Ahogy azt Móricka elképzeli
Egy új amerikai szuperhősös filmet játszanak a mozik. Nem érdekelt volna különösebben, de valaki meglepett azzal a hírrel, hogy itt a főgonosz a hét főbűn erejével pusztít, a főhősnek pedig ezeket kell legyőznie. Kíváncsi lettem, hogyan győz itt a jó – hát, ahogy Móricka elképzeli…
A film különben elég szórakoztató, bizonyos értelemben jobb a szokásos szuperemberes filmeknél. Van benne jellemfejlődés – a kamasz fiú szuperképességeket kap ugyan, de először egyáltalán nem tudja, mit kezdjen velük, feltűnősködik, sztár akar lenni -, és valamennyire a főgonosz tetteinek motivációit is bemutatják (megalázó gyermekkor egy hatalmaskodó apa és nagytestvér mellett). Kellő ritmusban váltják egymást a humoros és elgondolkodtató jelenetek, és természetesen győz a jó, hát hogyne győzne!
A film címe Shazam! – ez a varázsszó, ami a fiúból hirtelen kigyúrt felnőtt szuperférfit csinál, aki villámokat szór, repülni tud és nem fogja a golyó. A szupererőt a varázsszóval együtt egy ősöreg varázsló adja át – kinézetre az indiai guruk szokványos megjelenése -, aki eddig visszatartotta a hét gonoszt, de most már a fiúnak kell. A hét gonosz szörny pedig – akik kiszabadulnak börtönükből – a hét főbűn: kevélység. fösvénység. bujaság. irigység. torkosság. harag. jóra való restség. Sajnos, itt már elfogy az alkotók fantáziája. a hét szörny a fantasy-klisék szokásos szörnyalakja, alig van rajtuk valami egyénítés. Szürkék, rondák, piros a szemük és hörögve ordítanak. Az egyiknek nagy a szája, gondolom ez a falánkság, a másiknak négy keze van, a harmadiknak szárnyai … lehet találgatni, melyik melyik.
Arra se ad magyarázatot a film, hogy ha eddig ezek a főbűnök kőbe voltak zárva, miért van tele a világ ezekkel a bűnökkel – na jó, nem is azért ülünk be egy ilyen filmre, hogy erre cizellált válaszokat kapjunk. De hogy lehet ezeket a bűnszörnyeket legyőzni?
Természetesen be kell húzni nekik egy jó nagyot, aztán addig ütni-verni őket – közben lebontva egy egész vidámparkot, néhány házat, stb. -, amíg végül visszakövesednek. Már megint megmentettük a világot!
Bárcsak ilyen egyszerű volna.
Sajnos, ezek a szörnyetegek a mi barátaink. Nem is szörnyetegek, hanem életünk olyan részei, amelyek eluralhatnak minket, rossz szokássá és bűnök forrásává válva életünkben. Pihenni szükséges, ellustulni nem. Evés nélkül nem élhetünk, falánkság nélkül igen. A szexualitás életünk nagy meghajtó ereje (legalábbis egy ideig), a bujaság bűnre csábít. A harag lehet jogos indulat, de ha dédelgeted (megbocsátás és kiengesztelődés helyett), akkor gyilkossá tesz téged. A fösvénység megrabolja az életed, a jóra való restség miatt pedig csak hiábavalóan pazarlod napjaid. Sajnos, a hét főbűnt nem lehet egy jól irányzott ütéssel kiiktatni életünkből. Fegyelmezettség, böjt, ima, nagylelkű szeretet, alázat, jótettek… s ha ideig-óráig megpihenhetünk is a kísértésektől, azok akkor jelentkeznek újra, amikor a legkevésbé várnánk.
Már többször idéztem a Szeretetláng lelki naplóból azt a részt, ahol Erzsébet asszony egy álmát írja le: „Egy nagy, fekete korongot láttam. A korong a felhők közepe táján volt, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong bal oldalán különös kinézésű férfiakat láttam, egészen soványakat, majdnem testnélkülieket.” (Lám csak, nem szörnyek, nagyon is emberiek.) „Szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Ezekről hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, épp akkor lettek kész… (…) Álmomban én is jól szemügyre vettem a fekete korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, hogy miként lehetne a sötétségtől a korongot megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden veszve, csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert én úgy érzem, sikerülni fog.”
Később Jézus magyarázatot ad az álomra: „Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Az a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy néz ki, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság, ez egy nagyon vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóravaló restség, ezt nem lehet elhajlítani. Ez egy olyan fekete fémből van, mely törik, és csak egész apró sziporkákra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlen, és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a kemény korongot…”
Így van ez.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)