Ferenc pápa: Mindannyian elmondhatjuk, Jézus ismer engem!
A Szentatya Jézusnak, a jó pásztornak három fő tulajdonságáról elmélkedett: a jó pásztor védelmezi, ismeri és szereti juhait. Kérte, hogy imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért. Ferenc pápa vasárnap déli teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, húsvét negyedik vasárnapján, jó pásztor vasárnapján az evangélium (Jn 10,11–18) Jézust úgy mutatja be, mint az igazi pásztort, aki védelmezi, ismeri és szereti juhait.
Vele, a jó pásztorral szemben áll a „béres”, aki nem vigyáz a juhokra, mert nem az övéi. Csak a fizetésért végzi ezt a mesterséget, és nem törődik azzal, hogy megvédje őket: amikor jön a farkas, elmenekül, és magukra hagyja őket (vö. Jn 10,12–13). Jézus viszont, az igazi pásztor, mindig megvéd bennünket, megment a sok nehéz, veszélyes helyzetben szavának fénye és jelenlétének ereje által. Jelenlétét mindig megtapasztaljuk, és ha meg akarjuk hallani szavát, mindennap meghallhatjuk.
A második tulajdonság az, hogy Jézus, a jó pásztor, ismeri – az első tulajdonság az, hogy védelmezi, a második az, hogy ismeri – juhait, és a juhok ismerik őt (Jn, 10,14). Milyen jó és vigasztaló tudni, hogy Jézus egyenként ismer bennünket, hogy nem vagyunk névtelenek számára, hogy ismeri a nevünket! Számára nem „tömeg”, nem „sokaság” vagyunk, nem! Egyetlenek vagyunk, mindegyikünknek megvan a maga története, [és ő] mindannyiunkat ismer a saját történetünkkel, saját értékünkkel, mind teremtményként, mind Krisztus által megváltottként. Mindannyian elmondhatjuk: Jézus ismer engem! Így igaz, ez így van: ő úgy ismer bennünket, ahogyan senki más! Egyedül ő tudja, mi rejtőzik a szívünkben, ismeri szándékainkat és legmélyebb érzéseinket. Jézus ismeri jó tulajdonságainkat és gyarlóságainkat, és mindig kész arra, hogy gondjaiba vegyen bennünket, hogy irgalmának bőségével begyógyítsa hibáink sebeit. Benne teljesen megvalósul Isten népe pásztorának a képe, amelyet a próféták megrajzoltak: Jézus gondoskodik juhairól, összegyűjti őket: bekötözi a sebesültet, ápolja a beteget. Ezt olvashatjuk Ezekiel próféta könyvében (vö. Ez 34,11–16).
Jézus, a jó pásztor tehát védelmezi, ismeri és főleg szereti juhait. És ezért az életét adja értük (vö. Jn 10,15). A juhok iránt, vagyis a mindannyiunk iránt érzett szeretete arra készteti, hogy meghaljon a kereszten, mert az az Atya akarata, hogy senki se vesszen el. Krisztus szeretete nem válogat, mindenkit átölel. Ő maga emlékeztet erre a mai evangéliumban, amikor ezt mondja: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,16). Ezek a szavak egyetemes vágyakozásáról tanúskodnak: ő mindenkinek a pásztora. Jézus azt akarja, hogy mindenki befogadhassa az Atya szeretetét és rátaláljon Istenre.
Az Egyháznak pedig az a feladat, hogy folytassa Krisztusnak ezt a küldetését. Azok mellett, akik közösségeinket látogatják, sokan vannak – a többség ilyen –, akik csak bizonyos esetekben, vagy sosem teszik ezt meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ők ne lennének Isten gyermekei: az Atya mindenkit Jézusra, a jó pásztorra bíz, aki mindenkiért adta életét.
Testvéreim, Jézus mindannyiunkat védelmez, ismer és szeret. Segítsen bennünket a Szűzanya, hogy elsőként fogadjuk be és kövessük a jó pásztort, hogy örömmel működjünk együtt küldetésében!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír