Szombathelyi Karitász: Nekünk nem kell menekülnünk, mi segíthetünk
Szeptember 10-én kezdte a környéken áthaladó menekülteket segítő akcióját a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász: ételt, italt, ruhát, takarót osztottak a körmendi táborban és az út menti pihenőhelyeken. Tuczainé Régvári Mariettát, a segélyszervezet helyi vezetőjét kérdeztük munkájukról. Képekkel!
Szeptember 10-én, csütörtökön kapták a hírt, hogy tábor épül Körmenden: a megyei közgyűlés elnöke értesítette erről Veres András megyéspüspököt, majd a Karitászt, kérve a segítségüket. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, valamint a körmendi és a szentgotthárdi csoportok azonnal megkezdték a segítő szolgálatot.
A körmendi Karitász-csoport húsz főből áll, két évtizede működik, jól ismerik a terepet, tudják, kitől lehet segítséget kérni. Igyekeztek hatékonyan megszervezni a segítségnyújtást. Majtényi Lászlóval, a Vas Megyei Közgyűlés elnökével egyeztetve játszósátrat hoztak létre a körmendi tábor területén, ahol szinte egy kis óvodát rendeztek be a menekült gyerekeknek. Hoztak pelenkákat, plédeket, polifoamokat is ide. A családok néhány órát időztek a tábor területén, amíg lezajlott az adminisztráció, ez idő alatt az anyukák itt játszhattak gyermekeikkel, és a körmendi Karitász két óvónője foglalkozott velük – mondta el Tuczainé Régvári Marietta, aki hozzátette: rend és tisztaság maradt a sátorban, a gyerekek minden játékot visszatettek a helyére, ha már nem játszottak vele.
Szeptember 12-én, szombaton este a Karitász-csoport Németh Zoltán körmendi plébánossal koordinációs bizottságot hozott létre, hogy a kialakult helyzetben a leghatékonyabban tudjanak segíteni az osztrák határ felé tartó menekülteknek. Együttműködtek a határ menti települések – Magyarnádalja, Vasalja és Pinkamindszent – illetékeseivel is.
A Karitász önkéntesei és munkatársai a környékbeli polgármesterekkel egyeztetve a határhoz vezető út mentén pihenőhelyeket alakítottak ki, ahol ételt, italt osztottak a menekülteknek, a sietőknek még az almákat is felszeletelték. Beszereztek gurulós hulladéktárolókat is, a helyiek nagyon örültek ennek, amikor látták, hogy a menekülők a kukákba dobják a szemetet. Tuczainé Régvári Marietta hozzátette: nekünk kell megteremteni a lehetőséget, hogy ne kelljen eldobálni a szemetet.
A falvak lakói kezdetben tartottak a környékükre érkező menekültektől. A Karitász munkáját látva azonban egyre növekvő bizalommal fordultak feléjük, egyre több adományt, segítséget nyújtottak: főztek teát, hoztak gyümölcsöt, aprósüteményt sütöttek. Minden korosztály segített, hét-tíz éves gyerekek is jöttek ételt osztani. Az idősebbek ruhákat hoztak, sokan a legjobb takaróikat, plédjeiket adták a menekülteknek – nem mérlegeltek, hiszen látták, mekkora szükség van rá. A helyiek barátkoztak a családokkal, gyermekekkel, senki nem húzott gumikesztyűt, nem féltek. „Az Úristen ránk is vigyáz, hogy tudjunk segíteni” – hangsúlyozta Régvári Marietta.
Ez a segélyakció szombattól vasárnap éjjelig tartott. Ezt követően a hatóságok a körmendi átmeneti tábort bezárták, és buszokkal Szentgotthárdra szállították a menekülteket, a vasárnap felállított sátortáborba. Kedd estig ott is segítettek a Karitász munkatársai. Németh Zoltán körmendi plébános, Óra Krisztián káplán, Nagy Gábor atya és Kaszás Csaba kispap is jelen voltak a helyszíneken.
A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője elmondta: szinte lehetetlen pontosan felsorolni, mennyi adományt osztottak szét az elmúlt napokban a rászorulók között, hiszen rengeteg segítséget kaptak másoktól is. Sok kekszet, nápolyit vásároltak; vettek öt raklap szénsavmentes ásványvizet, ehhez kaptak még nagyon sok palackkal a helyi önkormányzatoktól és Karitász-csoportoktól. Vasárnap csak nekik kinyitott egy ital-nagykereskedés, így tudták biztosítani az ivóvizet a menekülteknek a pihenőhelyeken és a körmendi táborban is. Vettek ötszáz kiló almát, amihez még több száz kilónyit hoztak a környékbeli falvak lakói, termelői. Szentgotthárdról egy magánszemély autónyi ásványvizet, zsemlét, sajtot, margarint, paprikát hozott. Tuczainé Régvári Marietta kiemelte, hogy a közösségi oldalak nagyon hasznosak voltak, sokan az ott közzétett fotók hatására kezdtek segíteni.
Minden egyes menekült sorsa egy-egy tragédia: nekünk nem kell menekülnünk, mi segíthetünk nekik, mindent meg kell tennünk – tette hozzá a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője. Végül pedig elmesélt egy történetet, amely a számtalan emberi drámával szembesülve is nagyon megrendítette munkatársait. Egyik nap éjjel tizenegy után az utolsó buszok egyikéről leszállt egy törékeny anyuka, vállán egy félálomban lévő, ötéves kislánnyal, akinek átfagyott lábán nem volt sem zokni, sem cipő. Késő estére a Karitász már kiosztotta a készleteit, nem tudtak mit adni neki: az egyik munkatársuk a saját zokniját húzta le és adta a kislány lábára, hogy legalább az védje az éjszakai hideg ellen.
Önkéntes munkájukat szeptember 15-én éjszaka fejezték be, de figyelemmel kísérik a kialakult helyzetet, és készen állnak a további segítségnyújtásra – mondta el Tuczainé Régvári Marietta.
Fotó: Szombathelyi Egyházmegyei Karitász
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír