Idézet-dömping Teréz anyától

• 

Összesen 357 idézet Kalkuttai Teréz anyától:

 

1. Éljünk kölcsönös szeretetben! Ne legyenek ezek csupán szavak, ültessük át a gyakorlatba, és családunkban akkor öröm terem majd. Mindenkiről jót mondjatok; Derűt sugározzatok mindenkire, akivel csak találkoztok; Soha, a legkisebb mértékben se sértsétek meg a szeretetet; Ha valakit megbántanátok - legyen ez akárcsak egy gyermek -, nyomban kérjetek tőle bocsánatot; Olvassatok, elmélkedjetek, beszéljetek a szeretetről, amit gyakorolnunk kell egymás iránt.
2. Jézus és az Ő édesanyjának öröme legyen mindannyiótokkal a Szeretet Ünnepe alatt. Az ehhez vezető legbiztosabb út kölcsönös szeretetünk elmélyítése, hogy fölfedezzük, mennyi szeretetre méltó is van a másikban. Meg kell éreznünk, mire van szüksége a másiknak, és meg kell becsülnünk, föl kell ismernünk minden egyes lény ajándékát és képességét. Más szavakkal: legyetek valóban és igazán a Jézus szőlőtő szőlővesszei. Isten nagy dolgokat vár tőlünk, ezért szívünknek egészen tisztának kell lennie. Ki kell üríteni szívünkből mindazt, ami a szeretettel ellentétben áll, hogy csak és csak Jézust láthassuk. Imádkozzunk egymásért, hogy segíthessünk egymáson, hogy jobban szerethessük Istent és felebarátunkat.
3. Kérlek benneteket: a jászolnál imára kulcsolt kezekkel fogadjuk meg a gyermek Jézusnak és az Ő édesanyjának, hogy különösképpen ellenőrizzük nyelvünket. Csak szeretetettel teljes szó hagyja el ajkunkat. Gyöngéden és szeretettel beszéljünk másokhoz; mindenekelőtt szeressük a másikat. Ha föl tudjuk fedezni Jézust felebarátunk tekintetében, akkor rátaláltunk a szeretet titkára.
4. Annyi mindent mondanék nektek, annyi minden van szívemben, mégis két dolog mindennél fontosabb: a szeretet és az engedelmesség. Legyetek Krisztus igaz munkatársai. Sugározzátok és éljétek az Ő életét. Angyalok legyetek a betegek számára, legyetek a kicsinyek barátai, és szeressétek egymást, ahogyan Isten szeret benneteket határtalan szeretettel. Legyetek gyöngédek egymáshoz. Inkább hibázzatok gyöngéden, mintsem, hogy erőszakkal csodákat tegyetek.
5. A fogadalom ma annyit is jelent, hogy előnyben részesítem a belső életet a külsővel szemben. Egyszerű és szakadatlan tökéletesedés választása ez, nem középszerű, kényelmes, jelentés nélküli út. Így mondja a Szentatya. Hát nem nagy a mi küldetésünk, ha ilyen sokat kíván tőlünk: egyenesen azt, hogy Krisztus szolgái legyünk? Mert mit is ér valójában az ember számára Krisztus követése, ha végül nem sikerül elérni Őt?...
6. Íme, ezek azok az áldások, amelyeket Isten szelíd szeretete ebben az évben nekünk adott: - Mindenekelőtt a jó, amelyet Ő működtetett bennünk és általunk, és különösképpen a kegyelem, hogy állhatatosan megmaradtunk Benne mind a mai napig. – Megköszönjük a szegényeknek is, hogy elfogadtak bennünket, hogy elfogadták szeretetünket, és hogy ezért a szeretetüket adták. – Megköszönjük mindazoknak, akik szívükkel, a gyakorlatban és minden más módon részt vettek szolgálatunkban. – Köszönetet mondunk Istennek minden ajándékért, és megfogadjuk, hogy mindannyian örömet szerzünk Neki. MÁRIA ÁLTAL JÉZUSÉRT!
7. Ennek az Új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézusért és Jézussal fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: „Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.”
8. Nem arra hívattunk, hogy érezzük Isten szeretetét, hanem hogy éljük azt. Hogyan? Mi módon? Imádságban és cselekedetben. Egyfelől biztos vagyok: a hatékony munka az imádság gyümölcse. Ha egy munkát nem tudtok jól elvégezni, vizsgáljátok meg magatokat, hogy milyen az imaéletetek. Ha elhanyagoljátok munkátokat, ha kemények vagytok, gőgösek, dacosak, dühösek, akkor tessék: vizsgáljátok meg imaéleteteket. Rögtön meglátjátok majd, hogy valami nem működik rendben. A gyakorlatba átültetett hit szeretet, a gyakorlatba átültetett szeretet szolgálat.
9. József és Mária (és Jézus, aki Mária méhében volt) hegyeken és völgyeken át hidegben, fáradtságot nem kímélve és minden kényelmet nélkülözve szamárháton mentek… Hova is? Csupán egy császári parancsnak engedelmeskedtek. Egy császárnak, aki gőgösségében tudni akarta, hogy pontosan hány alattvalója van. És mi gyakran akkor sem engedelmeskedünk, ha ésszerűbb parancsot kapunk csupán azért, mert az engedelmesség egy kis fáradtságba kerül.
10. Ma jókívánságaimat küldöm mindannyiótoknak: ismerhessétek föl egymást a kenyértörésben, szeressétek egymást az Élet Kenyerében, és szolgáljátok egymást az Ő szegényeiben. Őt magát szolgálva.
11. Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, min amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.
12. Van egy történet azokról az apácákról, akiknek zárdájába már jó ideje nem érkezett új jelentkező. Festettek akkor egy képet, odahelyezték Szent József oltára alá és mindannyian imádságba kezdtek. Három nap múlva érkezett egy jelentkező, de nagyon csúnyácska volt. Az apácák visszamentek Szent Józsefhez: „Nem tudtál volna szebbet és jobbat küldeni?!...” – Azután ránéztek a képre: a jelentkező pont olyan volt, mint amilyet festettek…
13. Ezt hozza nektek Teréz Anya szeretete: áldást és imákat, Jézus örömével, szeretetével és békéjével teljes boldog Karácsonyt, hogy újra megszülethessen Ő bennünk és körülöttünk. Karácsonykor Krisztus kicsiny és védtelen gyermekként jön el hozzánk, és szeretet után áhítozik. Fölkészültünk befogadására? Születése előtt szülei szállást kerestek, de az emberek között sehol sem találtak.
14. A betlehemi gyermek a szabadság és a szegénység örömét tanítja nekünk. A Jóhír érkezett meg vele, és ha igazán fölkészültünk eljövetelére, bizonnyal megértjük majd örömhírét. Amikor a jászolra, a szalmára, az állatokra, a pásztorokra nézünk, akkor felfogjuk szeretetét, megértjük, hogy mennyire szeretett bennünket. Amikor az Élet Kenyerében szemléljük Őt, akkor megértjük, hogy mennyire szeret ma is. Minden pillanatban rendelkezésére kell állnunk, hogy képesek legyünk befogadni a Jóhírt, amelyet Ő hozott el nekünk. A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk.
15. Gabriel arkangyal és az ács Szent József Isten akaratának eszközei voltak a Szűzanya életében. Az angyal üzenetében Isten maga volt az, aki kinyilvánította akaratát teremtményének. „Legyen nekem a Te igéd szerint.” – Mária befogadta Isten igéjét, tehát akaratát: így ő, az egyszerű teremtmény, szolgálóleányból saját Teremtőjének anyjává vált.
16. Kérjük a Szűzanyát és Szent Józsefet, hogy családotokban meg tudjátok tenni mindazt gyermekeitekkel, amit ők tettek Jézusért Názáretben. Nincs bennünk semmi félelem, hiszen Jézus mondta: „Ne féljetek: én veletek vagyok, szeressétek egymást ugyanúgy, ahogyan én szerettelek benneteket.” – Ebből az emberek felismerik majd, hogy Jézushoz tartoztok. A szeretet nem szavakból táplálkozik: szavakkal kifejezhetetlen, megmagyarázhatatlan.
17. Nagy ígéretet tettetek Jézusnak, de még ennél is nagyobb ígéretet kaptatok. Legyetek hűségesek Jézushoz! Mondjátok gyakran: „Nagyobb dolgokért lettem teremtve.” – Eszményeteket ne állítsátok alacsonyabbra, és csupán Istenben leljetek kielégülést.
18. Ha Szűzanya és Szent József ma keresnének helyet Jézus számára, menedékül választanák-e a mi házunkat, mindazzal együtt, ami benne van? A mi házunk és a mi életünk visszatükrözi-e Betlehem egyszerűségét?
19. A mostani advent tehát az eljövetelre való várakozás ideje alatt kiváltképp megpróbáljuk elmélyíteni a szegénység érzését; szeretni és megélni a szegénységet. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szegénység örömét és szabadságát, úgy ahogyan Jézus cselekedte, engedelmesnek kell lennünk, át kell magunkat engedni az engedelmességnek, mert ha mi valóban fölfogjuk és befogadjuk Jézus szeretetét, akkor a tisztaságban és az engedelmességben fogjuk megtalálni a keresztény élet alapjait.
20. A szegények között is legszegényebbekhez kell hűségesnek lennünk. Otthon is segíthetünk valakinek dolga elvégzésében, ha megmaradunk Isten jelenlétében, és úgy tesszük azt. Nekem szenvedés állandóan úton lenni és ezrekkel találkozni. Kérdezik is tőlem, hogyan van, hogy ennyit beszélek? Jézusért teszem.
21. Mária az IGEN-jével az Úr szolgálóleányává tette magát. Ezután sietve elindult, hogy szép alázata valóra váljon, tettekben jelenjen meg, hogy a Keresztelőt váró Erzsébet unokatestvérénél szolgálóleányi munkát végezzen. Tudjuk, mit tett az Ő alázata a megszületendő gyermek érdekében: „örömtől kiáltott fel” anyja méhében. Ő volt az első emberi lény, aki fölismerte Jézus eljövetelét, és anyja örült ennek.
22. Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.
23. Biztos vagyok abban, hogy Jézus szeret engem? És abban, hogy én szerem Őt? Ez a meggyőződés olyan, mint a napsugár, amely a fatörzsön át fölszívja a nedvet és kivirágoztatja a bimbókat. Ez a meggyőződés a szikla, amelyre lelki és szellemi életünknek épülnie kell. Hogyan juthatunk erre a meggyőződésre? Ismernünk kell Jézust, szeretnünk kell Jézust, szolgálnunk kell Jézust. Az imádságon, az elmélkedésen át ismerjük meg Őt – és a hétköznapi kötelességeken keresztül.
24. Teljes szívvel élni annyit jelent, hogy kis dolgokhoz nagy szeretettel vagyok hűséges. Nemcsak akkor kell teljes szívvel járni, amikor a „Haldoklók Házába” megyek. Nem, nem: akkor is így kell ennek lennie, amikor megpróbálok jól megírni egy levelet. Nem azért végzem teljes szívvel a szolgálatomat, mert látnak engem, mert szem előtt vagyok, hanem azért, mert szeretem Jézust. Ő azt kívánja, hogy ültessem át a gyakorlatba iránta érzett szeretetemet.
25. Kimondhatatlan hála a Szűzanyának az Ő gyöngéd, ölelő anyai szeretetéért és mindannyiunknak nyújtott segítségéért. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mindannyian együtt és egészen neki szenteljük magunkat: az Ő vezetésével és segítségével mindannyiunk az Ő fiában, Jézusban fog megjelenni; mindegyikünk elérkezik Jézushoz. Így azután akkor, amikor a szegények rám tekintenek, csak Őt fogják majd látni: Jézust, az Isten fiát, aki Mária fiaként született meg.
26. Isten ezer más személy közül bennünket választott egy nagy és szépséges küldetésre: kinyilvánítani Előtte és az egész világ előtt, hogy teljes szívvel, szegénységben, engedelmességben és irgalmasságban akarjuk Őt szolgálni. Azt kívánom nektek és tőletek, hogy becsüljétek meg és őszintén szeressétek szép küldetéseteket, legyetek hűek annak szelleméhez.
27. Jézus arra választotta ki apostolait, hogy emberek halászaivá tegye őket, hogy magukban és másokban egyaránt meghozzák a gyógyulás és gyógyítás, az üdvözülés bőséges gyümölcseit. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, hogy menjetek és hozzatok gyümölcsöt, és gyümölcsötök megmaradjon” (Jn 15,16).
28. Legyen szerelmetes bizalom közöttünk és az iránt, aki vezet bennünket. Ő az, aki közvetíti nekünk Isten akaratának Jóhírét; Ő számunkra Krisztus képviselője.
29. Krisztus mondja: Éheztem: nemcsak kenyérre, hanem arra a nyugalomra is, amely a tiszta szívből sugárzik. Szomjaztam: nemcsak vízre, hanem arra a békére is, amely kioltja a háború iránti szenvedélyt. Meztelen voltam: nemcsak ruhára vágytam, hanem arra a csodálatos méltóságra is, amely minden férfi és nő sajátja. Hajléktalan voltam: nemcsak téglából épített menedék hiányzott, hanem egy szív is, amely megértene, megbocsátana és szeretne. Próbáljunk meg ilyenek lenni! Krisztusért, aki itt él felebarátaink között.
30. Egy szeretetben és egységben élő család számára a legfontosabb szabály az, hogy a gyermekek határtalanul bízzanak szüleikben és engedelmeskedjenek nekik. Jézus így tett harminc éven át Názáretben. Ő valóban szüleié volt: azt tette, amit mondtak neki. Teljes egészében azok kezébe kell helyeznünk magunkat, akik számunkra Istent megjelenítik.
31. Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen.
32. Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy fölkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkben helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük, fölfogjuk és befogadjuk az Ő örömhírt terjesztő munkáját.
33. Az Ő számára mindannyian becsesek vagyunk, hiszen Ő választott titeket, nagy szeretettel. Miért titeket? Mások talán jobban cselekedtek volna nálatok és nálam is. Azt hiszem, hogy Isten nagyságát kicsiny semmiségeken át kívánja megmutatni. Legyünk képesek szilárdan elhatározni: alázatosak leszünk, mint Mária. Szentek, mint Jézus.
34. Úgy kell tennem a dolgomat, mintha minden tőlem függne, és az eredményre úgy várni, mintha minden Istentől függene. Ő nem a sikerre, hanem a hűségre hív el engem. A siker titka éppen ebben az odaadó hűségben rejlik. Ne fordítsunk hátat.
35. Mi a világ számára a béke követei vagyunk. Munkánkkal a szeretet üzenetét hirdetjük, a szeretetét, ami legyőz minden osztályból, vallásból és kultúrából adódó különbséget.
36. Milyen hatalmas felelősség hárul mindannyiunkra! Az emberek a legalázatosabb munkában testet öltött szeretetet kívánják látni.
37. Néhányszor megkérdezik tőlem: „Mi lesz a Szeretet Misszionáriusaival, ha Ön meghal? „ – Így válaszolok: „A rend akkor hal meg ha, nem Isten műve. De ha Isten talál valaki kisebbet és alázatosabbat, akkor általa szolgál majd.”
38. Gyakran találok – sok-sok szívben sok-sok keserűséget, sok-sok nyelven kiejtett sok-sok csúnya szót, nagy-nagy gőgöt a viselkedésben. Kérjük szüntelenül a Szentlelket, hogy úgy szerethessük egymást, ahogyan Jézus szeretett bennünket.
39. Nemsokára az Egyházzal együtt megkezdjük az adventet. Az advent olyan, mint a tavasz a természetben, amikor minden megújul, friss és élettel teli. Az adventben ez köszön ránk is: megújulunk, erőt merítünk és egészséget, hogy készen álljunk Krisztus fogadására – bármilyen formában válassza is, hogy eljöjjön közénk. Karácsonykor csecsemőként jön majd el, picinyke lesz és védtelen, szüksége lesz édesanyjára és mindarra a szeretetre, amit csak egy édesanya adhat.
40. Az elkövetett hibát Isten irgalma eltörli és megbocsátja. Járuljatok oltárához tiszta szívvel, próbáljatok meg minél inkább egyedül Istennel lenni, hogy meghallhassátok, amikor szívetek csendjében beszél.
41. Egy napon az utcán fölszedtek egy embert és elhozták hozzám. Megmostuk, tisztába öltöztettük, és ő utolsó sóhajával azt mondta nekem: „Nővér, Istenhez megyek.” – Ez a boldogság: kis dolgokat cselekedni nagy szeretettel.
42. Sugározzuk Isten békéjét, az Ő világosságát, és oltsuk ki a világban és az emberek szívében a gyűlöletet és a hatalom szenvedélyét.
43. Azt mondja Jézus: „Éhes voltam, szomjas, mezítelen, hajléktalan, nem kívánt érinthetetlen…, amikor másokat szolgáltatok, velem tettétek.” Milyen szerencsésnek tarthatja magát az az ember, akinek alkalma van személyes szolgálatot tennie világ méltóságánál! És tessék, íme: mi érinthetjük, szolgálhatjuk, szerethetjük magát Krisztust életünk minden napján.
44. Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy Isten féltékeny szerető. Nem lehet egyszerre két gazdánk, mert akkor egyiket szolgálnánk, és gyűlölnénk a másikat (vö. Lk 16,13). Véssétek emlékezetetekbe, hogy ha Hozzá tartozunk, nem tartozhatunk a gonoszhoz.
45. Szerelmetes bizodalmunk alapja Isten felénk irányuló leggyöngédebb figyelmessége. Elmélkedjetek ezen a szón: „gyöngéd”. Ilyen Isten figyelmessége, ez az Ő feladata.
46. Az alázat szokássá válhat, az engedelmességgel azonban nem így áll a dolog. Ahányszor csak engedelmeskedem, akaratom jut kifejezésre, és ahogyan öregszik az ember, egyre nehezebb lesz ez, mert már kialakultak az elveink, elképeléseink, és nem szívleljük mások észrevételeit. „Évek óta végzem ezt a munkát, és ő akarja nekem megtanítani, hogyan csináljam?!” Jézus az Oltáriszentségben és a kereszten csak engedelmességre taníthat minket.
47. Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet” szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet. A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből. Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy” (1Jn 4,20).
48. A tiszta és alázatos szív láthatja Istent, és ha látjuk Istent, akkor szeretni fogjuk Őt minden emberben.
49. Sok helyütt hallottam, hogy azt mondják az emberek: „Nem az ejt csodálatba, amit tesztek, inkább az, hogy örömmel teszitek.” Szükség van arra, hogy az emberek láthassák ezt az örömöt szememben, mosolyomban.
50. Teljes béke, öröm, egység; teljes egység az imában és a munkában: milyen csodálatos élő példa erre Szent Család! Kérlek Titeket: ne folytassatok hosszas vitákat az imáról, inkább tanuljatok meg Jézussal imádkozni. És engedjétek meg Neki, hogy bennetek és általatok imádkozzon.
51. Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik, de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele, hogy boldogok lehessünk Vele – már ebben a pillanatban. Mit jelent vele lenni most? Szeretni, ahogyan Ő szeret; Segíteni, ahogyan Ő segít; Adni, ahogyan Ő ad; Szolgálni, ahogyan Ő szolgál; Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít; A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!
52. Egy orvos azt mondta nekem egyszer, hogy meglepődött, amikor a hívők között szokatlan halálfélelmet tapasztalt. Azt hiszem, ez azért van, mert magas ideálokat állítottunk magunk elé, és félünk attól, hogy azok kiüresednek. Ha az igazgyöngy példáját át tudjuk ültetni életünkbe: ha igazán fölfedezzük ezt a gyöngyöt, ha mindent eladunk és megvesszük azt a földet, ahol az a gyöngy van, akkor semmitől sem kell félnünk halálunk óráján, amikor Jézussal találkozunk.
53. Amikor fölfedeztük, hogy elég szabadok vagyunk már ahhoz, hogy mindentől megszabadulhassunk – a számunkra oly kedves apró dolgoktól is -, akkor minden energiánkat az evangéliumi „igazgyöngy” keresésére fordíthatjuk. A történet embere mindenét eladta, amije csak volt. Azért az igazgyöngyért mindent feláldozott. Épp így tesztek majd ti is: odaadjátok életetek, mindent – Jézusért. Nekünk Jézus a földbe rejtett kincs.
54. Hálásnak kell lenni lelkünkben. Ismételjük Szent Pállal együtt: „Elfelejtettem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” (Fil 3,13-14)
55. Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk: „Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” – Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!
56. Kármel Kis Virága azt mondta: „Én labdácska szeretnék lenni a Kis Jézus kezében: egy labda, amit Ő elhajít vagy szétvág, hogy megnézze, mi van benne. Uram, én ez a labda szeretnék lenni.” Így egyszerű. Mi viszont engedetlenségünkkel mindent összekuszálunk és túlbonyolítunk.
57. Lemondás és boldogság. E kettő jellemezze bűnbánó életünket. Bűneink és az egész világ bűneinek kijavítására éljünk buzgón a bűnbánat szentségével, gyakorolva az önmegtagadást, hogy megtanuljuk helyesen használni a dolgokat.
58. Együttérzésünkkel és jelenlétünkkel Krisztus jelenlétét sugározzuk.
59. Az örömmel végzett munka sok lelket vezethet Istenhez: az öröm imádság, nagylelkűségünk jele. Az örömnek látszania kell a szemekben, a tekintetben, a mozdulatokban.
60. Kérdezzük meg magunktól: Imádkozom? Hogyan imádkozom? Milyen gyakran imádkozom? Érzem, hogy szükségem van az imára? Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segíteni magamnak valamilyen könyvvel? Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak? Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom? Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tudtam elmondani? A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.
61. Meg kell élnem azt, amit Mária élt. Meg kell jelennem az Úr előtt és az Úrral: meg kell jelenni családomnak és családommal. Csendben, ahogyan Mária megjelent; ahogyan Ő jelen volt. Az akarat csendjével kell kezdenem, hogy megértsem, mit akar tőlem Isten. Ha így kezdem, akkor a többi majd jön magától. A Szentlélek leszáll rátok, és ti megtapasztaljátok akkor azt a csendet, meg akarjátok majd óvni, szeretettel védelmezitek, és „zárt kertté” váltok.
62. Tudva, hogy sok és sürgős elintézendőnk akad, kezünkbe fogjuk majd rózsafüzérünket, lelkigyakorlatot végzünk, és bizakodva a kegyelem trónjához járulunk, hogy irgalmat kapjunk és kellő segítséget magunknak és a többi léleknek. Nem kell erősen imádkozni, hanem inkább áhítattal, lángolva és kegyelemmel; állhatatosan és nagy szeretettel.
63. Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság. Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.
64. Házadból, családodból formálj új Názáretet, ahol a szeretet uralkodik, mert a szeretet a családban kezdődik. Azzal kell kezdened, hogy otthonodból melegség áradjon a világba. Te légy az örök boldogság reménye: férjed, feleséged, gyermekeid, nagyszüleid, és minden családtagod számára. Vannak nálatok szegények? És ismered őket? Biztos van valaki, aki egyedül érzi magát, nem kívánt, hátrányos helyzetű, és te nem tartod számon, vagy nem tudsz róla. Hol vannak ma az idős emberek? Intézetekben végzik, mert terhesek lesznek környezetüknek, és senki sem akarja őket.
65. Minden emberi lény visszavágyik Istenhez. „Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyakoznak Isten után, hanem ott van közöttük állandó jelenlétének kincse is. Számunkra nemcsak ez adatik meg, hanem részesülhetünk abban az örömben is, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, amikor a szentáldozásnál magunkhoz vesszük Őt.
66. Hálánkat mindig kövesse elhatározás! Legyen életünk a szeretet és az alázat élete. Ismételjétek napközben: „A világban bemutatott összes szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet, hogy tedd olyan szelíddé és alázatossá, min a Tiéd.”
67. Amikor Isten először hívott bennünket magához, szüleink és barátaink által, Ő már előkészített minket. Hírnökökként küldte el a szegényeket, hogy tudtunkra adja: minket választott.
68. Valóban úgy megyek a szegények közé, mint az Úr szolgálója, Jézussal betelten, mindig készen arra, hogy adakozzak nekik? Örülök annak, amit a szabadon választott szegénység ad nekem?
69. Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). Mi az Atya akarata? Hogy szentek legyünk. Ezért növekedjetek a szentségben, és hasonlítsatok mindinkább Jézushoz.
70. Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom. Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne. Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának.
71. A szegénység által – ami szabadság – növekszik a szeretet, és a szeretetszolgálat által Jézus iránti szeretetetek bensőbbé és személyesebbé válik. Ahogy lassan – lassan jobban megismerjük egymást, eljutunk a szeretethez, és a szeretet nagylelkűen, örömmel és békében végzett szolgálathoz vezet.
72. Ahogyan Máriáé, a miénk is különös küldetés. Isten azért küldött bennünket, hogy az Ő jelenléte, szeretete, együttérzése legyünk a világban. Köszönjük Istennek.
73. Az engedelmességben megőrzöm akaratomat. Ez az egyetlen dolog, amit Isten sohasem fog erővel elvenni. Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). A Getsemáni kertben mindennek ellenére még egyszer megismételte: „Legyen meg a Te akaratod” (Lk 22,42) – Atyjának akarata.
74. Mint a szeretet virágát, úgy ajánljatok föl Istennek – minden szót, amelyet kiejtetek, - minden pillanatot, amelyet megéltek, - minden gondolatot, amely megszületik bennetek. Ahhoz, hogy hűségesek lehessünk, egyre jobban kell szeretnünk Istent. Testetek és lelketek minden erejével szeressétek Őt!
75. Tegyünk meg mindent, hogy Krisztus szeretete éljen az emberek között. Emlékezzünk arra, hogy mit mond a Krisztus követése: „A szeretet nem érez terhet, nem ismer fáradtságot, szeretne többet tenni annál, mint amit tehet; nem ismer lehetetlent, mert azt gondolja, hogy mindent megtehet. Amikor fáradt, nem roskad össze, nem kell sürgetni sem kényszeríteni; amikor megrémítik, nem esik kétségbe, hanem fáklyalángként egyre magasabbra csap és biztosan győz le minden akadályt.”
76. Krisztus meg akarta osztani örömét apostolaival: „Hogy az én örömöm legyen tibennetek, és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11). Jézus örömöt sugároz magából. Szemetekben, mozdulataitokban, járásotokban, hallgatásotokban, egész lényetekben ott kell lennie az örömnek.
77. Szent hitünk nem más, mint a Szeretet evangéliuma, amely föltárja Istennek az ember iránt érzett szeretetét, és válaszként az ember Isten iránti szeretetét kéri. „Isten a szeretet” (1Jn 4,16). A szeretet nagyköveteinek kell lennünk.
78. Minden lehetőt meg kell tennünk azért, hogy a családok együtt maradjanak. Emlékezve arra, hogy „az egységért imádkozó család egységben is marad”. Nagyon sok széttört, szétesett család van: a kereszt jele és egy jól elimádkozott Üdvözlégy segít majd nekik.
79. Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni, minthogy vigaszt várjak. Inkább én törekedjek másokat megérteni, minthogy megértést óhajtsak. Inkább szeressek, minthogy szeretetet igényeljek. Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat. Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot. Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre. Ámen.
80. Gyakran érezzétek munka vagy tanulás közben, hogy imádkoznotok kell. Minél többet imádkoztok, annál nagyobb kedvetek lesz imádkozni. Mondjátok: „Mária, Jézus Anyja, segíts, hogy tisztán tarthassam szívemet!” „Mária, légy most Édesanyám!” És persze vigyázzatok, hogy szívetek valóban tiszta legyen.
81. Az alázat és az ima is egy szellemből és egy nyelvből fakad: Isten titkából. Mert Isten nagy és mély titokban él.
82. Jézus és Mária titkai a családi élet minden helyzetében visszatükröződnek. Bátorítsunk tehát mindenkit arra, hogy mondja a szentolvasót, amelyet a Szegények Breviáriumának neveztek.
83. Legelső kötelességünk, hogy együtt legyünk, és egymás között éljük meg azt a szeretetet, figyelmességet, gyengédséget, amit Isten táplál irántunk: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Jézus csupán egyvalamit kért apostolaitól: „Tanuljatok tőlem, aki szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ugyanígy van ez velünk is: ha szelíd vagyok veletek, akkor Istennel összhangban cselekszem. Ha hiteles a szelídségem, akkor alázatos leszek Istennel, és szeretetem teljes szívvel végzett szolgálatban megnyilvánuló gyakorlattá válik.
84. Ismétlem: nem az a tiszta, aki nem érez kísértéseket, hanem aki legyőzi azokat. Ha teljes lelkemmel szeretem Istent, ha Jézus Krisztus iránti szeretetem mindent fölülmúl, ha gyöngéd szeretetet táplálunk a Szűzanya iránt, akkor kevésbé fogunk vonzódni és indokolatlanul ragaszkodni a teremtményekhez. A Jézus iránt érzett szeretet akkor vezet eredményre, ha mélyből fakad é s mindenen áthatol. Annyira betölti majd szellemünket és szívünket, hogy nem kell többé gondolnunk a rossz érzésekre.
85. Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van. Jézus, Mária, József alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőtelenségére is szükség volt. Ugyanígy a mi családjainkban is.
86. Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben. Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk.” – Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk. Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől.
87. Tanuljunk Máriától, aki a gyermek Jézus gondviselője és tanítója volt. Ahogyan Ő tette, mi is úgy figyeljünk arra, hogy mire van szüksége szegényeinknek és mindenkinek, melyek az anyagi és szellemi szükségleteik. Úgy, ahogyan Ő járt, vele járjunk a szegények közé, a betegekhez, a magányosokhoz, az éhezőkhöz, a rosszul öltözöttekhez, a hajléktalanokhoz, és mindig és mindenben viselkedjünk az Ő példája szerint.
88. Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is? Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott… Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.
89. Gyakran, nagyon gyakran beszélünk az imádságról, és sok könyvet is írtak már erről. Halljátok meg, mit mond Szent Ignác, a szent, aki az ima alamizsnáját kérte: „Hová mész? Ki elébe járulsz?” – Ő kis dolgokat tanácsolt: egy pillanatra megállni mielőtt a szentelt vízhez érnénk, köszönetet mondani, mielőtt magunkhoz vennénk az ostyát…: apró dolgok, jelentékteleneknek is mondhatjuk, de hozzájárulnak az imádságos szellem megteremtéséhez.
90. Miközben Lisieux „Kis Virága”haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel.” Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hétköznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelben, ahol ez a Kis Virág lakott, él egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen önkéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy” vagy „Túl gyorsan mész”, „A halálba fogsz kergetni”, „Már megint mit csinálsz?”, „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?”. Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kérését teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.
