A tőrrel átjárt szív
Amikor a kis Jézust bemutatják a templomban, odalép Máriához Simeon. Ez az idős férfi a Szentlélektől kinyilatkoztatást kap, hogy még életében megláthatja a Messiást. A Templomban tölti az idejét várakozó hittel és közben elmélkedik a Felkent életéről és várható fogadtatásáról. Neki – kortársaival ellentétben – nincsenek illúziói. Ezt olvassuk:
„Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2, 34-35)
„Jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át… mindez beteljesedik. Jézus Krisztus élete bevilágított az emberi szívek sötétjébe és megmutatta, mi rejtőzik a tiszteletre méltó felszín alatt: önzés, irigység, képmutatás – de persze olykor részvét és bizalom is.
Mit jelent Mária tőrrel átjárt szíve és mi ennek a jelentősége? Hogy ezt megérthessük, először meg kell értenünk Jézust, a „fájdalmak férfiát” (Iz 53, 3), aki „annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult” (Zsid 5, 8).
Jézust nem azért nevezi a próféta a fájdalmak férfiának, mert előre látta a keresztúti szenvedését – bár láthatta azt is -, hanem azért, mert Jézus már gyermek korától kezdve ismerte a fájdalmat és a szenvedést. Mivel szelíd volt és alázatos szívű, újra- és újra megsebezte játszótársainak közönye és gyermeki kegyetlensége. Ő már akkor sem ült a csúfolódók gyülekezetébe, nem bántotta a kisebbet, nem kínozta a rovarokat, nem játszotta ki a szüleit. Biztosan vonzotta magához a hozzá hasonlókat és biztosan már akkor is rá támadtak a „bandavezérek”.
Ilyen a gyerekvilág – látta ezt édesanyja és együtt szenvedett a fiával. Szeretetre biztatta őt, megértésre és elfogadásra, hogy megszelídíthesse az elvadult gyerekeket. Hogy ez mennyi testi és lelki sebet jelentett, azt csak ők tudnák megmondani!
Jézus azonban a sok megpróbáltatás ellenére sem zárkózott el a többiektől. Nem épített falakat a szívébe, nem óvta magát szokásokkal, nem távolította el magától a bűnösöket. Hagyta, hogy minden szenvedés és fájdalom átjárja, hogy azok okozóit tökéletesen az Atya elé vihesse imáiban.
Mária, Jézus édesanyja, a legszeretőbb szívű édesanya aki csak megszülethetett – mert az ő szívében volt legteljesebben jelen a Szeretet Lelke – pedig mindezt értette és együttérző szeretettől indítva osztozott benne.
Milyen érzés lehetett az Édesanyának látni a Fiát elutasítva, sírva vagy épp némán szenvedve? Milyen lehetett látni, ahogy koldul a többiek szeretetéért és mindenét odaadja nekik, viszonzást alig kapva?
Látni ahogy a gyermekünk testileg, lelkileg szenved miközben szinte semmilyen eszközünk nincs rá, hogy segítsünk rajta – Ez rettenetes dolog. Mária a legmélyebben egyesült Fiával miközben megmaradt anyaságában – igen, ő nem csak a kereszt alatt lett „a gyötrött Isten anyja”! A via Dolorosa, a fájdalmak útja az angyali üzenet után kezdődik és tart a dicsőséges rózsafüzér utolsó titkáig – és még azon is túl! Mert a Szűzanya együttérző szeretete nem csorbult a mennybe fölvétele után, hanem kitágult és átölelte az egész világot!
Mária a szeretet által megsebzett szívével jön közénk most és vállalja a fájdalmat azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak a szívek titkos gondolatai. Olyan ez, mint egy bőr alatti tályog megnyitása. Amíg fel nem nyitják csak annyit tudhatunk, hogy fáj, de nem ismerjük, mi minden lapulhat a felszín alatt.
Mária szívét átjárta a tőr és abból a tiszta, önzetlen és együttérző szeretet csordult ki (Szeretetláng – erről még később lesz szó). Mária eljön, hogy amikor a tőr átjárja a mi szívünket is, akkor abból megtisztulás, megtérés, gyógyulás fakadjon.
Aki elfogadja a szeretetből fakadó szenvedést az megmenekül, ahogy Pál apostol írja:
„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5, 3-5)
Egy magánkinyilatkoztatás szerint iskarióti Júdás a Mester elárulása után, amikor rádöbbent tettének szörnyűségére, elfutott Máriához. A Szűzanya pedig – bár tudta, hogy Júdás mit tett -, nem szidta, nem kárhoztatta, nem vádolta, hanem arra biztatta őt, hogy forduljon vissza Jézushoz, ismerje be előtte tettét. Tartson bűnbánatot és bízzon benne, mert Ő meg fog bocsátani neki. Júdás azonban nem tudott bízni és remélni (hiszen a Szentlélek helyét akkorra a gonosz lélek foglalta el), nem talált megnyugvást, ezért elemésztette magát.
Ez a történet csodálatosan rávilágít a szeretetből fakadó szenvedés elfogadása által megtisztult szív mérhetetlen nagylelkűségére és szeretetére. Nekünk is erre van szükségünk: Isten szeretetére, Mária szeretetére – és ehhez a mi szívünket is át kell járnia a tőrnek.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hozdd el szívünkbe és életünkbe a megtisztulás és megújulás kegyelmi ajándékait! Nem akarunk önigazultak lenni, szeretnénk feladni az önvédelem falait amivel elzárjuk magunkat a többiek szeretetétől! Segíts, hogy megtanuljunk nagylelkűen és őszintén szeretni, hogy ha a világ tőre által megsebezve is, de mindig krisztusi életet tudjunk élni, a Te dicsőségedre és az emberek javára! Köszönöm Istenem, hogy meghallgatod imáinkat! Ámen.
(Részlet a Mária titka című, hamarosan megjelenő könyvből)