Ferenc pápa: Akkor hiszünk Jézusban, ha Őt tesszük életünk középpontjává!
Augusztus 23-án délben az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa arról elmélkedett: hasznunkra van, ha Jézus válságba sodorja gondolkodásmódunkat. Éhségünket a végtelenre egyedül Ő tudja csillapítani. Az Angelus után pedig ismét az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezése érdekében szólalt fel.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma befejezzük a hatodik fejezet olvasását János evangéliumából, végére értünk az „élet kenyeréről” szóló beszédnek, amelyet a kenyerek és halak megszaporítása csodájának másnapján mondott el Jézus. A beszéd végére az előző nap nagy lelkesedése kihunyt, mivel Jézus azt mondta, hogy ő a mennyből alászállott kenyér, és hogy a testét adja eledelül és a vérét adja italul, egyértelműen utalva ezáltal életének feláldozására. E szavai csalódást okoztak az emberekben, akik a messiáshoz méltatlannak, nem „győztes” szavaknak ítélték azokat. Némelyek így tekintettek Jézusra: olyan messiásként, akinek úgy kell beszélnie és cselekednie, hogy küldetése sikert hozzon, mégpedig azonnal. De épp ebben tévedtek: abban, ahogyan a messiás küldetését felfogták. De még a tanítványok sem képesek elfogadni a Mesternek ezeket a nyugtalanító szavait. A mai szakasz az ő zavarukat mutatja: „Kemény beszéd ez! – mondták. – Ki hallgathatja?” (Jn 6,60).
Valójában ők igenis jól értették Jézus beszédét. Annyira jól, hogy nem akarják hallgatni azt, mert olyan beszéd az, amely válságba sodorja gondolkodásmódjukat. Jézus szavai mindig válságba sodornak minket, például a világ szellemisége, a világiasság kapcsán. Jézus azonban a megoldási kulcsot is megadja, amellyel legyőzhetjük a nehézségeket, a megoldás pedig három elemből áll. Az első az ő isteni eredete: a mennyből szállt alá, és oda fog felmenni, „ahol korábban volt” (62. vers). A második elem: az ő szavai, amelyeket csak a Szentlélek működésével érthetünk meg, ő ugyanis az, „aki életre kelt” (63. vers), a Szentlélek az, aki segít, hogy jól megértsük Jézust. A harmadik elem: a hit hiánya a valódi oka annak, hogy nem értik meg szavait: „vannak közöttetek, akik nem hisznek”– mondja Jézus (64. vers). Attól kezdve ugyanis, mondja az evangélium, „tanítványai közül sokan visszahúzódtak” (66. vers). Látva ezt a hitetlenséget, Jézus nem tesz engedményeket, nem enyhíti szavait, sőt, egyértelmű döntésre kényszerít: vagy vele járnak, vagy elválnak tőle. Azt mondja a tizenkettőnek: „Ti is el akartok menni?” (67. vers).
Ezen a ponton Péter az apostolok nevében megvallja hitét: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” (68. vers). Nem azt mondja, hogy „hová mennénk?”, hanem azt: „kihez mennénk?”. A fő probléma nem az elmenés és a megkezdett mű otthagyása, hanem az, hogy kihez menjenek. Péternek ebből a kérdéséből megértjük, hogy az Istenhez való hűség egy személyhez való hűséget jelent, amely hozzá köt, hogy vele együtt haladjunk ugyanazon az úton. Ez a személy pedig Jézus. Bármink is van a világban, az nem csillapítja éhségünket a végtelenre. Szükségünk van Jézusra, arra, hogy vele legyünk, hogy az Ő asztaláról, az Ő örök életet adó szavaiból táplálkozzunk. Akkor hiszünk Jézusban, ha Őt tesszük életünk középpontjává, életünk értelmévé. Krisztus nem egy járulékos tényező: Ő az „élő kenyér”, az elengedhetetlen táplálék. Ha hozzá kapcsolódunk, a hit és a szeretet igazi kötelékével, az nem azt jelenti, hogy meg vagyunk kötözve, hanem azt, hogy igazán szabadok vagyunk, és mindig haladunk előre az úton. Mindnyájan feltehetjük magunknak a kérdést: Ki Jézus számomra? Csak egy név, egy eszme, egy történelmi személyiség? Vagy valóban az a személy, aki szeret engem, aki életét adta értem, és velem együtt jár? Neked kicsoda Jézus? Együtt vagy Jézussal? Törekszel megismerni Őt szavai által? Olvasod az evangéliumot, minden nap egy kis részt az evangéliumból, hogy megismerd Jézust? Van-e nálad evangélium a zsebedben, a táskádban, hogy bárhol olvasgathasd? Mert minél többet vagyunk vele, annál jobban növekszik a vágyunk, hogy vele maradjunk. Most pedig kérlek szépen titeket, tartsunk egy kis csendet, és mindnyájan tegyük fel a kérdést szívünk mélyén: „Ki Jézus számomra?” Csendben, mindnyájan válaszoljunk szívünk mélyén.
Szűz Mária segítsen minket, hogy mindig Jézussal „járjunk”, hogy megtapasztalhassuk azt a szabadságot, amelyet ő kínál nekünk, és amely lehetővé teszi, hogy megtisztítsuk döntéseinket a világiasság üledékeitől és a félelem hordalékaitól.
Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:
Kedves testvéreim!
Aggodalommal figyelem az utóbbi hetekben ismét elmérgesedett konfliktust Kelet-Ukrajnában. Újból felhívást teszek közzé, hogy tartsák tiszteletben a vállalt kötelezettségeket, hogy helyre tudják állítani a békét, a szervezetek és a jó szándékú emberek segítségével pedig válaszolni tudjanak az országban lévő humanitárius szükséghelyzetre. Az Úr adja meg a békét Ukrajnának, amely holnap fogja tartani nemzeti ünnepét. Szűz Mária járjon közben értünk!
Szívből köszöntöm a Rómából és a különféle országokból érkezett zarándokokat, különösképpen az Észak-Amerikai Pápai Kollégium új papnövendékeit, akik teológiai tanulmányaik megkezdésére érkeztek Rómába.
Köszöntöm a San Giorgio su Legnanó-i sportegyesületet, a luzzanai híveket és a veronai egyházmegye fiataljait.
És ne felejtsetek el ezen a héten minden nap megállni egy kis időre, és tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Ki Jézus számomra?” Mindenki szíve mélyén válaszoljon.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
Fotó: ANSA
Magyar Kurír