91. A kis Bernadett főnöknője irigy volt, és azt kérdezte: „Miért téged választott a Szűzanya?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett. Ne szalasszátok el tehát a felkínálkozó alkalmakat! Jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen.
92. A legkisebb dolgokhoz való hűség nem azt jelenti, hogy azokat önmagukban célnak tekintjük, hanem azt, hogy a nagy dolgok Isten akarata szerint a kicsikben tükröződnek. A legkisebb szabály is ugyanúgy magába foglalja Isten akaratát, mint az élet nagy dolgai.
93. Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen”, de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.
94. A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal. Így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.
95. Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?” Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszitek azt.” (Mt 25,40).
96. A bűnbánat mindenképpen szükséges. Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására. Így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.
97. Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől. Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.
98. Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Istennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeretjük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt.”
99. „A szív bőségéből szól a száj…” (Lk 6,45). Ha szívetek szeretettel teljes, akkor szeretettel fogtok szólani.
100. A szeretet az, ami mindent megcselekszik. Ti és én, miért vagyunk mi itt? A szegények között is legszegényebbek megmentéséért és megszenteléséért. De milyen módon? Megmosva a leprásokat, tanítva a gyermekeket- tehát apró dolgokat cselekedve. De épp a kis dolgok vezetnek az üdvözüléshez, ami nem más, mint szentté lenni.
101. Jézus azt kéri mindannyiótoktól, hogy mosolyogva fogadjátok mindazt, amit Ő küld, és amit kér, azt pedig mosolyogva ajándékozzátok neki.
102. Az emberek mindent megtesznek azért, hogy kizárják Istent az emberi életből. Abortusszal pusztítják el az életet és lombikgyerekeket csinálnak, csak hogy megmutassák – mint „egykor az Isten” -, képesek életet teremteni. Az Isten képmására teremtett ember megpróbálja most elpusztítani Istent. Jelenlétetekkel ti épp az ellenkezőt próbáljátok tenni! Nem mintha büszkének kellene erre lenni, de a ti teljes bizalmatoknak és engedelmességeteknek Istenről kell tudósítania az embereket. Azt kell mondania, hogy Isten él, közöttünk lakozik. Ki kell nyilvánítani a világnak, hogy „Isten létezik”.
103. A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez. Megbékélés akkor lesz, ha nem magunkhoz, hanem Hozzá fordulunk, hogy a bűnök bűnhődéséből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.
104. Szeretni – adni – elfogadni. Ez a három az öröm, és ezek benne vannak az örömben. Nincs okunk arra, hogy boldogtalanok legyünk: senki sem kényszeríthet bennünket rá.
105. Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad.”A béke jegyében munkálkodunk.
106. Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?
107. Így vagy úgy, de ezen a világon mindenkinek engedelmeskednie kell valakinek. Miért van annyi szétesett család? Mert a feleség nem fogadja el, hogy engedelmeskednie kell férjének, és a férj sem fogadja el, hogy engedelmeskednie kell asszonyának. A munkavállalók azért engedelmeskednek, mert rá vannak szorítva, különben oda a munkahelyük. Az engedelmesség nem tréfa, hanem áldozat: mi Jézus szeretetéért tesszük.
108. Egy nagyon szegény nő sorbanállás közben megpróbált előbbre jutni. Angol-indiai volt. Valaki durván arrébb lökte és ráförmedt: „Te akarsz mások elé állni, mi?!” – És a nő hazament. Két vagy három óra múlva meghalt. Ki tudja mi volt annak a nőnek a szívében… És ugyan mit jelentett a szegények szolgálata annak a másik embernek?
109. Mély hála Istennek és áldott jó Édesanyánknak. Jézus, aki leszállt Máriába és testet öltött benne, ugyanaz a Jézus, mint aki eljön közénk és életünkké válik. Nekünk is csakúgy, mint a Szűzanyának, sietnünk kellene, hogy ezt a krisztusi életet megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal.
110. A helyesen megélt engedelmesség megszabadít bennünket az önzéstől és a gőgtől, és így segít, hogy megtaláljuk Istent. És Benne az egész világot. Az engedelmesség apró cselekedetei építik a folyamatos, készséges, boldog és teljes engedelmességet, és mint az olajcseppek, táplálják Jézus lámpását, amely világít életünkben.
111. Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról! Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet! Hálám és szeretetem mindannyiótoknak mélyből fakadó és személyes szeretetem. Ahogyan Krisztus szeret engem, úgy szeretlek én benneteket. Mindannyian egyetlen szeretetteli szív vagyunk, és megengedjük Jézusnak, hogy mindannyiunkban teljességgel élhesse életét.
112. Jézus alázata jól látható a jászolban, az egyiptomi száműzetésben, rejtett életében, abban, hogy saját népe nem értette meg, apostolainak hűtlenségében, a zsidók gyűlöletében, keresztútjának szörnyű szenvedéseiben, halálában… és most, immár folyamatosan, az Oltáriszentségben. Nagy erény az alázat gyakorlása – főként akkor, ha nem is tudjuk, hogy alázatosak vagyunk.
113. Nemcsak szavakkal lehet hazudni. Ha nem vagyunk őszinték, a hazugság a viselkedésünkön is átüt.
114. A kudarc legfontosabb okai az imádság elhanyagolásában és az őszinteség hiányában keresendők. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian teljes őszinteséggel önvizsgálatot tartsunk.
115. Isten nagyságát és dicsőségét mindig beragyogja az alázat. Milyen csodálatosak az Úr útjai! Alázatossá, kicsinnyé, gyengévé és szegénnyé tette magát, hogy megmutassa, mennyire szereti a világot. Ne féljetek attól, hogy alázatosak, kicsinyek, gyengék vagytok. Így meg tudjátok mutatni Isten iránti szereteteteket.
116. Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém – ez az én szilárd elhatározásom.
117. Ma reggel az Ő irgalmas szeretetéről elmélkedtem. Szeretném, ha ti is megtennétek ezt. Gondoljatok többször Rá, és találjátok meg magatokat az imádságban. Lelkiismeret-vizsgálat előtt kérjétek: „Jézus, aki szeretetben égsz értem, lobbantsd lángra szívemet!”
118. Az Egyház sokat vár tőlünk. A jók meg vannak győződve arról, hogy életrendszerünk minket és sokakat, másokat is a szentséghez vezet majd. Ha teljes egészében élem ezt az életet, akkor ez valóban a szeretet tökéletesedéséhez vezet majd. Megvalósulhatok általa, mert tökéletesen megszerethetem benne Istent.
119. Miért kívánok tiszta lenni? A tiszta szív szabad. A szabad szív a gyermeké.
120. Az Úr „szolgái” – „szolga” annyit jelent, hogy valakinek a rendelkezésére állok, a másik kívánsága szerint cselekszem teljes bizalommal, és örülve annak, hogy feltétel nélkül hozzá tartozom.
121. A hétköznapi szeretetszolgálatnak teljesen alázatosnak, egyszerűnek, nyíltnak, gyöngédnek, megbocsátónak és figyelmesnek kell lenni. Tanulnunk kellene általánosságban az udvariasságot, a megértést, az érettséget és a kölcsönös, mély bizalmat illetően is. Nehezen fogadjuk el a jó tanácsokat, és nem változtatjuk meg időben, amit meg kellene változtatnunk.
122. Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy másik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülálló kritikus jobb útra térjen.
123. „Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másokét is.” (Fil 2,2-4) Eme egység nélkül a család szellem nehezen maradhatna fenn.
124. A szeretet otthon kezdődik. Minden attól függ, hogyan szeretjük egymást. Ebből a kölcsönös szeretetből táplálkozzon családi életetek, és bármerre járjatok is, ezt a szeretetet sugározzátok magatokból. ne féljetek a szeretettel járó szenvedéstől, mert Jézus maga is így szeretett.
125. Munkátoknak imádságnak kell lennie, de az imádság idejét ne cseréljétek föl a munkáéval. Jegyezzétek meg: nem imádkoztok akkor, ha csupán fölmondjátok az imádságokat.
126. Amíg szegényeink étel, fény, víz hiányában szenvednek, képes vagyok-e én lemondani egy kis csemegéről, ami nem is szolgálja feltétlenül az egészségemet? Vigyázok-e arra, hogy ne használjak feleslegesen vizet és áramot? Jól elzárom-e a csapokat és leoltom-e a villanyt, vagy mindig másra hagyom ezeket a dolgokat?
127. Az egyházi évben Mária ünnepei a legszebbek, mert az egyetemes Anya dicsőségét hirdetik. Borítsuk virágokkal oltárát, és ajánljuk fel Neki a gyöngédség és a derű ajándékait.
128. Adjuk át magunkat Istennek valaki által, aki talán fiatalabb is nálunk.
129. Teljesen világosan meg van írva a Bibliában: „Neveden szólítottalak, becses vagy nekem… Barátaimnak hívtalak benneteket… A víz nem pusztít majd el és nem éget meg a tűz. Nemzeteket adok érted cserébe, mert te drága vagy nekem. Hogyan felejthetné el egy anya gyermekét, akit méhében hordott? De ha meg is történne ez, én sohasem feledkezem meg Rólad. Te drága vagy nekem, neved tenyerembe van írva” (vö.Iz 43,1-7)
130. Jézus olyan gyenge, semmit sem tud tenni, mert teljesen magára hagyták. És ugyanígy a kereszten is: nem mozdulhat, megint tehetetlen. És végül az Oltáriszentségben: ez a teljes megadás.
131. A legfontosabb: Isten rendelkezésére állni, hogy úgy használjon bennünket, ahogyan Ő kívánja, szolgálni és átadni magunkat neki. A Szűzanya mély és szerelmetes bizalommal bízott az angyalban, mert elhozta neki a Jóhírt. Ő Isten követe volt. Ez a mi hitünk is.
132. Higgyetek Benne, bízzatok Benne vakon és teljes bizalommal, egyszerűen azért, mert Ő Jézus.
133. A legnagyobb felajánlás, amit csak tehetünk, a gyöngéd szív. Akarjatok Krisztus hiteles munkatársaivá válni: Jézus személy szerint választott bennünket és mekkora öröm, hogy szeretetszolgálatunk által minden pillanatban szoros kapcsolatban lehetünk vele!
134. Egy ember, akit szörnyű bűne miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, elérkezett halála pillanatához, és akkor azt mondta nekem:”Teréz Anya, amikor fejfájásom van, elviselem, mert közben Jézus töviskoszorújára gondolok. Amikor fáj a hátam, a Jézust ért ostorcsapásokra gondolok, amikor pedig a lábam vagy a kezem fáj, Jézus szöggel átütött kezére és lábára gondolva viselem el azt.” Íme, így tanítanak bennünket a szegények. És emlékezzetek mindig arra, hogy amit ők adnak, több annál, mint amit ők kaphatnak tőlünk.
135. Tisztaság, önmegtartóztatás, szüzesség – ezek az erények Máriában különös szépséget teremtettek, és ez fölkeltette Isten érdeklődését iránta. És Isten akkor, hogy kimutassa a világ iránt érzett hatalmas szeretetét, odaadta neki Jézust. Köszönöm, Mária. Segíts nekünk, hogy megóvjuk tisztaságunkat, akár életünk árán is. Hogy semmiféle tisztátalan gondolat, szó vagy cselekedet be ne szennyezhesse azt.
136. Tudjuk, mit jelent, amikor valaki: éhezik és egyedül van; szomjazik és nem szeretik; beteg és nem akarják látni; szükségben szenved és visszautasítják;hajléktalan és nem értik meg. De vajon a szükségben szenvedők ismernek-e bennünket? Boldogok-e akkor, amikor velük vagyunk?
137. Mit hoz nektek Teréz Anya szeretete? Áldásokat és imákat, hogy munkátok iránti hűségben mindjobban növekedjetek Isten szeretetében. Mária nem habozott: Az Úr Szolgálóleánya lett, és sietve elindult, hogy szelíd alázatát gyakorolhassa.
138. Ha mi valóban és egészen Hozzá tartozunk, akkor az Ő rendelkezésére kell állnunk, hogy szabadon szolgálhassunk Neki, hogy bármikor, bármit megtegyünk Neki, engedelmeskedve a fölöttünk állóknak, bárkik legyenek is azok. Elöljáróink lehetnek olyan emberek, akik tetszenek nekünk, és olyanok is, akik nem. Lehetnek rátermettek, jó képességűek vagy épp ellenkezőleg – számunkra ez nem jelent különbséget. Az egyetlen, ami érdekes, hogy meg vagyunk győződve arról: ők számunkra Isten akaratának eszközei, és hogy sohasem hibázunk, amikor engedelmeskedünk.
139. Isten iránt érzett osztatlan szeretetemet Szent János fogalmazza meg világosan: „Ha nem szereted felebarátodat, és azt mondod, hogy szereted Istent, hazug vagy”(1Jn 4,20). Ha ilyen hazugok lennénk, akkor lelki és szellemi fogyatékosokká válnánk.
140. Jézus biztos volt magában, ám az emberek szemében mégis kicsinek tűnt. Hogy merészelt prédikálni? „Talán nem az ácsnak fia?” (Jn 6,42). A világ üdvözítése mégis vele jött el. Ti és én miért vagyunk itt? A szegények között is legszegényebbek üdvözítéséért és megszenteléséért. Milyen eszköz által? A szeretettel, amely mindenre képes.
141. Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme az életünknek.
142. A Szűzanya nagysága alázatában áll. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Jézus oly szoros egységben élt vele. Mintha csak azt kívánná, hogy egyetlen dolgot tanuljunk meg: szelídnek és alázatos szívűnek lenni.
143. Tanuljatok meg imádkozni. Nagy veszéllyel jár, ha mind ritkábban imádkoztok. Vegyétek komolyan elhatározásotokat, hogy hűségesen fogtok imádkozni.
144. Tudjátok, hogy szerintem melyik Kalkutta legbecsesebb háza? Bizonnyal a Szeplőtelen Szűz, a Haldoklók Háza. Miért éppen az? Mert ebben a házban soha senki sem halt meg szorongva, reménytelenül, senki sem szenvedett éhhalált, és senki sem halt meg szeretetlenül. Mi az odaérkező szegényeknek csak azt adjuk, amit kérnek tőlünk, mindenkinek saját hite szerint: a Gangesz vizét vagy szenteltvizet… Segítünk nekik, hogy az igazi hazába jussanak, amelyről hitük könyve beszélt, legyen az a Biblia, a Korán vagy a Védák…
145. Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.
146. Az élet csodálatos szépség; Az élet megvalósítandó álom; Az élet játék, amit játszani kell; Az élet fájdalom, amit le kell győzni; Az élet dal, hogy daloljuk; Az élet kaland, mellyel szembeszállunk… Végül hozzáteszem: Az élet élet, amelyet meg kell menteni.
147. Nagyon boldog leszek akkor, ha tudomásomra jut majd, hogy közületek a legnagyobbak is meghozzák az engedelmesség áldozatait, és ha a legfiatalabbak is áldozatot vállalnak a szeretetszolgálatban a szegények között. Kérlek mindannyiótokat, hozzatok áldozatot a tisztaságban; a belső és külső tisztaságban egyaránt.
148. A szerető gondoskodás a hiteles szellemi élet kezdetét jelenti. Ha megtanuljátok a gyöngédség művészetét, mindinkább hasonlatosak lesztek Krisztushoz, mert az Ő szíve szelíd volt, és mindig figyelt mások szükségleteire.
