Az „Isten országa” identitásról
Mindannyiunknak van valamilyen személyes identitása, önazonossága. kötődünk a családunkhoz, csoportjainkhoz, különböző közösségekhez és csoportokhoz. Néhány népnek nemzetségi, törzsi, másoknak – mint nekünk is -, nemzeti identitásunk, önazonosságunk is fontos. (Magyarok vagyunk – mondjuk magától értetődően.) Ez mind helyes és jó dolog. Jézus Krisztus azonban felajánl egy másik, ezektől különböző identitást: Isten országáét.
Különösen a felnőttebb megtérőknek, illetve a nagy bűnökből Isten felé fordulóknak szokott örömteli, felszabadító élmény lenni a Krisztussal való találkozás: szeretve vagyok! Isten van és szeret engem! Nem a teljesítményeimért, hanem önmagamért! – ilyet utoljára talán kisgyerekként érezhettünk, vagy még akkor se. Hirtelen minden jónak és egyszerűnek tűnik, hiszen a Mindenható gyermeke lettem! Ki állhat ellen „nekünk”?
A krisztusi identitás talán első (sokaknak sokadik) lépéseként ráébredem, hogy Isten gyermeke vagyok, Jézus Krisztus testvére, a Szentlélek temploma, Krisztus testének tagja, körbe véve kegyelemmel és segítő emberekkel… Aztán persze kiderül, hogy azért nem ilyen egyszerű a dolog. Az első nagy öröm, az édes hetek, hónapok, évek után egyszer csak kinövünk a krisztusi csecsemő-korból és járni tanulunk, ami ugyanúgy botladozásokkal, elesésekkel, fájdalmakkal is jár, mint a kisbaba tanulása – és bárcsak mi is annyira iparkodnánk, mint a kisgyerekek!
Jézus Krisztus Isten országába hív minket. Bennünk van, de nem azonos velünk. Közöttünk van, de nem azonos a közösségeinkkel. Körülöttünk van, de nem azonos a világgal. Ha engedünk Isten hívásának, akkor ez egy termékeny feszültség az életünkben – de azért feszültség! Öröm, kihívás, munka, termékenység, de csalódás, fáradtság, fájdalom és szenvedés is.
Jézus Krisztus visszavezet az atyai házba és arra hív, hogy személyes, közösségi és nemzeti identitásunkat értékeljük át Isten országának fényében. Ez nem elvetést jelent, de elfordulást attól, ami addigi önazonosságunkban, identitásunkban Isten világosságában hamisnak, rossznak bizonyul, és odafordulást Isten országainak céljaihoz és követelményeihez. Ez bizony „keskeny út”, és ahogy járunk rajta, sokszor nagyon keskenynek tűnik, evilág fiainak „szabadságához” képest! Ha az egész világ támogatja is a házasságon kívüli kapcsolatokat, én nem tehetem. Ha az egész világ lop, csal és hazudik, nekem mégis igazat kell mondanom. Amikor mindenkinek eszem-iszom, nekem lehet, hogy épp akkor böjt. Amikor a többieknek tévé, akkor nekem ima…
Isten arra vágyik, hogy az Ő országának polgárai és követei legyünk. Gondoltam már rá, hogy írok egy könyvet – vagy cikk-sorozatot -, Mennyország Nagykövetség címmel. Hiszen Isten országa itt van közöttünk, a Mennyek Országa királyának pedig nagyon is határozott céljai és tervei vannak e világban is! Van víziója a XXI. századról, amit át akar nekünk adni, van stratégiája, taktikája, vannak előtolt helyőrségei és csapatai – csak hogy néhány szokatlan katonai kifejezéssel éljek. Vannak fegyvereink – igaz, ezek szellemiek és a gonosz lelkek legyőzésére valók -, vannak eszközeink és tartalékaink és azt is tudjuk, hogy Isten végül mindig győz! És ami a legfontosabb: Isten ajánlata a világnak az egyetlen olyan ajánlat, amelyik valóban békét, kiengesztelődést tud hozni, az egyetlen, amelyik valódi választ tud adni a gazdasági, környezeti problémákra…
Az elmúlt 25 évre visszatekintve – mióta kereszténynek tudom magam -, egyre világosabban látom, Isten hogyan munkálkodik közöttünk, és ez nagy reménnyel tölt el engem! Bátorít, hogy merjek Isten országának identitásában élni, merjem felvállalni a krisztusi tanításokat azok minden erejével és nehézségével együtt. Isten országának polgárai vagyunk, ez a mi identitásunk, s ebben van elrejtve személyes, közösségei és nemzeti létünk. a Mennyország Nagykövetség munkatársai vagyunk, még ha csak a legutolsó előadói státuszban is, de ez is végtelenül több, mint amit evilág kínálni tud! És ami a legjobb: itt mindig van munkaerő-felvétel!
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)