Innováció és kooperáció – Böjte Csaba látogatása Jászapátin

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. augusztus 22. szombat

Böjte Csaba OFM mutatott be szentmisét augusztus 17-én, hétfőn este a jászapáti templomban. A templomba az egész Jászságból érkeztek hívek, valamint a papság, a politikai vezetés, az egyházi iskolák diákjai, tanárai is részt vettek az eseményen – tájékoztatott Taczman Mária.

A megjelenteket Kladiva Imre plébános köszöntötte, aki a bátorság, a buzgalom és a hit emberének nevezte Csaba testvért. Az erdélyi származású ferences szerzetes Szabóné Nagy Enikő pedagógus meghívására érkezett Jászapátiba. Csaba testvér a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozásával kivívta az egész magyarság tiszteletét határokon innen és túl. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Csaba testvér jelenléte a másként gondolkodás szimbóluma, felhívás az elesettek iránti szolidaritás gyakorlására, ugyanakkor áldás is karizmatikus személyével találkozni, gyógyító gondolatait hallgatni.

Szentbeszédében elsőként a közelgő államalapítás ünnepére utalt: Szent István király életében nagyon fontos szerepet töltött be a Szűzanya. A jézusi eszményt a Szűzanya valósította meg a legtökéletesebben, ő az az ősforrás, amihez újból és újból visszatérünk. Beszédét két olyan máriás értékre építette, amelyekből mindannyian tanulhatunk: ezek az innováció és a kooperáció. 21. századi fogalmak, de Csaba testvér rámutatott arra, hogy ezek olyan archetipikus, egyetemes viselkedésminták, amelyek Mária életét is végigkísérték.

A Szűzanya innovatív gondolkodásmódját jelzi, hogy akárhányszor jelentkezett baj az életében, arra mindig keresett megoldást. Megszülte a kis Jézust; menekült vele Egyiptomba; kereste Jeruzsálemben, mikor elveszett; a kánai menyegzőn kieszközölte első csodáját – nem leragadt a múltban, hanem előre nézett, meglátta a megoldást, kezdeményező erővel nem akadt el a problémák között, hanem mindig megkereste az egyetlen megoldást. „Ha Isten feladatot ad, erőt, lendületet, megoldást is ad! Csak a szeretet parancsát kaptuk. Keressük a megoldást! Ha Isten kezét megfogjuk, a saját problémánkat meg tudjuk oldani – ha nem adjuk fel, ha bízunk Istenben!” – biztatta a hívők közösségét Böjte Csaba, majd néhány példaértékű életművel illusztrálta mondandóját, olyanokkal, mint a Szent István-i államalapítás, törvénykezés, az ország rendbetétele; Márton Áron papi hivatásának felvállalása a vérzivataros időkben – a doberdói harctéri szolgálat, a börtön, Trianon után; a háromszor leégett erdélyi falu lakóinak templomépítése; végül Csaba testvérnek 1993-ban, a semmiből induló mozgalma, amikor is ebédet adott az első koldus gyerekeknek, akik aztán soha többé nem akartak onnan elmenni, azóta is ott vannak.

A homíliában felmutatott másik máriás érték a kooperáció, a kommúnió szeretete. Mária soha nem csinált semmit egyedül, kommunikált, tárgyalt, másokkal – Erzsébettel, a pásztorokkal, a bölcsekkel, Simeonnal, az apostolokkal – együtt kereste a megoldást.

Csaba testvér végül megosztotta élete legmegrázóbb estéjét az egybegyűltekkel, ami szintén a helytállás és a közösségszeretet szép példája. Egy sötét, hideg estén az előző télen Csaba testvérnek szólni kellett egy választásokkal kapcsolatos, a magyar–román ellentét miatt gyülekező tömeghez, akiket már körülvett a román rendőrség. A hirtelen sugallatra beszélő szónok kifejtette: „Aki magyarként nem tudja tisztelni a velünk élő románokat, az nem jó magyar, nem Székelyföld javát építi. De aki románként nem tudja tisztelni az itt élő magyarokat, az sem a nemzete javát szolgálja. A Kárpát-medencében nem tudunk külön-külön – jászok, szerbek, szászok, cigányok, németek, magyarok, románok – tündérkertet varázsolni, csak együtt tudjuk Isten országát építeni! Ha Jézus tudott átdöfött szívvel Péter apostolnak a tagadásért megbocsátani, átdöfött lábbal a damaszkuszi úton Saul után menni, Mária Magdolnának, a bűnös asszonynak elsőként a feltámadás után megjelenni, akkor nekünk, kárpát-medencei magyaroknak is tudnunk kell összefogni, hogy Isten országa – ahonnan a fiataljaink nem vágynak el – itt megvalósulhasson.”

Csaba testvér a szentmise könyörgésében imádkozott a pápáért, Jászapáti városáért, a plébánosért, a polgármesterért, a város elöljáróiért és tanáraiért, a bölcs problémamegoldásért. A szentmisén a ferences szerzetessel érkező Role zenekar énekelt ősi, Kájoni János gyűjtéséből származó énekeket modern hangszerelésben. A szentmise végén Csaba testvér felhívta a figyelmet az 500 éves csíksomlyói kegyszobor jubileumára és szeretettel hívta a jászokat Erdélybe.

Fotó: ifj. Pócs János

Magyar Kurír