Kitiltották a szerzeteseket a menekülttáborból...
Az Aleteia nemzetközi katolikus portál tájékoztatása szerint idén szeptemberben kitiltották a Számosz-szigeti menekülttáborból a szerzetesnővéreket, akik évek óta támogatják a menekülteket. A helyzetről Melanie nővér számolt be a sajtónak.
A francia alapítású Páli Szent Vince kongregáció Szeretet Leányai (Irgalmas Nővérek) nevű női ága még a 19. század végén, 1872-ben érkezett Görögországba, Szírosz szigetére, amely a Kükládok szigetcsoport tagja, s Athéntól mintegy négyórányi hajóútra található.
Hét szerzetesnővér, köztük egy vietnami, egy horvát és négy görög nővér alkotja a közösséget a francia Melanie nővér mellett. A hozzájuk tartozó idősotthonban 35 ellátott él; az idősek és a személyzet fele katolikus, fele ortodox.
Melanie nővér, aki három éve él ebben a közösségben, kifejezte, remélik, hogy Ferenc pápa december 5-i leszboszi látogatása újra szabaddá teszi az utat szolgálatuk előtt.
Amikor 2015-ben drámaivá vált a menekültek helyzete, Szírosz kimaradt az eseményekből, mert távol fekszik a hajóutaktól. A nővéreket azonban megérintették a történtek, hiszen mint vallják: „kongregációnk karizmájának a középpontjában az áll, hogy elmenjünk a legszegényebbekhez, akik a leginkább szükséget szenvednek, és akikhez senki nem megy el”.
Érezve elhivatottságukat, felajánlották segítségüket a megyéspüspöknek, aki Számosz szigetére küldte őket, ahol még csak állandó lelkipásztor sem volt, viszont ahova éppen akkor érkezett egy nagyszámú afrikai katolikus csoport. Számosz nyolcórányi hajóútra van Szírosztól. A nővérek havonta két hétvégét töltenek a menekültekkel, hitoktatnak, meghallgatják őket, lelki támogatást nyújtanak, valamint ruhákat, élelmiszert visznek nekik, s vízhatlan ponyvát, amivel kunyhóikat tudják védeni az esőtől.
Leszboszhoz hasonlóan kritikusak az állapotok: a tábort 650 főre tervezték, de például 2019 telén hétezren érkeztek – emlékszik vissza Melanie nővér. Elkezdtek együttműködni a különböző civil szervezetekkel, a Caritasszal, az állami egészségüggyel; Melanie nővér ápolói tapasztalatának is hasznát látták.
2021 szeptemberében a tábort a városból áthelyezték vidékre. Jelenleg 400 migráns él az új helyen, jobbak a körülmények, viszont szigorúbbak a feltételek: nem kaptak engedélyt a belépésre sem a jezsuita misszionáriusok, sem a nővérek. A lelki kísérés hiánya megviseli a katolikus menekülteket, s amellett sok civil szervezet is elhagyta a szigetet a munkájuk ellehetetlenítése miatt.
Melanie nővér elmondta, mennyire frusztrálja őket helyzet, mivel tisztában vannak vele, hogy mire lenne szüksége a menekülteknek, de mégsem cselekedhetnek az adminisztratív akadályok miatt.
Hasonló a helyzet Leszboszon, amely a Törökországhoz közel fekvő szigetek közül a legnagyobb. Az új, zárt táborok olyannyira szeparáltak, hogy ténylegesen kitiltottak minden „illetéktelen” személyt. A számoszi táborvezetés arra törekszik, hogy legyenek kialakított imahelyek, illetve a keresztény menekültek elméletileg elmehetnek templomba, mivel azonban messze fekszik a tábor a településtől, ez nem egykönnyen megvalósítható.
A Szeretet Leányai a körülmények ellenére is támogatják a migránsokat: egy kongói családot segítenek, illetve egy kameruni fiatalembert, akiknek sikerült munkát is találni Szíroszon. Támogatják őket az integrációban, a nyelvtanulásban, kísérik őket; rajtuk kívül pedig Athénban is foglalkoznak olyan menekültekkel, akik a számoszi táborból kerültek a görög fővárosba.
Forrás: Aleteia.org
Magyar Kurír
(vn)