149. Ott van az otthon, ahol az édesanya van. Egyszer összeszedtem egy kisgyermeket és hazavittem. Megmosdattam, tiszta ruhát adtam rá és elláttam mindennel, de egy nap után megszökött. Újra megtalálták és visszahozták a házba, de megint csak megszökött. Utánaküldtem az egyik nővért. Egy fa alatt találta egy asszonnyal, aki két kő között éppen főzni készült valamit. A nővér megkérdezte a gyermeket: „Miért menekültél el a házból?” – Ő azt válaszolta: „Nekem ez az otthonom, mert itt van a mamám.”
150. Úgy cselekedjetek, hogy életetek olyan áttetsző legyen, hogy az emberek belétek láthassanak és ott csak Jézusra találhassanak. Így az Ő hasonlatosságában fogtok növekedni.
151. Tudjátok, miért szeretjük annyira a Szűzanyát? Mert Ő volt Isten szeretetének makulátlan tükre.
152. Hogyan szeretem Istent? Én igent mondok Krisztus szeretetére – de hogyan? Hogyan mutatom ki a szeretetemet? Világos: szeretetteljes és ingyenes szolgálatunkkal a szegények között is a legszegényebbeknek.
153. Alázata vezette Jézust a Szűzanyához. Szabad volt, mert szegény volt. Olyan tiszta volt, olyannyira kegyelemmel teljes, hogy Isten felhasználhatta életét, hogy életet adjon az Ő Fiának. Testéből és véréből formálta Isten Jézus testét és vérét. Azt a vért, amely oldalából a keresztre folyt, mint a megváltás, a bocsánat és a végtelen szeretet közvetítője. Valami csodálatos dolog történt, amikor átdöfött szívének utolsó, vízből és vérből való csöppje kicsordult. Utolsó gondolata Édesanyja volt. Hogy legyen valaki, aki szeresse őt, Jézus Jánosra bízta, aki Jézus iránti szeretetében magához vette. Mint édesanyját.
154. A szentmiseáldozat alatt Jézus azt mondhatná nekünk: „Íme, a te Anyád!” Van-e olyan gyöngéd a szeretetünk és a szívünk tiszta-e annyira, hogy magunkhoz vehessük a Szűzanyát úgy, ahogyan János tette? Olyan gyöngéden, ahogyan János vette Őt magához.
155. Ha a kánai menyegzőn nem tették volna meg azt az egyszerű dolgot, amit Jézus mondott nekik, hogy teletöltik vízzel a korsókat és fölszolgálják a vendégeknek, akkor nem ismerhettük volna föl örvendezve Jézus szeretetét anyja iránt és az anya hitét fiának hatalmában.
156. Kérjétek Jézustól, ahogyan az apostolok kérték: „Taníts meg bennünket imádkozni” (Lk 11,1). Az imádság hallgatással kezdődik. Isten szívetek csendjében szólal meg, és utána szívünk teljességéből szólhatunk. Ha nem hallgattuk meg Istent az imádságban, semmit sem mondhatunk semmiről.
157. Jézusnak lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól: miért választott így Jézus? Azért, hogy könnyűvé tegye számunkra is a szegénységet. Nemcsak könyvekből, hanem a valóságban kell megismernünk Őt. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a szegényeket, meg kell ismernünk, miben áll a szegénység.
158. Az igazi engedelmességet életünk minden napján gyakorolnunk kell. Ma sok-sok különvált család van, mert nincs meg az engedelmesség; férj és feleség, szülők és gyermekek nem adják át magukat egymásnak. A fiatalok szabadok akarnak lenni, hogy mindent saját tetszésük szerint tegyenek. Azért van családjainkban annyi összeütközés, baj és összevisszaság, mert mindenki azt szeretné csinálni, amit akar.
159. Fordítsunk különös gondot arra, hogy családjaink a szeretet és egység közösségében éljenek, hogy ellenálljunk minden gyűlöletnek, és elűzzük azt otthonainkból. A szeretet otthon kezdődik. Sok múlik azon, hogyan szeretjük egymást. Alapozzuk életünket erre a szeretetre! Terjesszük Isten szeretetének illatát, bármerre járjunk is. Ne féljetek, a szeretet nem tesz rosszat – Jézus is így szeretett bennünket.
160. Ha ma meg kellene halnotok, mit mondanának rólatok? Mi volt szép, Krisztushoz hasonlatos bennetek, ami segített másokon? Álljatok meg Jézus előtt, és ne elégedjetek meg bármilyen válasszal.
161. „Ő engem dicsőségének ruháiba öltöztetett.” (vö. Iz 61,10) A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasztott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott. Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cselekszik, azonban a kenyér és a bor helyén – számunkra – a szegény emberek állnak.
162. Életeteket teljes szívvel, szabadon kell átadnotok Istennek. – Meggyőződéssel kell ezt tennünk.
163. Szeretetteljes, lerombolhatatlan bizalom. Jézus azért jött el, hogy Jóhírt jelentsen a világnak, a szegényeknek – és mégis milyen különös: harminc évet töltött Názáretben egy kicsiny faluban, amely ma is kicsiny. Képzeljétek el, mekkora lehetett akkor! A zsidók is semmibe vették: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46). Talán a Szűzanyában is fölmerült a kérdés, hogy mikor is kezdi el majd Fia a tevékenységét?
164. Egy egyszerű szűz hordta Őt méhében. Kicsiny volt, gyönge, védtelen és egészében ettől az egyszerű asszonytól függött. Úgy született meg Szűz Máriától, mint bármely más gyermek. Csakhogy anyja a születés után is szűz maradt. Nem volt hely számára, nem volt ház, nem volt bölcső sem. Csakúgy, ahogyan bármely kalkuttai vagy New-York-i szegény gyermek számára sincs. Anyja rongyokba csavarta. Szerencsére legalább rongyok voltak.
165. Hiszem, hogy Jézus egy kicsivel többet kér mindannyiunktól: nagyobb szeretetet, tisztább életet és alázatot. Szoros egységben élünk Vele és nagy szeretettel újítjuk meg fogadalmainkat: meg kell tanulnunk békében élni.
166. Meg kell magunkat győzni, hogy nincs nagyobb ékesség a lélek számára, mint a tisztaság erénye, és semmi sem szennyezi be azt annyira, mint az azzal ellentétes bűn. Mindenesetre ne csapjuk be magunkat: a tisztaság dicsősége nem a kísértésektől mentes életből fakad, hanem abból, hogy le tudjuk győzni a kísértéseket. Nem az az igazán erényes, aki nem találkozik kísértésekkel, hanem aki legyőzi azokat.
167. Isten szeretetének hordozói vagyunk. Szívünkben mégis gyakran sötétség lakozik, amely tulajdon szavainkból ered.
168. Étkezéskor azt együk, amit a szegény emberek. Példánk őszintesége így segít majd nekik is.
169. A szeretetnek nincs köze a leereszkedéshez; a jótékonyság nem szánalomból, hanem szeretetből táplálkozik. A szeretet és a jótékonyság egy, mert ha jót cselekszünk, szeretettel tesszük. A szenvedőnek elsősorban nem pénzre van szüksége.
170. Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus szegénységét hirdeti! Rómában nővéreik építettek egy házat, amely nagyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéshez. A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyelmet sugárzott mindenkire.
171. Személyes tapasztalatom alapján mondhatom Nektek, hogy ahányszor csak engedelmeskedtem, mindig nagy béke, és óriási áldások szálltak reám. Mindig nagyon komolyan vegyétek az engedelmességet. Az engedelmesség a javatokra szolgál.
172. A szeretet ruhájának szegélye van, és ez leér a földre. Felsöpri a szemetet az utakról és a sikátorokból. Megteheti és meg is kell tennie. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”(1Kor13,4-6)
173. Azt mondják, hogy az alázat igazság, és Jézus az igazság: így hát leginkább az alázat által válunk Jézushoz hasonlóvá. Ne higgye senki, hogy az Istentől kapott ajándékok elrejtése vagy az eredménytelen munka alázat lenne. Ismételjétek gyakran ezt a kis imádságot: „Jézus nevében és Jézus szeretetéért, mert Jézus mondta, hogy bármit is kérünk nevében, megadja azt, add nekem a kegyelmet, Jézusom, hogy csak Téged szerethesselek, hogy szívem a Te szelíd és alázatos szívedhez váljék hasonlatossá”.
174. Ha a szegények találkozásunk után nem lettek jobbak, akkor időnk elvesztegetett idő volt. Kötelességünk, hogy Jézus szomját csillapítsuk a lelkek megtérítéséért és megszenteléséért végzett munkánk által. Amikor Jézus kiválasztotta apostolait, emberhalászoknak választotta őket, hogy az „üdvösség bőséges gyümölcseit” teremjék maguknak és másoknak egyaránt. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.” (Jn 15,16)
175. Köszönetet akarok nektek mondani, mert minden lehetőt megtettetek azért, hogy örömöt szerezzetek a Szűzanyának és családotok tagjainak. Erről az örömről „fölismerik majd, hogy az én tanítványaim vagytok”(Jn 13,35).
176. Amikor nem tartunk bűnbánatot, nagyon gyorsan belénk lopódzik a vágy a gazdagságra, és kitalálunk mindenféle mentséget, csakhogy igazolhassuk magunkat. A bűnbánat szellemének gyengülése lelkünk kárára való. Bűnbánattal és elégtétellel engeszteljük ki bűneinket, testünket megzabolázzuk, és így kegyelmek bőségében részesülünk. Nem rendkívüli elégtételeket kell tennünk, csupán apró dolgokról van szó, melyek lelkünket Istenhez és Istent lelkünkhöz közelítik.
177. Munkánkat meg kell próbálnunk nagyobb figyelemmel, odaadással és engedelmességgel végezni. Jó hatással lesz lelkünkre.
178. Hálás vagyok mindannyiótoknak, akik lángoló örömmel terjesztitek a családokban a Szent Szív szeretetét.
179. Ha igazán fölfogtuk a csöndet, akkor megértettük az imádságot. Az együtt imádkozó család együtt is marad. Az imádság a mi alapunk; ahhoz, hogy elérkezzünk az imádsághoz, le kell mondanunk minden egyébről.
180. Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisztus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap, mint nap reánk váró apró áldozatokat. Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elől, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások számára is.
181. Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imádkozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert Isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.
182. Erősen emlékezzetek arra a három dologra, amit Teréz anya mond nektek: Istennek való teljes önátadás, kölcsönös, szeretetteljes bizalom, öröm mindenkinek és mindenkivel. És így valóban szentek leszünk, ahogyan Jézus.
183. „De hát egyedül nekem kell megcsinálnom ezt? Megint csak nekem kell elvégeznem ezt a megalázó munkát?” – Megeshet. Annak ellenére, hogy akarnátok, mégis megtörténhet. Nem megtagadnotok kell érzelmeiteket, hanem fölajánlani azokat. Ebben áll az áldozat. Ez a kereszt, amelyet át kell ölelnünk.
184. „Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik és én őbenne.” (Jn 6,55-57) Többet már nem tehetett Jézus értem, minthogy testét ételként adta nekem. Nem, még Isten sem tehet ennél többet, nem nyilváníthat ki ennél nagyobb szeretetet.
185. Ne féljetek; szükség van a Keresztre, szükség van a szenvedésre. Ez annak a jele, hogy közel vagytok Jézushoz.
186. Legyetek gyöngédek azok iránt, akik felelősek valamiért. Tegyetek velük úgy, ahogyan ti cselekednétek az ő helyükben. Amikor Krisztus együtt élt apostolaival, mindig szeretetre méltó volt. Bízott mindannyiukban, személyre szóló szeretettel szerette mindannyiukat.
187. Igazi csend kell, hogy egyedül maradhassunk Istennel. Szükségünk van az áldozat szellemére, ez szítja bennünk a szeretet tüzét. Megtanultuk már a csend művészetét? Ha a csendet nem ismerjük, én mondom nektek, akkor nem imádkoztok, mert a csend gyümölcse az imádság. Szükségünk van a csendre, hogy megláthassuk van-e a szívünkben valami más is Jézuson kívül.
188. Hűségesek legyetek az apró dolgokban, mert ebben lakozik a ti erőtök. Istenünk előtt semmi sem kicsiny, mert Ő olyan nagy, és mi olyan kicsinyek vagyunk. Éppen ezért bízza ránk ezeket az apró dolgokat, hogy megmutathassuk iránta érzett szeretetünket. Általa minden naggyá válik. Ő kicsiny dolgot nem cselekedhet. Isten dolgai mindig határtalanok. Igen. Hűségesen végezzétek a szeretet apró gyakorlatait, amelyek életszentséggé épülnek bennetek, és Krisztushoz tesznek titeket hasonlatossá.
189. Kedves Testvéreim! – ismerjétek meg az Igét, - szeressétek az Igét, - éljétek az Igét, - adjátok tovább az Igét, - és igazságban éltek majd. „És az igazság szabaddá tesz majd titeket” (Jn 8,32).
190. Jó szeretnék lenni, de van valami (ha csak piciny dolog is), ami nem engedi, hogy egészen eggyé legyek Jézussal. Kérjetek Tőle erőt a változáshoz. „Aki nyelvével nem üt sebet, már igaz úton jár.”
191. Jézussal való egyesülésünk gyümölcse tisztaságunk lesz. Épp úgy, ahogyan a gyermek gyümölcse a házasság szentségének. Szeretnünk kell, hogy tiszták lehessünk. Minden eszközt föl kell használnunk ahhoz, hogy tiszták legyünk; testben és lélekben egyaránt.
192. Csak egy kegyelmet kértem számotokra: azt, hogy fölfoghassátok Jézus szavait: „Szeressétek egymást.”Egyre inkább értem, megértem: ha nincs meg közöttünk ez a szeretet, akkor agyondolgozhatjuk ugyan magunkat, ám a munka mindig csak munka marad, és nem szeretet. A szeretet nélkül végzett munka rabszolgaság.
193. Mi abban az örömben is részesülünk, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, magunkhoz véve Őt a szentáldozásban. De Jézus nem elégszik meg azzal, hogy az Élet Kenyere legyen számunkra; szegények szenvedő testében rejtőzve éhezővé változtatja magát.
194. Hitelesen, alázatos az, aki lemond mások megítéléséről, és aki mindig gyöngéd érzéseket és gondolatokat táplál irántuk, aki örül mások javának, aki megbocsátja hiányosságaikat, aki boldog és mindig vidám a szegények, betegek és haldoklók között. Ha nem ellenkeztek elöljáróitokkal, ha derűsen viselitek a megaláztatásokat és figyelmesek vagytok társaitokhoz, akkor valóban alázatosak vagytok.
195. Életünk az Isteni Gondviseléstől függ. Így kell lennie. Ingyen kaptatok, ingyen is adjatok. Nem kell kiiktatnunk ezt a fogalmat: „ingyen”. – Inkább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek kiüresítsék a jelentését. . Egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent. Maradjatok meg egyszerűeknek; ne keressetek soha felesleges és szükségtelen dolgokat.
196. Amikor valamely helytelen viselkedésünket szüleinknek kell kijavítaniuk, őszinte szívvel mondják meg nekünk az igazságot. Természetes és gyermeki bizalommal próbáljuk megkönnyíteni a feladatukat, Isten akaratának tekintve mindazt, amit tesznek és mondanak.
197. Tegyetek úgy, hogy családotokba megérkezhessen a mi Urunk, és veletek együtt lélegezhessen. Jézus megígérte, hogy szívébe vési azok nevét, akik Szent Szívének tiszteletét terjesztik a világon. Jézus nem csap be bennünket: nevünk be van írva az Ő szívébe.
