Élet menekültként a szombathelyi ferences kollégiumban
Bartos Eszter, a szombathelyi Assisi Szent Ferenc Kollégium vezetője számolt be az elmúlt hónapokról, amikor a háború sújtotta Ukrajnából érkezett menekülteknek igyekeztek szeretetteli otthont nyújtani. Részleteket olvashatnak a beszámolóból.
Lassan négy hónapja, hogy a kollégium falai között is élnek Ukrajnából menekült családok. Összesen tizenkét családot szállásoltunk el, negyven főt, köztük tizenkilenc kiskorút és két kismamát. Jelenleg négy (két-, illetve háromgyermekes) család lakik nálunk: négy anyuka és tíz gyermek, az egyik családban itt van az édesapa is. Jellemzően a szülőpár valamelyik tagja vendégmunkásként itt dolgozott, és a háború kitörése után a családját átmenekítette Magyarországra.
Volt olyan családunk, akik három hónap után hazamentek; illetve voltak, akik továbbmentek más európai országba; és volt olyan is, aki a családjával Budapestre költözött. Mindenkinek abban próbáltunk segíteni, amire szüksége volt.
Az első találkozás szinte leírhatatlan. Az első család március 13-án érkezett meg hozzánk. Telefonhívást kaptunk a Máltai Szeretetszolgálattól, és egy órán belül a Katolikus Karitász segítségével meg is érkezett egy hétfős család: hat kiskorú és egy felnőtt, maga is csupán 23 éves, a legfiatalabb családtag kétéves, a tizenhét éves fiú unokatestvérük kísérte el őket. Mindenki csak egy kis hátizsákkal és a határon kapott adománycsomaggal érkezett, semmi egyéb holmi nem volt náluk. Kelet-Ukrajnából, a bombázott területről jöttek, és egy héten keresztül utaztak, amíg hozzánk kerültek. Mentették a gyerekeket és a fiatal lányokat. Magyarul nem beszéltek, mi pedig ukránul nem, így csak álltunk egymással szemben, mi a döbbenettől nem tudtunk megszólalni, ők a félelemtől.
(...)
Május 2-án elindult az iskolai oktatás a gyermekek számára a Neumann János Általános Iskolában. Az igazgatónő vállalta, hogy indít egy ukrán osztályt, ahol a gyerekek magyarul tanulnak heti 20 órában, délután pedig a saját korosztályuknak megfelelő osztályokba integrálódnak.
Az óvoda is nyitott kapukkal várta a kisgyerekeket.
Megoldandó feladatot jelentett számunkra még az orvoshoz, állásinterjúkra, munkaügyre, gyámhivatalba, idegenrendészetre, védőnői szolgálatra, kórházba kísérés; ha sikerült, akkor tolmáccsal, ha nem, akkor maradt a telefon és a mutogatós játék, ami egyre jobban megy nekünk és nekik is. A nyelvtudás hiánya már nem akadály.
A különböző feladatokban sok segítséget kaptunk hivataloktól, magánemberektől, cégektől, névtelen felajánlóktól. Nagyon jó volt megtapasztalni azt az összefogást, segítségnyújtást, támogatást, ami ebben a nehéz helyzetben segítette, segíti a menekülteket.
A szombathelyi ferences plébánián szolgáló Hidász Ferenc atya tíz évig élt a nagyszőlősi ferences rendházban, így beszél oroszul és ukránul is – ő az, aki lelkileg támogatja a családokat. Kezdettől mindennap felkereste őket, beszélgetett velük, segített a tolmácsolásban.
(...)
A nyári szünetben a Karitász által szervezett táborban vehetnek részt a gyerekek, ahol közösen táboroznak magyar gyerekekkel.
Amire most készülünk, az augusztusban az Ökumenikus Segélyszervezet és a ferences kollégium közös szervezésében egy négyhetes nyelvi és élménytábor a menekült gyermekek számára. Célunk, hogy a szeptemberi iskolakezdésre a magyar iskolában integráltan tudjanak tanulni; ismerjék meg azt az országot, kultúrát, ahol most élniük kell, és így könnyebbé tegyük számukra az integrációt, illetve biztonságérzetet, lehetőséget kapjanak.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
A háború okozta nehézségek enyhítése céljából, a kárpátaljai ferences misszióban élő testvérekkel egyeztetve a Ferences Rendtartomány adománygyűjtést indított a háború kezdetének másnapján.
A támogatás módjáról ITT találnak információt.
Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Kollégium / Ferences Média
Magyar Kurír