Miért választunk buta politikusokat?

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. április 19. vasárnap

Az angol neurológus tudományos alapon panaszolja el, hogy a buta politikusoknak áll a zászló. Az értelmes és okos jelöltek ugyanis kevésbé meggyőzőek, sőt gyakran kifejezetten idegesítik a választókat. Elkezdődött a brit választási kampány...

„Az lenne a logikus, ha az emberek olyan vezetőket szeretnének, akik tudják, hogyan lehet az országot a legjobban irányítani. De nem, ehelyett olyanokra szavaznak, akik igencsak kérdéses intellektuális képességeket mutatnak fel. Ennek számos ideológiai, kulturális, társadalmi, történelmi és anyagi oka van, de azért pszichológiai szempontok is közrejátszanak benne” – írja a Guardianben a brit parlamenti választás kampánynyitója alkalmából Dean Brunett neurológus, aki másodállásban humoristaként tevékenykedik.
Bár a politikusok megítélése rendkívül rossz, Brunett szerint nem minden politikus ostoba. Elismeri, hogy vannak rendkívül buta vezetők (egyebek között George W. Bush amerikai elnököt említi), ám sokan okosak, csak butának tettetik magukat a siker érdekében. Kutatások sora mutat rá, hogy a sikerhez elengedhetetlen a magabiztosság: minél magabiztosabb valaki, annál valószínűbb, hogy egyetértenek és együtt éreznek vele. Márpedig általában az magabiztos, aki teljesen meg van győződve saját igazáról, illetve kellően tudatlan ahhoz, hogy túlbecsülje saját képességeit. Ez pedig az elvakult és korlátolt emberek jellemzője – az okosabbak eléggé nehezen színlelik az efféle magabiztosságot.
Arról nem is beszélve, hogy a bonyolult témák és érvek nemcsak fárasztják, de kifejezetten idegesítik a választókat – folytatja Brunett. A többség azt várja, hogy a politikusok világos, egyszerű és egyértelmű programokat fogalmazzanak meg, legyen szó bármilyen összetett kérdésről. És persze senki sem szereti ostobának érezni magát, ezért olyan nagy a szakértők és általában az értelmiség elutasítása – véli Brunett. Az egyszerű gondolkodású politikussal szemben viszont nincs kisebbségi komplexusunk. Előny, ha a politikus semmiben nem mond ellent nekünk, hanem saját nézetünket szajkózza. Természetesen még nagyobb előny, ha a politikust magunkhoz hasonlónak érezzük – ennek érdekében a politikusok igyekeznek minden alkalmat megragadva megmutatni, hogy ők is csak egyszerű emberek.
A bökkenő csak az – figyelmeztet Brunett –, hogy a hazugságon kapott vagy csupán tévedő politikus vonzereje nagyon könnyen elillan. Kutatások szerint minél magabiztosabb a hibázó politikus, annál nagyobb lesz a kiábrándulásunk, ha hibázik vagy lelepleződik.
(metazin.hu)