198. Jézus nem használt sok szót ahhoz, hogy megértesse velünk, hogyan kell szeretni felebarátainkat. Annyit mondott: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket”(Jn 15,12).
199. Gyakran meg tudunk győzni idegen embereket, de nem mindig jut időnk arra, hogy otthon derűt sugározzunk a mellettünk élőknek.
200. Ő az ige, akit ki kell jelentenünk. Ő a fény, amit meg kell gyújtanunk. Ő az út, amelyen végig kell mennünk. Ő az élet, amelyet meg kell élnünk. Ő a szeretet, amelyet szeretnünk kell. Ezért úgy cselekedjünk, hogy életünk Jézus befogadása és átadása legyen.
201. Mi nem megtartjuk az engedelmességet, mint Isten ajándékát. Isten nem azért adja ezt nekünk, hogy háborgasson bennünket, hanem hogy nyissa meg szívünket az Ő igéinek, amelyeket a teremtmények által küld, hogy gyengéd szeretetben egyesülhessünk. Krisztus azért hív minket, hogy akaratunkat szeretetéhez kössük. Ezért, ha engedelmeskedsz, nem vagy egyedül. Ha arra figyelsz, aki parancsol neked, csak azt fogod látni. De ha magasabbra tekintesz, Őt látod majd.
202. Megint elismétlem: cselekedjetek úgy, hogy otthonotok mindinkább a szeretet és a béke háza legyen! Ne hagyjátok, hogy az ördög ravasz cselfogásaival rászedjen benneteket és durvaság és keménység lakozzon közöttetek! Legyetek egymás iránt mindig szeretettel!
203. Nagy figyelemmel legyetek egymás iránt, és ez nagy szeretethez és egységhez vezet majd benneteket.
204. Megvan bennetek az ellenszolgáltatást nem váró adakozás forró buzgalma? Segítetek a viskókban és a nyomornegyedekben élő gyermekeknek (akár a házi feladatuk megoldásában is)? Ég-e bennetek a vágy, hogy fölleljétek a nagyobbacskákat és fölkészítsétek őket az elsőáldozásra? Kívánjátok-e, hogy együtt legyetek a gyermekekkel a vasárnapi misén? Akartok-e minél több családot a Szent Szívnek szentelni ebben a hónapban? Örültök-e, hogy a legnehezebb munkákat kell elvégeznetek?
205. Jézus Szent Szíve elénk tárja az együttérző és kegyelemteljes szeretet mélységét, magasságát és tágasságát, amelyet Isten sugároz mindannyiunkra.
206. Isten jelenlétének tudatában töltsük ezt a hónapot. Isten bennünk lakozik és segít minket, hogy fölfedezzük szeretetének ajándékait itt és most, mai világunkban is.
207. Amikor gyermekek voltunk, anyánk azt mondta, hogy ha hazugságot szólunk, megfeketedik a nyelvünk. Egy napon hazudtam valamit és rögtön befutottam a tükörhöz, hogy megnézzem a nyelvemet… Vigyáznom kell, hogy nyelvem be ne szennyeződjön, mert Jézusnak kell lakoznia ott, ugyanúgy, ahogyan Mária méhében lakozott. Ahhoz, hogy tiszta szívem legyen, szeretnem kell Jézust, és szolgálnom Őt a szegények között is legszegényebbekben. Szeretnem kell felebarátomat, ahogyan Ő szeret engem.
208. Szeressük a Szűzanyát minden munkánk által, amelyet Jézusért, Jézussal végzünk s Jézusnak szentelünk! Kérjük Jézust, hogy segítsen elmélyíteni Mária iránti szeretetünket, és hogy szeretetünk mind személyesebb és bensőségesebb legyen. Szeressétek a Szűzanyát úgy, ahogyan Ő szerette, hogy örömöt szerezzetek Neki. Úgy, ahogy Ő szerzett neki örömöt.
209. Június havában vagyunk és már több mint háromszáz esztendeje annak, hogy a Szent Szív még egyszer föltárult a világnak, hogy fölismerhessük és szerethessük. Ezért, gyermekeim életünk legyen Jézus folyamatos befogadása és átadása. Ugyanennek a szeretetnek kell a szegények felé fordulnia. Hogyan szolgáljuk őket? Mi a szegényeknek köszönhetően létezünk. Ők kenyérre és szeretetre éheznek; vízre és gyöngédségre szomjaznak; megbetegedtek a kóroktól és az elhagyatottságtól; hajléktalanok, mert nincsen házuk és mert nem kívánatosak; négy fal közé vannak bebörtönözve és tudatlansággal befedve.
210. Június havában vegyük a fáradtságot, hogy a szeretet élő példái legyünk. Egyesüljünk mindannyian, hogy megszabaduljunk minden szeretetlenségből fakadó kritikától, gondolattól, vagy cselekedettől, hogy Jézus Szent Szíve vigaszra és elégtételre leljen bennünk.
211. Ne áltassuk magunkat: ami a szívünkben van, az minősíti cselekedeteinket . „A szív bőségéből szól a száj” (Lk 6,45). A tisztaságnak nem kell magába zárkóznia. Az osztatlan szeretetnek meg kell mutatnia magát. Ahhoz hogy igaz lehessen, a szeretetnek vállalnia kell, hogy rosszat is okozhat.
212. Meg fogjuk próbálni, és az imádságban kérni fogjuk, hogy megértsük, szeressük és megéljük az anyagi javak elvetéséből eredő szabadságot. Miért utasították vissza az emberek Krisztust? Isten nem akarja, hogy az emberek szabadságunk miatt visszautasítsanak bennünket.
213. Minden emberi lény vágyódik Isten után. „ Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük. Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust Oltáriszentségben. Szeretetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem választhatjuk külön egymástól az Oltáriszentséget és a szegények valóságát.
214. Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk magunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgálatunk valóban gyümölcsöt teremjen. Jó és szép látni Krisztus alázatát. Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,6-7)
215. A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítséget leljen. Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie.” Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus, az, aki akarja.”
216. Nem lehetünk alázatosak, ha nem imádkozunk. Jézustól kell kérnünk az alázat ajándékát, hogy imáink gyümölcseként megkapjuk tőle. Imádkozzunk, hogy mindannyian jobban megérthessük Őt.
217. Elfogadni mindazt, amit Ő küld – és odaadni mindazt, amit kér. Derűsen mondani igent Jézusnak akkor is, ha kérése nem kedvedre való. Lehet szó lényegtelen dolgokról, de Isten számára semmi sem lényegtelen: minél kisebb dologról an szó, annál nagyobb legyen a szeretet.
218. Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek életetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldogok, hogy Krisztus tud azokról.
219. Derűtök, örömötök árama eljut hozzám. Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben. Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a keresés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsátok élőn magatok között.
220. A csend: sokszor meglenne a kész válaszom, mégsem felelek. Várok, és mindig hálás vagyok Istennek, mert megadja nekem ezt a lehetőséget. Mária megmondhatta volna Józsefnek, hogy a benne lévő gyermek Isten fia. Keresztelő János, aki még meg sem született, fölismerte, hogy a Megváltó jött el, de Józsefnek, bár Máriával együtt élt, nem volt erről tudomása. És Mária tudta, hogy József el akart menni. Vegyünk példát erről a csodálatos elhatározásról: fékezzük meg nyelvünket, hogy be ne szennyeződjék.
221. Egyszer egy jezsuita elmesélt nekem egy történetet. Másik rendházba helyezték, és vonaton ment az új helyére. Egész napos utazás után megérkezett az állomásra, ahol egy távirat várt rá: „Ülj vonatra és menj egy másik helyre!” – Mire gondolt? ”Ez a távirat bizonnyal Isten akarata.” És nem akadékoskodott. Ilyen teljes a mi engedelmességünk is? Nem kell többé megmagyarázni, mi is az engedelmesség.
222. Bízzatok Istenben, aki szeret titeket, aki szeret minket, aki gondoskodik rólunk, aki mindent lát, mindent ismer, mindent megtehet az én javamra és a lelkek javára. Ha minden a visszájára fordul is, ha hajótörést szenvedek, akkor is teljesen át kell adnom magam Neki. Isten munkáját nekem nem kell ellenőriznem. Nem kell számolnom, hány kilométert tettem már meg, akkor sem, ha kedvemre való lenne. Nem kell kívánnom, hogy haladásom világosan lássam, vagy hogy pontosan ismerjem, hol is állok a tökéletesedés útján.
223. Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket. Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen mindenünk megvan, amit csak, kívánunk. Így sohasem fogunk nagy dolgokra hívatni.
224. Egész létünk szent, mert Ő név szerint kiválasztott bennünket. Ruhánk is jele annak, hogy Hozzá tartozunk. Ő név szerint meghívott engem. Én számára drága kincs vagyok. Hogyan? Tenyerestalpas nővér is? Igen, Tenyerestalpas nővér is! A kicsiny Goretti Mária! Bernadett. Jácintka. Mindannyian becsesek és drágák Őelőtte.
225. Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.
226. Mit jelent nektek a keresztény élet, bármi legyen is az? Szeretitek? Megbecsülitek? Szerelemmel éltek-e benne? Életetek, örömmel, várakozással, Isten iránti mély hálával teljes azért, amit Ő nektek adott? Valóban boldogok vagytok?
227. Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek. Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszer csak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnézze, mi baja lehet. Megállítottam a kocsinkat, és az embert magunkkal vittük. A nővérek meglepődtek és megkérdezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vette észre, még nővéreink sem.” Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meg fogjuk látni Istent.
228. Próbáljátok megtalálni azt, ami minden emberben szép. Le kellene térdelnem Jézus előtt, aki az emberek szívében lakozik. Mélyítsétek el szereteteteket egymás iránt. Tanuljatok Máriától, aki bízott Szent Józsefben. Mária ott volt mindenütt. Látta a megalázott, tövisekkel koronázott, megostorozott Jézust… Nem szégyellte megvallani, hogy Jézus az ő fia.
229. Amikor Krisztus szívetekben dobog – mert részesültetek az Élet Kenyeréből – emlékezzetek arra, mit érzett a Szűzanya, amikor a Szentlélek kegyelemmel töltötte el. És Ő méhében érezte Krisztus testét. A szellemi és lelki élet olyan erős volt benne, hogy tüstént fölkelt és szolgálatra indult. Minden szentáldozásnak ilyen hatást kellene kiváltania belőlünk, hiszen Jézust vesszük magunkhoz; ugyanazt a Jézust, aki Máriában megfogant. Jézus életének örömhírét nekünk is közölnünk kell másokkal úgy, ahogyan Mária tette.
230. A kegyelem gyümölcse az alázat. A kevélység gyümölcse gyűlölet és keserűség. Ha részesülünk abban az áldásban, hogy Krisztus megjelenik nekünk az Oltáriszentségben, és a szentáldozásban magunkhoz vehetjük Testét és Vérét, akkor miért nem vagyunk szentek?
231. Felnőttek! Tanuljatok, imádkozzatok és Krisztus tündöklő fényével világítsatok a fiatalabbaknak!Lássák meg, hogy teljes egészében Isten kezébe helyeztétek magatokat, tehát elfogadtátok mindazt, amit Ő nektek adhat, és megadjátok Neki, amit kér tőletek. Tanulják meg tőletek a készséges, egyszerű és vidám engedelmességet. Értsék meg általatok, hogy mit is jelent a szerelmetes bizalom. Mosolyotok és örömötök mutassa meg nekik, hogy mennyire boldogok vagytok, és hálásak Istennek azért, hogy kiválasztott benneteket, szolgálni Őt az emberek között.
232. A Szűzanya megtanít majd bennünket az Ő alázatára. Ahogyan Ő tette, nekünk is nagyobb és odaadóbb szeretettel kell gondoznunk a leprásokat, haldoklókat, a magányosokat, a nem kívántakat, hiszen hatalmasok azok a kegyelmek is, amelyeket mi kaptunk.
233. Feltétel nélkül szeressétek a Szűzanyát, és teljes szívvel bízzatok benne. Királynőnk és Anyánk Szeplőtelen Szíve, Te légy mindig Jézushoz vezető utunk! Jézus világossága és Jézus élete legyen mindannyiunkban! Ha elfogadjuk ezt az ajándékot, egyre több alkalmunk nyílik arra, hogy örüljünk egymásnak és békét vigyünk mindenhova.
234. Úgy beszéljetek Jézussal, ahogyan a gyermek beszél édesanyjával, ahogyan a szerelmes feleség az ő urával.
235. Jézus szeretetért átdöfött szíve emlékeztet bennünket arra a hatalmas kegyelemre, hogy az Oltáriszentségben az Ő Testében és az Ő drága Vérében részesülhetünk. Nagyon hiányzik a szeretet. Jézus szíve ezért van átdöfve. Amikor a szeretet ellen vétünk, az Ő szívét döfjük át. Emlékezzünk arra, amit Urunk Alacoque Szent Margitnak mondott: a legnagyobb fájdalmat választottainak gondatlansága, mulasztása okozza.
236. Nincs szeretet imádság nélkül. Ha nincs szeretet otthonainkban, vizsgáljuk meg imaéletünket: hűséges, hiteles, állandó, teljes-e, átjárja-e úgy mindennapjainkat, hogy szívünk csendjében megszülethessen Isten igéje? Ha jól ismernénk a csend művészetét, örömét, gyümölcseit, Isten szeretete ragyogna otthonainkban és az irányítaná minden cselekedetünket.
237. Nagyobb szeretettel és nagyobb hűséggel végezzük engesztelő munkánkat! Teljes egészében adjunk tovább minden kapott szeretetet! Azért engesztelünk, hogy kegyelmet és örömet szerezzünk magunknak és az egész világnak. Azoknak is, akik elhagyták vagy megpróbálták elhagyni a vallást.
238. Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körülöttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék. Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretetre és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.
239. Elsősorban akkor leszünk szentek, ha megszabadítjuk szívünket a tisztátalanságtól és önzéstől. Így leszünk képesek arra, hogy szeressük Jézust, és hogy jelenlétét megéljük életünkben. Másodsorban minden hamisságtól, veszélyes olvasmánytól meg kell szabadítani szellemünket – még ha csak kíváncsiságból is vennénk kézbe. Óvakodnunk kell a meggondolatlan ítéletektől. Így megengedjük Jézusnak, hogy közöttünk lakozzék. Végül harmadsorban, sohasem támadhatunk magunk és mások ellen: sohasem lehetünk tisztátalanok testben és lélekben.
240. Úgy látom, nem örülünk már annyira annak, hogy a szegények kenyerét ehetjük. Ugyanazt a kenyeret, amit ők esznek. Néhányan azért nem eszik, mert nem ízlik nekik ez az étel, vagy mert túl meleg vagy épp túl hideg, otthagyják a húst, vagy épp válogatnak. Azért jöttünk, hogy Krisztus szegénységének szegényei lehessünk. Ő gazdag volt. És szegénnyé tette magát értünk.
241. Vizsgáljátok meg, mennyire vagytok engedelmesek, és meglátjátok majd, milyen kapcsolatban áll ez tisztaságotokkal. Belső tapasztalatot kell szereznetek, de csak akkor lesztek képesek erre, ha imában és imával éltek. Ha nem imádkoztok, nem engedelmeskedtek. Ha imában és imával éltek, az imádság gyümölcsként meghozza majd az engedelmességet; az engedelmesség gyümölcse pedig a tisztaság.
242. Legyünk szőlővesszők a Jézus-szőlőtőn! Így szilárd elhatározással, nagyobb szeretettel és alázattal fogjuk szeretni és szolgálni egymást, és valami szépet adunk Istennek. Biztos vagyok benne, hogy összetartozó szeretetteljes szív vagytok, és így teljesítitek Teréz Anya kívánságát és betöltitek reménykedését, hogy együtt növekedjetek a szentségben, egymás és a szegények iránti szeretetben.
243. Isten minden egyes gyermekét néven szólította. „Te enyém leszel, és víz el nem sodorhat, sem tűz meg nem égethet.” A mindenható Isten beszél a lélekhez. Ő magadért választott téged. Te szent vagy. Kisgyerek korunktól tanították nekünk, hogy ha egy szerzetes jött, bármit is csináltunk, félbe kellett hagynunk a dolgunkat és meg kellett hajolnunk, mert a fölkentség szentségével találkoztunk: valami különös dologgal.
244. „Legyenek egyek, Atyám, ahogyan Te bennem és én Tebenned” (Jn 17,11). Mindannyian egyetlen családot alkotunk. Mindannyiunk kötelessége és kiváltságai azonosak. Ugyanazért a célért dolgozunk. Ahogyan isteni Tanítónk imádkozott tanítványaiért, Szent Pál is ugyanarra irányítja az első keresztényeket. „Adja nektek a türelem és a vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek” (Róm 15,5)
245. Ha igazán megértjük a csend értékét, akkor értjük majd meg az imádságot. „Jézus Szívének csendje, szólj hozzám!” Ha igazán és csak Jézussal akarunk lenni, meg kell tudnunk őrizni a csendet. Figyelnünk kell a csendre, hogy szellemünk összeszedett, összpontosított maradjon. A csend csodálatos: belső életünk védelmezője.
246. Emlékszem, hogy egyszer egy szeméttelepen szedtem össze egy nőt. Láttam, hogy haldoklik. Elvittem onnan, haza magammal, ő meg csak egyre ezt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Többször mondta, egymás után: „Éhes vagyok, meghalok, szenvedek.” És egyre csak azt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Sok idő kellett hozzá, hogy ki tudja mondani halála előtt: „Megbocsátok a fiamnak.”
247. Mi a Szentáldozásból merítjük erőnket. Áldozzatok, hogy szelíd és alázatos szívűek legyetek. Mondjuk gyakran: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te szíved szerint.” Ez is az alázat apró cselekedete. Tegyük meg, hogy jobbak lehessünk.
248. SZENT JÓZSEF, A MUNKÁS. A Szent Család Jézusból, Máriából és Józsefből áll. Jézus nem volt egyedül. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Jézus hatalmasságán és Mária szeplőtelenségén túl szükség volt Józsefre, az ácsra is. Íme a buzgóság jelei: - határtalan és féktelen munkakedv; - minden alkalom megragadása a lelki segítségnyújtáshoz; - az Ige állandó, szakadatlan tanítása; - minden egyes léleknek a legmagasabb értékkel való felruházása, hiszen Üdvözítőnk azt állította: „Az Evangélium a szegényeknek hirdettetik” (Mt 11,5).
249. Ma az Egyházban és azon kívül látható sok-sok szenvedés kizárólag a rosszul értelmezett szabadságból és modernségből ered. Nem lehetünk szabadok, ha akaratunkat nem vagyunk képesek szabadon alárendelni Isten akaratának. Sokat beszélnek a párbeszéd szükségességéről, a személyes szabadságról, mintha csak ezek hiányoznának az engedelmes életből. Beszélnek arról, hogy milyen nagy szükség van a közösségi életre, de közösségi élet felelősség nélkül nem lehetséges. És ez automatikusan vezet az engedelmességhez.
250. A Szűzanya iránti szeretetet csak imádkozva tanulhatjuk meg. De mindenekelőtt való az öröm, amelyet megpróbáltunk szétárasztani az egész világon. Szeretve, ahogyan Jézus szeretett mindannyiunkat, ahogyan szerette Édesanyját és a mi Édesanyánkat, ahogyan bennünket szeretett és szegényeit. A Szűzanya az Egyház anyja és édesanyánk: tisztasága, szegénysége, engedelmessége. Próbáljátok teljes egészében befogadni a Szűzanyát életetekbe és otthonotokba.
251. Emlékezzetek az Evangélium ama jelenetére… Nagyon sok ember volt az esküvőn… Mégis csak a Szűzanya vette észre, hogy fogyóban van a bor. Rosszul érezte magát z ifjú pár miatt, és meg akarta menteni őket a megaláztatástól, hogy nincs elég boruk a vendégek számára. És mit tett akkor? Nem csapott zajt, nyugodtan elhagyta a szobát (mert zsidó ünnepeken férfiak és nők külön voltak), odament Jézushoz, és egyszerűen azt mondta neki: Nincs több boruk” (Jn 2,3) Lássátok Mária szeretetét, ahogyan figyeli, mire van szüksége másnak, és amilyen gyöngéden szólt Jézushoz: védtelenül állt ott a válaszra várva.
252. Jézus negyven napot töltött imádságban, mielőtt nyilvános életét megkezdte volna. Gyakran visszavonult: egész éjszakákat töltött egyedül a hegyekben, csöndben, imádságban. A csönd gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Biztosítsuk egymásnak a béke és nyugalom légkörét, amely elősegíti az imádságot, a munkát, a tanulást és a pihenést.
253. A tiszta szív szabad, és a szabad szív képes a szeretetre. Köszönöm, Mária. Segíts nekünk, hogy megvédjük tisztaságunkat, akár életünk árán is. Emberi lény ne tudja megrontani Istennek ezt az ajándékát személyünk ellen irányuló támadással. Mindent Jézusért, általad, Jézus anyja, Édesanyám.
254. Látjátok, én nem törődöm a ruházatommal. Mindig megkérdezem: „Kérem szépen, kaphatok egy…?” Ha pénz érkezik hozzám, minden jogom meglenne rá, hogy megtartsam és elköltsem. De nem teszem. Szükségem van egy táskára? „Kérem szépen, kaphatok egy…?”
255. A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen. Sokan jönnek Kaluttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán nézem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek meg fogom látni a szegényeket.
256. Isten ajándékokkal halmozott el mindannyiunkat. Kérjünk a Szűzanyától egy utolsó ajándékot: tegye szívünket olyan szelíddé és alázatossá, mint amilyen Fiáé volt. Jézus tőle kapta szívét, benne formálódott.
257. Betlehemben „örömöt” hirdettek az angyalok. Jézus örömét még életében meg akarta osztani az apostolaival. „Az én örömöm legyen bennetek” (Jn 15,11). Az öröm volt az őskeresztények legelső szava. Hányszor ismétli Szent Pál is: „Örvendezzetek mindig az Úrban, ismétlem Nektek: örvendezzetek” (Fil 4,4). A keresztség hatalmas kegyelmére válaszul örömmel szolgáljátok az Egyházat. Az öröm nem vérmérséklet kérdése.
258. Nehéz nekünk megérteni Jézust, mert Ő Isten. Mária viszont egy közülünk: Mária szeretett, átadta magát egészen, kiüresítette magát. Isten sem töltheti meg azt, ami már teli van. Ki kell üresíteni magunkat ahhoz, hogy Isten betölthessen minket.
259. Minden hibánk ellenére Isten szeret minket, mindig szolgálatotokra és szolgálatomra siet, hogy a világban fölgyújtsa a szeretet és együttérzés fényét. Szívből jövő köszönettel és derűs tekintettel feleljetek hát Jézusnak.
260. „Ha valaki szeret engem, megtartja tanításomat (Jn 14,23). „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket (Jn 13,34). „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) Szeretetteljes munkában, szeretve egymást, kegyelmet sugározunk és növekszünk, erősítjük az isteni szeretet. Attól pillanattó fogva, hogy Jézusban szeretjük egymást, úgy tudunk majd szeretni, ahogyan Ő, és általunk Ő jelenik majd meg minden személynek és az egész világnak. Ebből a kölcsönös szeretetből pedig az emberek fölismerik, hogy az Ő tanítványai vagyunk.
261. „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4,13). Az, amit Teréz anya mond, lehet, hogy nem mindig érdekel titeket. De Jézusmindig és mindenben szólhat hozzátok. Nincs magyarázat, meg kell róla győznötök magatokat. Így is, ilyen gyengén is? Belsőleg ilyen erőtlenül? Igen, mert megszabadulhatok gyöngeségeimtől – az Ő segítségével.
262. Jézus nélkül életünk értelmetlen lenne, föl sem tudnánk fogni. Jézus életünk magyarázata. Szívünk békéje érdekében megpróbálunk többet beszélni Vele, és kevesebbet az emberekkel.
263. A feltámadott Krisztus legyen örömötök és békétek! Föltámadott Urunk öröme adjon nektek erőt a munkában! Ez legyen az Atyához vezető út, a világító Fény, az Élet Kenyere.
264. Emlékezzetek rá: a tiszta szív meglátja Istent. Kérem az Urat, hogy mindnyájan emlékezzetek erre, és meggyőződéssel gyakoroljátok minden nap, hogy semmi se szakíthasson el benneteket Krisztus szeretetétől. Ez a meggyőződés bizonnyal nagy szentséghez vezet. És ha szentek lesztek, imává alakíthatjátok munkátokat. A szentség gyümölcse, hogy – bár a világban élünk – meg tudunk maradni szemlélődőnek.
265. Jézus úgy kívánja, hogy szeressük egymást, ahogyan az Atya Őt szerette. Jól megértettük ezt? A szeretet helyett annyi durvaság van a világon, a kedvesség helyett annyi keserűség, a csend helyett annyi viszálykodás. Elfeledjük, hogy Isten épp a szív csendjében szólal meg, és a mi hangunk is szívünk teljességéből szól.Fiatalok, mélyen szeressétek és tiszteljétek az idősebbeket; idősebbek, mély szeretettel és tisztelettel övezzétek a fiatalabbakat, mert ők ugyanúgy Jézushoz tartoznak, mint ti. Ő mindannyiunkat kiválasztott magának, hogy világosságként ragyogjunk és szeretve szeressünk a világban. Ahhoz, hogy az Ő lámpásává váljunk, gyöngédnek, szeretetteljesnek, odaadónak, őszintének kell lennünk, egymás iránt. Ez a legegyszerűbb út. „Erről ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok.” (Jn 13,35)
266. A családban rendszeresen kell imádkoznunk. Elegendő időt kell biztosítanunk az imádságra. Gyakran sietve, az utolsó pillanatban, minden összeszedettség nélkül imádkozunk. Remélem, és kérem Isten segítségét, hogy átszellemültebbé, csendesebbé, szeretetteljesebbé váljunk.
267. Ma alaposan vizsgáljátok meg, mennyire vagytok tiszták. A tisztasággal nem tréfálhatunk. Vigyétek elmélkedéseteket Jézus elé. Nyissátok meg magatokat Jézus előtt. Ne járjatok magatokban – járjatok Jézussal együtt! Ajánljátok föl Neki magatokat egész életre szóló szeretettel.
268. A beszélgetések tárgya gyakran az, aki nincs jelen. Lássátok meg azonban, Jézus mennyire együtt érzett Júdással, aki annyi szeretet kapott Tőle, és mégis elárulta Mesterét. A Mester csendben maradt és nem fedte föl a titkot Júdás társai előtt. Jézus könnyűszerrel beszélhetett volna erről a többieknek – ahogyan mi gyakorta meg is tesszük –, és leleplezhette volna Júdás titkos szándékait és tetteit. Mégsem tette – inkább könyörületet és szeretetet tanúsított. Nem kárhoztatta őt, hanem „barátjának” nevezte.
269. Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradtságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.
270. A tisztaság két személy között valósul meg: Jézus és énközöttem. Mint egy csodálatos házasság, olyan a tisztaság.
271. Álljatok meg, időzzetek az Oltáriszentség előtt! Tűnődjetek rajta. És imádkozzatok. Hogyan tudta Isten ilyen kicsinnyé tenni magát, hogy két ujjal elérhetem vagy megtörhetem, és egy kisgyermek vagy egy haldokló is megkaphatja… Az Oltáriszentség minden képzeletet felülmúl…, mélységes hittel és szeretettel kell fogadnom. Jézus azért akarta ránk hagyni, hogy sohase feledjük el mindazt, amiért eljött és amit föltárt nekünk. Jézus ismerte az emberi természetet, tudta azt is, hogy „aki messze van tőlünk, szívünktől is távol van.” El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk Oltáriszentség nélkül?
272. Vegyétek a fáradtságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. Így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell, hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmének segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.
273. Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedésén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy megláthassuk, mi okozta Jézus szenvedését! Ezen elmélkedtem ma reggel. Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban részesülhessek Jézus szenvedésében, elégtételre szánt cselekedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek. Csak tiszta gondolatokat fogadok szellemembe, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Isten erősítő szavait, és teljes szívemből erőt meríthessek, hogy megvigasztalhassam a szegények szenvedéseiben rejtőzködő Jézust.
274. A feltámadott Jézus örömtő sugárzik – kívánom nektek az Ő örömét! Áldozat nélkül nem lesz örömötök. Azért előzi meg a Nagypéntek a Húsvétot. A kölcsönös szeretet boldogság: „Onnan tudják majd, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn 13,35) Örömöt szeretnék szerezni felebarátomnak.
275. E nagyvilágon Jézust oly kevésé szeretik: nincs számára hely; ma éppúgy nincs, mit akkor. Lássátok meg Őt az Oltáriszentségben. Szögezzétek a fényre tekinteteteket, szíveteket közelítsétek Isten Szívéhez. Kérjétek Tőle a kegyelmet, hogy szerethessetek, és hogy legyen bátorságotok szolgálni Őt.
276. Sokat beszélünk a szegényekről – de vajon eleget beszélünk-e a szegényekkel?
277. Ahhoz, hogy megvalósítsuk magunkat, alázatra van szükségünk és imára. A szellem hűsége, a teljes önátadás, a szerelmetes bizalom, a kölcsönös szeretet és a szent boldogság által növekedünk a szentségben.
278. Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot…” Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűzanya Jézus „szavait mind megőrizte szívében” (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz. Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve arról, hogy szükséges a csend.
279. „Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr veled van” (Lk 1,28). Amikor a Szűzanya meghallotta az angyalt, felkavarta a megszólítás. Arra gondolt, miféle üdvözlet lehet ez. Bár minden bűntől mentes és tökéletes volt, Mária mégis zavarba jött és csodálkozott. A Szűzanya nem szobor volt, emberi érzelmek nélkül, hanem olyan, mint te vagy én. És az angyal azt mondta: „Ne félj, Mária, Istennél semmi sem lehetetlen…” és azt is:”Jézusnak fogod hívni.” És Mária válaszolt: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint” (vö. LK 1,26-38).
280. Ebben a hónapban gyakran ismételjük majd az imádságot: „Az egész világon bemutatott minden Szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet. Tartsd meg olyan szelídnek és alázatosnak, mint a Tiéd.” Ha hosszan elidőzünk a csendben, könnyen fakad majd föl az imádság, a forró imádság. Ha szívünk nem merül el a csendben, imaéletünk nagyon nagy kárt szenved, mert – amint tudjátok – Isten csak a szív csendjében szólal meg.
281. Sokszor az engedetlenség kicsiny bűneivel kezdődik a lélek zuhanása. A világ minden baja és bűne az ősengedetlenségből fakad. Így van ez velünk is: egyetlen engedetlenség elég ahhoz, hogy csőstül bajt hozzon az életünkbe. Meg kell értenünk, hogy az engedelmességben Isten van jelen, aki úgy hív minket, mint a Szűzanyát. Isten nem közvetlenül szólt hozzá, hanem egy angyal által, és Mária megcselekedvén azt, amit az angyal mondott, engedelmeskedett Istennek. Hasonlóképp van ez velünk is: Isten nem közvetlenül jön el, hogy szóljon hozzánk: Ő mások által beszél, akik eszközök az Ő kezében. Nincs tehát értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme a színlelésnek.
282. Az önfeladás annyit jelent, hogy szabad akaratomat, gondolataimat, életemet átadom Neki, tiszta hittel. Lelkem élhet sötétségben: a nehézségek és szenvedések önátadásom legbiztosabb próbái.
283. Teljes önátadás, szerelmetes bizalom: Jézus szeret engem. Gondoljátok csak meg, Isten mennyire bízik bennünk: eljön hozzánk a Szentáldozásban. Amikor néha én áldoztatok, félelem tölt el. Isten kimondhatatlan ajándéka… Az Evangéliumban tett ígéreteihez való hűsége… „Szeretsz engem? Gyere hozzám, ne félj!” Minden szükségünkben bízhatunk Isten Gondviselésében. „Ti sokkal fontosabbak vagytok nekem, mint a mező füvei és az ég madarai.” Emlékezzetek ezekre a szavakra. „Én fontosabb vagyok…”
284. Mélyítsük el mind jobban egymás iránti szeretetünket, imádkozzunk egymásért, és osszuk meg egymás között az imából és az olvasmányokból származó jó gondolatokat.
285. Amikor valaki megbánt titeket, ne magatokra gondoljatok, hanem rá: magának okoz kárt, Jézust bántja meg, aki benne él. Meg kell tanulnotok a megbocsátást. Meg kell tanulnotok, hogy szükségünk van a megbocsátásra. Később majd ő is megérti. És szörnyű megaláztatás lesz számára, amikor számot vet ezzel.
286. Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elégséges: egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell egyenként, mire elkészül a ház. A szegénység nem egyik napról a másikra jön el. A sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: minden hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Jézus mondta ezt és nem Teréz Anya. Az ördög a legszebb szándékokkal is rászedhet titeket. Jézushoz is elment, de Jézus megválaszolt neki.
287. Amikor Mária várandós lett, Szent József semmiről sem tudott. Tudta, hogy a gyermek nem az övé. Látta. hogy a Szűzanya gyermeket vár, de nem tudta, hogyan történhet ez. Ha nem beszélt volna a templomi elöljáróval, Máriát halálra kövezték volna. Lássátok meg Szent József szeretetét: az emberek elfoghatták volna és megkövezhették volna Máriát. Ha bennünk is él ez az egymás iránti figyelem és gondoskodás, akkor Isten valóban közöttünk lakik majd.
288. Amikor a keresztre nézünk, megláthatjuk és megérthetjük, mennyire szeretett Ő minket. Nézzétek az Oltáriszentséget és megértitek, mennyire szeret minket most. Vizsgáljátok meg, hogy az elmúlt évben elszakított-e valaki, vagy valami az Ő szeretetétől? Ő nem fog kényszeríteni bennünket. Éppen mert szeret, sohasem kényszerít. Ő ajánlkozik: így szabadon választhatunk. Szabadon vissza is utasíthatjuk.
289. Különös kegyelmet kérünk a Szent Szívtől: Szeressétek a Szűzanyát úgy, ahogyan Ő szerette. Legyetek számára az öröm forrása, ahogyan Ő az volt. Legyetek közel hozzá, ahogyan Ő közel volt. Osszunk meg vele mindent, a keresztet i, ahogyan Ő tette, amikor látta anyját a feszület lábánál. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje, amit hordozni kell. Ez a jel, hogy Krisztushoz tartozunk. Szükségünk van azonban arra, hogy a Szűzanya közel legyen hozzánk, és részt vegyen életünkben.
290. Minél nagyobb szeretettel vegyetek részt Krisztus szenvedésében! Ő mindig keres valakit, aki megvigasztalja és megerősíti. Mindent megtesztek-e azért, hogy az a „valaki” - ti legyetek? Ma Krisztust megalázzák az engedetlenség és hitszegés gőgös cselekedetei. Ocsmány szavaktól ostorozva, gyalázkodás töviseivel koronázva és szeretetre éhezve tekint rátok: gyöngédségre szomjazva tőletek kér alamizsnát, lemeztelenítve őszintén bízik bennetek, betegen és bebörtönözve tőletek vár barátságot, a ti szívetekben keresi azt. Lesztek-e ti az a „valaki”, akit Ő keres?
291. Minden megaláztatást fogadj örömmel! Akkor vagy igazán alázatos, ha nem ítélsz meg és nem is bírálsz másokat. Ha mindig gyöngéd érzelmeket és gondolatokat táplálsz irántuk. Ha örülsz annak, hogy jót tesznek Jézusnak… Ha meg tudod bocsátani hiányosságaikat. Ha boldog és mindig derűs vagy a szegények, betegek és haldoklók között. Ha örülsz a megaláztatásnak és szereted felebarátodat, akkor igazán alázatos vagy és Őt követed.
292. A szeretetnek számunkra olyan természetesnek kell lennie, mint az életnek és a lélegzésnek. Nap mint nap, egészen halálig. A Lisieux-i Kármel „Kis Virága” azt mondta: „Amikor szeretettel cselekszem és gondolkodom, érzem, hogy Jézus cselekszik bennem: minél jobban egyesülök vele, annál jobban szeretem a Kármelben lakókat.” Ahhoz, hogy megértsük mindezt és átültessük a gyakorlatba, több imára van szükségünk. Istennel egyesítő imára, másokra sugárzó imára. Szeretetszolgálatunk nem egyéb, mint Isten iránti túlcsorduló szeretetünk. Aki jobban eggyé lett Istennel, jobban szereti felebarátját.
293. Úgy rendelték nekünk, hogy egyformán szeressük Istent és felebarátunkat. Nincs különbség. A felebarátunk iránt érzett szeretetünknek ugyanolyannak kell lennie, mint annak, amit Isten iránt érzünk. Nincs szükség alkalmakat keresni, hogy tejesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kínálkoznak a nap minden órájában, és mindig épp ott, ahol vagyunk.
294. Legyünk gyöngédek egymáshoz és szeressük egymást, mert nem szerethetitek Krisztust, ha nem tudjátok Őt felebarátotokban szeretni. Ahhoz, hogy a szeretet igaz legyen, áldozatokat kell hozni. Legyetek erősek a bűnbánatban, az elégtételben és minden egyes áldozatban, amely szegénységetekből fakad, és teljesen őszintén mondhatjátok majd: „Isten, Mindenem.”
295. Nézzetek a Szűzanyára: „Íme az Úrnak Szolgálóleánya.” Mária nem várja, hogy Isten személyesen jöjjön el hozzá. Megelégszik az angyal szavaival. Jézus azt mondta Pilátusnak: „Engedelmeskedem neked, mert hatalmad felülről való” – Így volt ez egészen a kezdetektől: „Eljött közéjük, és alávetette magát nekik.”
296. A Szűzanya is megmutatta teljes bizalmát Istenben, amikor elfogadta, hogy szolgálatára áll… eszközként, tárgyként… az Ő gyógyító üdvtervének. És bár semminek érezte magát, tudta, hogy Ő, aki Minden, hatalmas dolgokat vihet véghez benne és általa. És bízott. Ahogyan az első igent kimondta, nem kételkedett tovább. És nem beszélt róla még Józsefnek sem.
297. Tökéletesítsük imáinkat és elmélkedésünket. Szabadítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: „Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni.” Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.
298. A böjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűnbánatra és az elégtételre. Jézus mondta, hogy a bűnbánatra szükség van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez. Szeressetek imádkozni! Napközben gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele az imádságba.
299. A böjt az az idő, amelyben újraéljük Krisztus szenvedését, napról napra követve Őt útján. Gyakran mondjuk imáinkban: „Részesíts fájdalmaidban, mert benső barátod kívánok lenni.” És mégis; épp csak rossz szemmel néz ránk valaki, vagy fölsértenek a megvetés tövisei, máris nyomban elfelejtjük: mindez kedvező alkalom, hogy megosszuk Jézussal szégyenét és szenvedését.
300. Át kell ültetnetek a gyakorlatba az imádságot, mert a kölcsönös szeretet az imából ered. Nehéz akkor imádkozni, ha nem tudjuk, hogyan is kell. De segíteni kell magunkon. Az első lépés a csend. Az imádságos lelkek nagy csendben élnek. Ez hatalmas áldozatokkal jár, de ha igazán imádkozni szeretnénk, most rögtön készen kell állnunk erre. Ha nem tesszük meg határozottan ezt az első lépést, nem juthatunk el az utolsóig. Gondoljatok Isten állhatatosságára!
301. Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem, nem a gazdagokat nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni. Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.
302. Krisztus barátságát adja egész életünkre. Hűséges és személyre szóló barátságot. Társai leszünk a gyöngédségben és szeretetben. Ő adja nekünk az egész életen át tartó barátságot. A hosszú, hűséges és személyes barátságot. Pontosan ezt. Szeretete határtalan.
303. Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk… Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között. Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7). Tudjátok jól mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket. Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk régi bűneit – halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.”
304. Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorúságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm.” A boldogság és az öröm volt a Szűzanya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, annak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názáretből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki. Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek útján.
305. Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát.” (Jn 4,34) Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki természetű, hiszen a mennyben is ott van. Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább”. Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmességet; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtiltott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.
306. Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk? Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust. Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?
307. Próbáljuk meg mindig, minden pillanatban jobbá tenni imáinkat. A kudarcok és csalatkozások abból is erednek, hogy elhanyagoltuk az imádságot. Az imádság a szellemi és lelki élet tápláléka. Ha elhanyagoljuk, a szellemi és lelki élet elsorvad és meghal. Kérjük a Szűzanyát, hogy tanítson meg minket imádkozni, ahogyan Jézust tanította Názáretben.
308. A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan Ő szeret téged: személyes, benső szeretettel. Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlene Isten előtt, hiszen „Isten a szeretet”. (Jn 4,16)
309. Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk magunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda mindent, másképpen nem adunk semmit sem. „Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.” (Lk 16,13) Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.
310. Istenbe vetett szerelmetes bizalmunk forrása, hogy bízunk az Ő mindenhatóságában, végtelen bölcsességében és szeretetében. Ő szeret engem. Nemcsak azért vagyok itt, hogy betöltsek egy helyet, nemcsak azért, hogy teljes legyen a létszám. Neki célja van velem, tudom. Ő ezt a célt eléri, hacsak én nem gördítek elébe akadályt. Ő nem fog engem kényszeríteni. Azért van ma annyi nehézség mindenütt, mert nem bízunk az Anyaszentegyház tanításában. Nem élhetünk kettős életet, nem mondhatunk igent és nemet is, hogy akarom is meg nem is; hogy szent akarok lenni, és ugyanakkor mégsem akarok.
311. Remélem, hogy jól megértitek szavaimat, hogy megmaradnak emlékezetetekben és átültetitek azokat mindennapi életetekbe. Imádkozom értetek, hogy részesüljetek a szegénység adta örömben és szabadságban. Abban az örömben és szabadságban, amely a szegénység gyümölcse. Jézus gazdag volt ugyan, mégis szegénnyé lett. Eljött közénk, hogy meghozza nekünk a Jóhírt. Ha meg tudjuk érteni a szegénység örömét és szabadságát, nem léteznek többé nehézségek.
312. A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázattal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palotájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáretbeli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?” És miután az angyal felelt neki, Ő, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak. Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelemmel, hanem alázattal is teljes volt.
313. Amit mi a szegényekért teszünk, csupán egy csepp az óceánban. Mégis, ha nem tennénk, ha ez a csepp nem kerülne bele az óceánba, akkor az óceánból hiányozna valami. Nem más, csupán egy csepp.
314. Kiválasztattunk. Miért? Nem tudom. Nekem és nektek hiteles szenteknek kell lennünk. Tanuljátok meg az alázatot, végezzétek a legszerényebb munkákat a legnagyobb alázattal, mindent Jézusért. Szeretni akartok? Legyetek alázatosak Ha alázatosak vagytok, nem kell aggódni értetek. Legyetek mindig a Szűzanyával, Őt hívjátok magatokba. Az alázat nem a könyvekből, hanem a megaláztatások elfogadásából születik, terem: Isten ajándékai ezek, nem pedig kínnak, gyötrelemnek adattak. Ha örömmel fogadjuk, segítenek majd szentekké válni, hasonlóvá válni Jézus „szelíd és alázatos” Szívéhez.
315. A tiszta szív megláthatja Istent. Ha nem látod Istent, vizsgáld meg magadat. Talán valami eltakarja előled Őt. Valami ott áll köztetek. Ez a sötétség néhányszor azért adatik, hogy közelebb vigyen Istenhez. De ha nem tudunk imádkozni, minden más gondolat helyett előbb vizsgáljuk meg magunkat: áll valami köztem és az én Uram között? Valami, ami iránta érzett szerelmemet, szeretetemet megcsonkítja? Valahányszor megosztott lelkű embert látok, aggódni kezdek érte. Valami nem engedi kiteljesedni a szeretetét.
316. Vegyük a fáradtságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké válnunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, hanem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak – „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – nemcsak világosságként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.
317. Ne hagyjuk magunkat megzavarni, ne töltsön el büszkeséggel, amit csinálunk! Semmik se lennénk, ha a szegények nem fogadnának el bennünket. Mély hálával tartozunk ezért neki: lehetővé teszik számunkra, hogy szeressük és szolgáljuk bennük Jézust.
318. Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizikai értelemben is. Akinek lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el, és mindig kész továbbra is a jót cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ördög port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkalmat megragad, hogy ránk hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden tisztátalanságtól. Az örömmel teljes lélek sugárzásával prédikál. Úgy ragyog, mint Isten szeretetének lángja, örök boldogság reménye, az égető szerelem sugara.
319. Otthonaink legyenek valóban a szeretet és egység oázisai, hogy így ellensúlyozni tudjuk a világban háborgó gyűlöletet. A szeretet otthon kezdődik. Minden a mi szeretetünktől függ, attól, hogyan szeretjük egymást. Tegyetek meg mindent, hogy családotok szeretetben éljen, és amerre csak jártok, ennek a szeretetnek az illatát árasszátok magatokból.
320. Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem kerülhetünk Isten színe elé, ha nem hívjuk elő és nem éljük meg a belső és külső csendet. Ezért fontos számunkra mindig és mindenekelőtt a csend.
321. A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis épp ezért az Úrnak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nélkül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a keresztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a kereszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akiknek szüksége van a megváltásra. Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkezzünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.
322. Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át magunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Istennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére. Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhatjuk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Isten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne. Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.
323. A kedvesség és szívesség hiánya romokba döntheti Isten művét. Hogyan is szerethetitek Jézust felebarátaitokban, ha otthonaitokban még nem uralkodik a szeretet? Igazán arra kell törekednünk, hogy minden családban”Ek Dil Prem Pur”, azaz „szeretettel telje Szív” lakozzék. Ez a négy szócska fölfedi és megmutatja, hogy Jézus velünk van, és világossággal tölt el bennünket.
