Érdekesség - milyen lenne a világ az emberiség nélkül?

Kategória: Érdekességek Megjelent: 2022. április 07. csütörtök

Alan Weisman újságíró, A világ nélkülünk című bestseller szerzője is alaposan eltűnődött a kihalásunkon, és szakértők segítségével lépésről lépésre végiggondolta, mi történne, ha váratlanul lelépnénk a földi színpadról.

Forgalmi dugók helyett vízi paradicsom
Ha van drasztikusan átalakított, természetellenes környezet a bolygón, akkor azok a lebetonozott nagyvárosok. És nyilvánvaló, hogy itt játszódnának le a legdrámaibb változások.
Ki gondolná, de a metróalagutakkal kezdődne az enyészet.
Három nap alatt megtelnének ugyanis csapadékkal és talajvízzel, mivel áram nélkül leállnának a szivattyúk. Már órákkal az emberek eltűnése után elkezdenének kihunyni a villanyfények, mivel az erőművek kifogynának az üzemanyagból, a napelemeket és napkollektorokat pedig lassanként belepné a por. Egyedül a vízerőművek működnének tovább egy darabig. A világ, sok évszázad óta először, újra teljes sötétségbe borulna esténként. Karbantartás híján napokon belül meghibásodnának és leállnának az olajfinomítók (többjük fel is gyulladna) és az ellenőrizetlenül maradt atomerőművek, a következmények pedig beláthatatlanok lennének. Az viszont valószínű, hogy pár év alatt belaknák az állatok az ipartelepeket, ahogyan az sokak meglepetésére történt Csernobilban és a könyékén.
A betondzsungeleket fokozatosan benőné a növényzet, a gyökerek pedig húsz év alatt teljesen szétmorzsolnák az aszfaltutakat. Mindenfelé szivárogna a víz, a tavakká alakult városi tereken pedig valóságos szúnyoginvázió venné kezdetét. A külvárosokat és a vidéket ellepnék a rovarok és rágcsálók hadai. A családi házak körülbelül 75 évig bírnák, aztán a tetőgerendák végleg megadnák magukat, a felhőkarcolók azonban akár 200 évig is állhatnak még, mielőtt összeroskadnának.

Állati világ lenne
És hogyan boldogulnának az állatok emberek nélkül? Pompásan. Kutatók határozottan állítják, hogy nélkülünk paradicsomi hely lenne a világ. Állatok színes kavalkádja lakná be a bolygót, olyan látvány nyújtva, mint valamiféle sokkontinensnyi Serengeti Park.
Pezsegne az élet Afrika-szerte, mégis úgy vélik, hogy Észak- és Dél-Amerika lenne a leggazdagabb emlősfajokban annak ellenére, hogy a mai világban kirívóan kevesen laknak errefelé. Megpecsételődne ugyanakkor a háziállatok sorsa – annyira függenek az embertől, hogy képtelenek lennének a túlélésre a vadonban, tíz napon belül éhen halnának. Talán csak a disznók és a macskák bírnák ki nélkülünk, na és a nagy testű kutyák, akik − jó eséllyel − falkákba verődve vadászéletmódra váltanának.
Észak-Európa nagy részén farkasok, jávorszarvasok és medvék kóborolnának mindenfelé, de feltűnnének Európában az orrszarvúk vagy akár az oroszlánok is, a Földközi-tenger szigetein pedig elefántcsordák legelésznének.
Ehhez képest ma már több mint 40 ezer veszélyeztetett élőlényt tartanak nyilván, és ez csak a jéghegy csúcsa. Ha ilyen nagy kedvvel szennyezünk és betonozunk továbbra is, még ebben a században kihalhat a fajok fele – és ez könnyen magával ránthatja az emberi fajt is.
(Kovács Róbert, index.hu)