A szenvedés értékéről
Bocsa József: A szenvedés értékér?l
Gyógyító szentmise és alkalom ez a mai. Talán a legnagyobb gyógyító zarándokhely Lourdes. Akik oda zarándokolnak, azok közül kevesebben vannak, akik meggyógyulnak. A többség nem gyógyul meg. Lelkileg azonban a legtöbb ember megvigasztalódik, er?t kap betegségei elviselésére.
Mi is abban reménykedünk, hogy Isten meggyógyít, vagy elindít, ill. tovább segít a gyógyulás útján, és hogy er?t ad. Nem gondolom, hogy ezek a mi gyógyító alkalmaink felülmúlnák Lourdes-ot. Isten meggyógyítja azokat, akiket itt meg akar gyógyítani. Ha nem is gyógyítana meg, az hiszem a legtöbbünket meg akar vigasztalni, er?síteni. A most következ? Nagy Szt. Gergelyt?l vett gondolatokkal azt szeretném segíteni, hogy feltételezve a legrosszabbat, hogy megmaradnak bajaink, betegségeink, de mégis, ezek közepette is, ezekben is meglássuk Isten irgalmát és szeretetét.
Nagy Szent Gergely pápa (vele zárul az Egyház ókora) sokat szenvedett. Már szerzetes korában, a kolostorban is sokat betegeskedett. A betegség szinte állandó kísér?je volt egész életén át. 14 évig volt pápa. Keresztútjának mintegy 14 stációja voltak ezek az évek.
Már csaknem két éve vagyok betegágyhoz kötve ? írja 3 évvel halála el?tt ? és olyan szörny?, köszvényb?l ered? fájdalmakat érzek, hogy ünnepnapokon is alig kelhetek fel három órára, hogy a szentmisémet bemutassam. De mindjárt utána ismét le kell feküdnöm, és borzalmas kínok közt a fájdalom kitörésének helyet engednem. Fájdalmaim sem megsz?nni, sem megölni nem akarnak… Testem annyira kiaszott, mintha már koporsóban nyugodnék. Majd kés?bb ezt írja: Már régóta fel sem kelek többé, a köszvény szinte meg?röl. Mintha t?z égne tagjaimban, mely minden életkedvemet elveszi. Testi gyengesége gyengéddé tette ?t embertársaival szemben. Sokat szenvedvén részvéttel tudott lenni a szenved?k iránt. A szenvedésr?l írt szavai ezért hitelesek.
Néha lelki haladásunkban nemcsak kísértések érnek, hanem csapások is ostoroznak. De amikor kísértések érnek, jó történik velünk, nehogy felfuvalkodjunk erényeinkben, melyekben el?re haladunk. Mikor pedig ostoroztatunk, a reánk zúduló csapások arra intenek, hogy a világ által el ne csábíttassunk...
Tehát a kísértések megóvnak a felfuvalkodottságtól, a g?gt?l, az elbizakodottságtól. A szenvedéseknek a jó hatása pedig az lehet, hogy megóvnak attól, hogy elmerüljünk a világ örömeiben és csábításaiban.
Szentírás magyarázataiban ezeket írja. A jó föld türelem révén terem gyümölcsöt, mert mit sem ér a jó, amit teszünk, ha nem t?rjük el a rosszat egykedv?en embertársaink részér?l. Minél magasabbra emelkedik valaki ugyanis lelkileg, annál több kereszt terem számára az életben. De az Úr szava szerint az ilyenek a türelem által teremnek gyümölcsöt, mert mid?n a csapásokat türelemmel viselik, azoknak elszenvedése után felmagasztaltatnak. Így törik össze a sz?l?t is, hogy bor legyen bel?le. Így törik össze az olajbogyót is, hogy mint kövér olaj csurogjon alá a présb?l. Aki tehát a b?nt teljesen le akarja gy?zni, iparkodjék tisztulásának ostorait türelmesen elviselni, hogy annál tisztábban jusson az ítél? Bíró elé, minél jobban égeti ?t most tisztára a salaktól a szenvedés tüze.
A szenvedések tehát türelemre nevelnek minket, és tisztító erejük van. A tisztulás azért fontos, mert az feltétele annak, hogy Isten közelében élhessünk. Tisztulás nélkül nem vagyunk képesek elviselni Isten közelségét, tartósan befogadni az ? békéjét.
Nagy Szent Gergely egyik legfontosabb m?ve a lelkipásztorkodás kézikönyve. Ebben részletesen leírja, hogy a különféle életállapotokban mikre kell a hangsúlyt helyezni. Szól a betegségekr?l is.
Azt írja, hogy a betegség éppen annak a jele, hogy Isten fiainak tart minket.
A Jelenések könyvében ez szerepel: Én akiket szeretek, azokat megkorholom és megfenyítem. (Jel 3,19) A Példabeszédek könyvében pedig: Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítéseit, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, és azt a fiát sújtja, akit kedvel. (Péld 3,11-12) Szent Pál is szól err?l: Már testi atyáink fenyít?ink voltak és féltünk t?lük; vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk. Mert azok kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket; a Mennyei Atya pedig azért, mert a mi hasznunkra van, hogy megszentelését megnyerjük. (Zsid 12,9-10) Miközben szenvedünk bizalmat kelthet bennünk, a 33. Zsoltár: Bár az igazakat is sok szenvedés éri, ?ket az Úr mindenb?l kimenti. (Zsolt 33,20)
El kell mondani a betegeknek ? írja -, hogy ha a mennyei hazát tartjuk a magunkénak, akkor itt mint idegenben, szükségképpen szenvedéseket kell elviselnünk.
Azt is írja, hogy nagy hasznára van a léleknek a test betegsége, mert ez önismeretre vezet. Amíg egészséges az ember addig könnyen megfeledkezik fontos igazságokról. A betegség viszont gyarlóságát is eszébe juttatja. Tehát ismét: megóv az elbizakodottságtól.
A seb kék foltja eltörli a b?nöket, a csapások okozta fájdalom mind a gondolattal, mind a cselekedettel elkövetett gonoszságokat eltörli. A fájdalomnak titkos sebe a rossz cselekedetek gonoszságaiból gyógyít ki bennünket.
Szüntelen a betegek szeme el?tt legyen ? írja befejezésül, és ez legyen számunkra is a befejezés ?, amit Megváltónk az Ö teremtményeit?l szenvedett…Miután az ? szenvedéseit megfontoltuk, miért tartaná bárki is oly elviselhetetlennek, hogy az ember csapásokat szenvedjen Istent?l b?neiért, mikor Isten oly sok rosszat szenvedett az emberekt?l a maga jótéteményeiért? Vagy józan ésszel lehet-e hálátlannak lenni a csapásokért, ha az sem múlt ki csapások nélkül, aki minden b?n nélkül élt közöttünk?