324. Legyetek boldogok, hogy szívetek legbensőbb rejtekében és minden egyes emberben szerethetitek Jézust. Osszátok meg örömötöket mindenkivel, akivel csak találkoztok. Hálás vagyok mindannyiótoknak sugárzó szeretetetekért és a kiárasztott boldogságért.
325. Vigaszul szolgálna Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek: engedelmességben élni nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenek vagytok és az engedelmesség ellenében cselekedtek, megfosztjátok magatokat a szabadság örömétől.
326. Kérjük Máriától, hogy Szíve szívünkben éljen. Szép, tiszta és szeplőtelen, szeretettel és alázattal teljes Szíve dobogjon szívünkben, hogy magunkhoz vehessük és be tudjuk fogadni Jézust az Élet Kenyerében, és úgy szerethessük Őt, ahogyan Mária szereti. Legyünk képesek meglátni és megszeretni Őt a legszegényebbek szenvedő arcában, tekintetében.
327. Annyi erőszak van ma a világon! Azt hiszem, mindez nagyrészt épp saját otthonunkból ered. A világ azért szenved annyit, mert nincs meg benne a béke. Nincs már béke a világban, mert nincs otthonainkban, hiszen ezer meg ezer család fölbomlott, szétesett. Érezzünk együtt egymással! Meg kell értenünk egymást, hogy minden haragtartást elhagyva megbocsássunk egymásnak. És így születik az igazi béke. És így valóban béke lesz.
328. Imádkozzunk: „Mária szívének alázata, szállj szívembe egészen, és ahogyan Jézust, taníts meg engem is a szelídségre és a szív alázatára, az alázatos szívre, hogy így dicsőíthessem Atyánkat.”
329. Imádkozzatok, hogy minden Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára szolgáljon. Nagyon hiányoznak imádságaitok. Szeressétek az imát, érezzétek a belső hangot, amely imába térít. Napjában többször fakadjon föl belőletek az ima és merüljetek el az imádságban. Jobban szeretnétek imádkozni? Imádkozzatok többet. A szív megnő az imától, megnyílik, kitágult és magába fogadja az ajándékot, Istent magát. Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia.
330. Jézus hűséges és személyes barátságán keresztül gyöngéd és szerető benső kapcsolat születik és él közöttünk. Ő személyes barátságra törekszik, abban van jelen. Nem kell semmit sem magyarázni: minden itt van, csak be kell fogadni, föl kell fogni elmélyülve, csendbe térten, elmélkedve. Az Oltáriszentségben van az erő, és ez köt össze. Ha ezt megértjük, életünk gyökeresen megváltozik… És az örökkévalóságot fogjuk hirdetni.
331. A Szentírásban olvassuk: „Jöjjetek hozzám mind, ti megfáradtak és elnyomottak, és nálam nyugalmat találtok”. (Mt 11,28) Látjátok Zakeust: látni akarta Jézust és ezért minden módon próbálkozott. De nem láthatta meg őt mindaddig, amíg be nem látta, hogy alacsony termetű. Ez a belátás vezette el a következő lépéshez: fölmászott egy fára akkor is, ha így mindenki meglátta, hogy milyen alacsony.
332. A lélek buzgósága az Isten iránt érzett hiteles szerelem hatása és próbája. Nem tehetünk mást, mint elégni a vágyban, hogy jót tehessünk a lelkeknek. Ez volt Jézus legnagyobb és leghőbb vágya is. A szerelem próbája ezért a buzgóság; a buzgóság próbája pedig az Istennek való önátadás.
333. Jézust, az Isten fiát azért küldte el az Atya, hogy bejelentse a Jóhírt. Élő valóság ez. Teljesen és egészen bízott abban, hogy az Atya – akkor is, ha nem fogadták el, és a látszólagos kudarc ellenére is – megvalósítja gyógyító, üdvözítő tervét. Bizonyos volt ebben, de ugyanakkor látta, hogy az emberek nem fogadták be, nem fogadták el: Názáretben harminc éven át csak úgy ismerték, mint „az ács fiát”. A Szűzanyának és Józsefnek is el kellett csodálkoznia. Harminc év, aztán három évig az emberek között, tanítva. Őrültnek, csalónak, szélhámosnak mondták, arcul ütötték, kigúnyolták és aztán keresztre feszítették. Teljes kudarc. De ő tudta, hogy az Atya akarata mindezek ellenére megvalósul. Bennünk is él ez a bizalom?
334. Milyennek kell lenni tisztaságunknak?... Tisztának. Tiszta szívet adjatok Istennek. Megismétlem: tiszta szívet adjatok. Ugyanúgy, ahogyan egy fiú és egy leány egymásnak adják magukat az esküvő napján a nászban.
335. Jézus imában élő lelkeknek választott minket. Lelkünk pontosan annyit ér, amennyit imáink érnek. Csak akkor gyümölcsözőek cselekedeteink, ha valóban és igazán őszinte imából születnek. Jézus azt akarja, hogy jobban hasonlítsunk a gyermekekhez, alázatosabbak legyünk, és hálásabbak az imádságban. Azt akarja, hogy ne egyedül imádkozzunk. Részesüljünk Krisztus titokzatos Testében, amely mindig ott él, benn az imában.
336. Ha imádkozva olvassátok az Evangéliumot, belülről értitek majd meg, hogy el kell fogadni a megaláztatásokat, ahogyan Jézus elfogadta. Semmitől sem kell félnünk, az ördögtől sem. Az ördög megretten az alázattól és félni kezd. Még a mély hitnél is jobban megrettenti és elijeszti az alázat. Jézus arra kér minket, hogy Tőle tanuljunk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. (Mt 11,29) Személyesen Istentől tanulni jobb, mint a könyvekből: ha könyvekből próbálunk tanulni, nemes céljaink összezavarodnak és sokkal nehezebb lesz az alázat útján járnunk.
337. Most, hogy megtanultuk, mennyire szükségünk van csendre és alázatra, eljuthatunk már a jobb és egyre jobb imaélethez. Valójában az ima, a teljes, tiszta és igaz ima Krisztus maga. Imáink gyakran maradnak hatástalanok, mert lelkünk, szellemünk és szívünk közepébe nem Krisztust helyezzük. Őt, aki által imáink Istenhez szállnak. Egy Krisztushoz forduló, belülről jövő, bizakodó tekintet lángoló ima lesz gyakran imaláng: „Nézem Őt, Ő pedig engem.” Ez a legtökéletesebb imádság.
338. Osztatlan szerelem és szeretet az egyetlen Istennek – próbáljátok jól megérteni, felfogni és befogadni, mit is jelent ez. Mi nagyobb dolgokért teremtettünk. Lehet csalni, hamisnak lenni tettekben és szavakban. Ne engedjétek, hogy érzelmeitek és vágyaitok letérítsenek utatokról… Tisztának kell lenni bent, belül: ez … igen; ez … nem. Nincsen „de”, ha Istennel vagyunk. Amikor Szent József megértette, hogy Mária gyermeket várt, nem mondta: „De…”
339. A szegénység nem lemondás, hanem öröm. Öröm, Szerelem. – „Ilyen csúnya ruhában járjak?!” – Dohoghatok, panaszkodhatom és kritizálhatok is, de mindebben láthatom azt az ajándékot is, amelyet Jézus épp nekem készít. Ebben van a szegénység öröme.
340. Kitérők nélkül adjátok át magatokat mindenben Istennek, és az Ő dicsőségéért kövessétek az Ő akaratát. Készséges, egyszerű és vidám engedelmességünk tanúskodik majd hitünkről. Isten szereti azt, aki örömmel ad, és még inkább szereti, aki engedelmességből ad. Úgy kell engedelmeskednünk, ahogyan Krisztus engedelmeskedett. Ő a halálig engedelmes volt, a kereszthalálig. Engedelmeskedni teljes szívvel és lélekkel, ahogyan Jézus: „Engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51)
341. Kerüljünk a lehető legközelebb Jézus Szívéhez és határozottabb szerelemmel újítsuk meg fogadalmainkat. Mondjuk együtt Szent Ágnessel és Goretti Szent Máriával: „Meghalni igen, bűnt elkövetni soha.” Napi imánk közben ismételjük gyakran: „Jézus Szívének tisztasága, tisztítsd meg az én szívemet.”
342. Váljunk Jézus Szívéből áradó szeretettől teljes szívekké, Mária segítségével: mindenki a maga módján, és együtt mindannyian. Gyermekeim, itt rejtőzik a szentség, amelyre rendeltettünk: megismerni Jézust, szeretni Jézust, szolgálni Jézust.
343. Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm a szeretet hálója, mellyel lelkeket halászhatunk. Isten szereti azt, aki örömmel ad. Nagyon szereti azt, aki örömmel ad. Ha munkád során nehézségekbe ütközöl, és örömmel mosolyogva fogadod azokat, az emberek „jónak látják majd a te műveidet és dicsőíteni fogják az Atyát”. (Mt 5,16). Úgy tudjuk a legjobban kifejezni Isten és az emberek iránt érzett hálánkat, ha mindent örömmel fogadunk. Egy szeretetben és szerelemben égő szív vidám szívet terem.
344. Megígértem Istennek, hogy többet teszek majd, mint amennyit eddig tettem, hogy segítselek benneteket teljes szívvel és lélekkel szeretni Jézust. Elviszem az Ő örömét minden házba, ahová csak betérek.
345. Mária azért lett kiválasztva, mert kegyelemmel teljes volt, és ugyanakkor teljes volt alázattal is. Jézus eljövetele teljes önátadást és szeretetet táplált benne. Mária nemcsak Isten Fiára gondolt, aki lakhelyet talált benne, hanem az örömre és fájdalomra is: mit jelent az Isten anyjának és mindenki anyjának lenni az emberiségért.
346. Minden okunk megvan rá, hogy a világ legboldogabb emberei legyünk. Ehhez azonban Jézushoz kell tartoznunk, hiszen egyedül és csak Ő érdemes szerelmünkre, arra, hogy egészen neki adjuk magunkat. Ha igazán, teljes mélységben Hozzá tartozunk, mindig és mindenkor rendelkezésére kell állnunk: szabad utat kell nyitnunk neki magunkban, hogy akarata szerint éljünk ott, ahol Ő rendeli.
347. Hallom, hogy a kórházakban az emberek már-már félnek a szerzetesektől. Hogyan lehetséges ez?! Mert feledésbe megy a gyengéd „érintés”: a szolgálatkészség és figyelmesség, ami pedig sajátunk kell legyen. Jézus megkérdezte tőlünk: „Hol voltál, amikor éheztem? Hol voltál?... Nemcsak ételre éheztem, hanem szeretetedre, együttérzésedre, könyörületedre…”
348. Azt kívánom, hogy kérdezzétek meg magatoktól: szabad-e a szerelmem, szeretetem? Megvan-e életemben a teljes önátadás? Szerelmetes bizalom és teljes önátadás kölcsönösen kiegészítik egymást. „Miatyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod.„
349. Jó és rendjén való, ha megvizsgáljuk, tiszták vagyunk-e szavainkban, gondolatainkban és önmagunkban. Tiszta-e a szemem? Tiszta-e a kezem? Nyelvem, beszédem tiszta-e? Mennyire tisztának kell lennie a kezemnek, amikor az áldozat vételekor Krisztus testét érintem! A tisztaság által szentelődik meg testem, lelkem, szellemem, ahogyan megszentelődött az oltár kelyhe. Tisztán kell tartanunk szemünket és szívünket. Amíg szívem nem tisztult meg, nem láthatom meg Jézust társaimban, a többiekben, a szegények meggyötört testében.
350. Kérjük a Szűzanyát, hogy tegye szívünket olyanná, mint amilyen az Ő Fiának szíve volt! Belőle és benne született meg Jézus Szíve! Mennyi mindent tanulhatunk a Szűzanyától: alázatos volt, mert egészen Istenért élő volt. Kegyelemmel teljes volt. A Mindenható ezért választotta ki és szerette őt. Kérjétek a Szűzanyát, hogy szóljon Jézusnak: „Nincs már boruk”; elfogyott az alázat, a szelídség, a nemesség és az édes jóság bora. Ő bizonnyal így szól majd hozzánk: „Tegyétek, amit Ő mond.”
351. Azt kívánom, hogy mindannyian ízleljék meg azt a szabadságot, amely az áldozat elfogadásából származik. Ebben az örömben csak akkor lesz részetek, ha egész lelketekkel szeretitek Jézust. Emlékszem: néhány évvel ezelőtt nagyon nehéz körülmények közé küldtem egy nővért, aki épp akkor tett örökfogadalmat. Amikor megmondtam neki, hova kell mennie, sírni kezdett, mert az számára igazi áldozat volt és nagyon nehezen tudta elfogadni. Mégis azt mondta:”Anyám elmegyek oda, mert ott van az én Jegyesem, aki vár rám.” Néhány hét múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben ezt íja: „Megtaláltam Jegyesemet, aki várt rám. Mit is szólt volna Ő, hanem jöttem volna el hozzá? Istennek hála hallgattam hívására. Íme, az engedelmesség öröme, hogy Jézus kívánsága szerint élünk és szolgálunk.
352. Az apostolok egyszer csak azt mondták: „Mi kizárólag az imádságnak és az ige szolgálatának fogunk élni” (Apcsel 6,4) Valóban: minél többet kapunk csendes imádságainkban, annál többet tudunk adni cselekedeteinkben.
353. A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élni és ezt a boldogságot kell föleleveníteni. Élni kell, meg kell élni a szegénység adta örömöt. A szegénység számunkra választás; a szegények között is legszegényebbek számára pedig e az élet.
354. Teréz Anya szeretete áldást és imát küld mindannyiótoknak. Gyógyuljatok és szentelődjetek meg az imán keresztül, amely szelíd és alázatos szívből fakad. Mert az alázatos szív meg is tisztul egyben. Kérjük Jézustól a kegyelmet, hogy szentek lehessünk, miképpen Ő maga szent volt. Kegyelmet, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket. Úgy tudjuk legjobban kimutatni Isten iránt érzett hálánkat, ha határozottan fölajánljuk magunkat a lélekben és szellemben való növekedésre a kölcsönös szeretet és a szegények iránti szeretet által.
355. A szeretet a hatalmas Isten parancsa, és Isten nem parancsol lehetetlent. A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban és minden korokban megterem és mindenkinek megadatik. Mindenki élhet ezzel a gyümölccsel; a szeretetnek senki sem szabhat határokat. Mindenki elérheti a szeretetet az elmélkedés által.
356. Az Oltáriszentségben Jézus, az Isten Fia kenyér alakjában van jelen. Ez az alázat élő megvalósulása. Az alázat nem abban áll, hogy elrejtjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Az alázat igazság, az alázat őszinteség, az alázat szegényég. Az a szabadság, mely a szegénységből ered. Íme, az erények egymáshoz kapcsolódnak: a tisztaság, a szegénység, az alázat, a szabadság. Ha igazán és valóban alázatosak vagytok, ha megértitek majd, hogy mennyire kicsinyek és gyengék vagytok, és milyen nagy szükségetek van Istenre, akkor nem bukhattok el.
357. A csönd segíteni fog benneteket, hogy jobban imádkozzatok, mert lehetőséget ad nektek, hogy többet imádkozzatok. A nyelv csöndje nagyon jól megtanít majd Krisztussal beszélni. Megtanít vidámnak lenni az öröm óráiban, amikor annyi mindenről lenne jó mesélni. Ne feledjük a szemek csöndjét. Segít bennünket, hogy meglássuk Istent. Szemeink ablakok, rajtuk át érkezik szívünkbe az egész világ.

Forrás: http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7