal? Inkább büszke vagyok rá, hiszen így válhattunk példaképévé sokaknak. A HALadás szót is a mi nevünkből képezték, mert mi mindig előre tartunk, nyugodtan, szépen, amerre a szemünk lát. HALk vagyok, csendesek vagyunk, HALlani sem lehet, ahogy tapintatosan, figyelmesen beúszunk az életbe. Igaz, sokan irigyelnek, visszaélnek a nevükkel. Elcsúfítanak, HALloween-szörnyet csinálnak belőlünk, mintha tökfejek lennénk, csak azért, mert nem kiabálunk rögtön, nem védjük a magunk igazát, inkább csendesen tovább úszunk. És egyáltalán nem vagyunk HALálosak! Akik ismernek, szeretnek minket. A Balaton mellett egy szép helyet rólunk neveztek el HALápnak. A görög mitológiában pedig a nektár, az istenek itala HALászlevet jelent. Az sem mítosz, hanem valóság, csak a nyelvromlás miatt már nem köztudott, hogy régen az embereknek HAL volt a fején és nem haj. HALrával biztatták egymást és nem hajrával – de nem akarok senkit a múlt tovatűnt dicsőségével untatni. Látom, úgysem értitek. Azt hiszitek, csak tátogok, pedig a számról is leolvashatnátok szavaimat és akkor megnyugodnátok. HALihó!
(Varázslók)
- Láttad Rebi néne pultját! Nem tudom honnan szerzi ezeket a jó cuccokat! Azt a Mágikus Varjúszárnyat rögtön megvenném, ha lenne elég manám. Aki azzal legyezi magát, az soha nem izzad le!
- Nagyon király dolgokat hoztak megint a Varázs Garázs Vásárra. Ott a sarokban, balra, látod! Merlin Soha El nem Törő Fogpiszkálója! Próbálkoztam egy csenővarázzsal, hátha el tudom kommunizálni, de nagyon komoly védelem van rajta, meg se mozdult.
- Ja, meg is értem. Hát a Roxforti Imakönyvet skubiztad? Dumbledore saját kezű aláírása van az első oldalán! Képzeld el, aki abból imádkozik…
- Tuti siker. Hátul, a jurtáknál meg egy sámán a Csodaszarvas Agancsát árulja, de annyi manába kerül, hogy teljesen reménytelen számomra. Pedig ez csak a levetett agancs! De aki azt hazaviszi, azt már senki se fogja felszarvazni!
- Ó, a Koponyányi Manyók szakállára mondom, ha azt hazavihetném! Na mindegy, azért amit mi hoztunk, az se kutya! Csillagösvény Csillagszóró – nem a legnagyobb durranás, de azért el fog kelni, most, hogy jönnek az ünnepek. És nem csak ez az egy van, de dugiba még másik három! Ha azokat is megveszik, elég manám lesz ahhoz, hogy megvegyem Tündérkeresztanyu Önborotváját. Állítólag aki azzal egyszer leborotválja a lábát, annak soha többé nem kell. Ha azt hazaviszem az asszonynak – édes élet!
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )