Egy éve történt XVI. Benedek lemondása...
Egy évvel ezelőtt, 2013. február 11-én az egyházat és az egész világot meglepte a hír: XVI. Benedek lemondott péteri szolgálatáról. A kezdetben nagy tanácstalanságot okozó döntést a közvélemény néhány nap elteltével megértette, és előrelátó, bölcs gesztusként fogta fel, amelyre csak egy rendkívüli lelki intelligenciával megáldott pápa szánhatta el magát.
„Fratres carissimi, non solum propter tres canonizationes ad hoc Consistorium vos convocavi…” Kedves testvérek, nem csak a három szentté avatási ügyben hívtam össze a konzisztóriumot… – A latin már több száz éve holt nyelv, az egyházban is csak ritkán beszélik, ezért a bejelentés percekig megfejthetetlen maradt a hallgatóság számára. Nem sokkal déli fél 12 után XVI. Benedek a konzisztóriumi teremben, a bíborosoktól körülvéve, néhány újságíró jelenlétében, alapjában véve nyugodt hangon közölte a jelenlévőkkel, hogy az egyház számára nagy és fontos döntés érlelődött meg benne.
A hír az egész világot bejárta a digitális kommunikációnak köszönhetően: XVI. Benedek „lemondott” – ez volt az első hétköznapi megfogalmazása a pápa latin nyelvű bejelentésének. Döntését két nappal később, február 13-án, a szerdai általános kihallgatáson a következő szavakkal közölte a világ minden részéről érkezett hívekkel:
„Kedves testvérek, amint tudjátok, elhatároztam, hogy megválok attól a szolgálattól, amelyet az Úr 2005. április 19-én rám bízott. Döntésemet teljes szabadságban hoztam, az egyház javára, miután hosszasan imádkoztam és lelkiismeretvizsgálatot tartottam Isten előtt, tudatában a döntés súlyosságának, de ugyanúgy tudatában annak is, hogy már nem vagyok képes folytatni péteri szolgálatomat azzal az erővel, amelyet ez követel.”
A szertartás végén Tarcisio Bertone bíboros, akkori államtitkár a következő szavakkal fejezte ki a hívek érzelmeit, akik hosszas tapssal köszönték meg Benedek pápa péteri szolgálatát: „Köszönjük, hogy ragyogó példát adott nekünk, mint az Úr szőlőjének egyszerű és alázatos munkása, aki azonban minden pillanatban meg tudta valósítani azt, ami fontos: elvitte Istent az emberekhez és az embereket Istenhez”.
Február 14-én, a római plébánosokkal, papokkal való találkozása alkalmával Benedek pápa így határozta meg életének következő szakaszát: „Bár most visszavonulok, imáimmal mindig közel állok hozzátok, és biztos vagyok benne, hogy ti is imádkoztok értem, akkor is, ha a világ számára rejtve maradok”.
Február 24-én, a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor Benedek pápa bejelentette: „Az Úr hív, hogy menjek fel a hegyre, hogy még inkább szenteljem magam az imának és az elmélkedésnek. De ez nem azt jelenti, hogy elhagyom az egyházat, sőt, ha Isten ezt kéri tőlem, akkor ez azért van, hogy továbbra is szolgálhassam ugyanazzal az odaadással és szeretettel, mint amellyel idáig tettem, de életkoromnak és erőimnek megfelelően”.
XVI. Benedek az általa vezetett utolsó általános kihallgatáson 150 ezer hívő jelenlétében és a nemzetközi tévécsatornák kamerái előtt így beszélt döntéséről:
„Nem hagyom el a keresztet, hanem új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett. Nem viselem tovább az egyház kormányzásának hivatalával járó hatalmat, de az ima szolgálatában, hogy így mondjam, Szent Péter közelében maradok. Mindig tudtam, hogy az egyház hajóján jelen van az Úr, és mindig tudtam, hogy az egyház hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé, az Úré. Az Úr nem hagyja, hogy a hajó elsüllyedjen; Ő vezeti, természetesen az általa választott embereken keresztül. Ez egy bizonyosság volt és marad, amelyet soha semmi sem homályosíthat el.”
Az egyház történetének leghosszabb búcsúzkodásán 61 nemzet 3650 újságírója gyűlt össze Rómában, 24 nyelven tájékoztatva 968 sajtóorgánumot. Február 28-án az Apostoli Palota Kelemen-termében a jelenlévő 144 bíboroshoz ezeket a szavakat intézte Ratzinger pápa:
„Továbbra is veletek leszek az imában, különösen az elkövetkező napokban, hogy maradéktalanul engedelmeskedjetek a Szentlélek működésének az új pápa megválasztásában. Az Úr mutassa meg azt, hogy mit akar tőletek. És közöttetek, a bíborosi kollégium tagjai között jelen van a jövő pápája is, akinek már ma feltétlen tiszteletet és engedelmességet fogadok”.
Délután öt órától kezdve az egész világ lépésről lépésre követte Benedek pápa távozását: láttuk, amint a Szentatya elhagyta a pápai lakosztályt, Comastri bíborost, a pápa vatikáni helynökét, aki fedetlen fővel, meghajolva vett búcsút, mögötte Gänswein prelátust, arcán könnyekkel. Aztán XVI. Benedek, Róma emeritus püspöke a vatikáni kertekben felszállt fehér helikopterére, és búcsúköröket leírva köszöntötte Róma lakóit. Közben már ezrek várták Castel Gandolfóban, a nyári rezidencia előtti kis téren. A palota erkélyéről ezekkel a szavakkal vonult vissza végérvényesen péteri szolgálatától:
„Egyszerű zarándok vagyok, aki megkezdi földi zarándokútjának utolsó állomását. De szeretnék még szívemmel, szeretetemmel, imámmal, gondolataimmal, minden benső erőmmel a közjó, az egyház és az emberiség javáért dolgozni. Nagy támaszt jelent számomra rokonszenvetek. Köszönöm szépen, jó éjszakát kívánok!”
Este nyolckor bezárult a Castel Gandolfo-i pápai rezidencia hatalmas kapuja, a svájci gárdisták elhagyták őrhelyüket: nem volt már pápa, akinek a biztonságára vigyázniuk kellett volna.
13 nappal később Péter új utóda, Ferenc pápa – szinte XVI. Benedek szavait visszhangozva – családias közvetlenséggel köszöntötte a fehér füst láttán a Szent Péter térre özönlött híveket: „Fivérek és nővérek, jó estét kívánok”.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír