Ferenc pápa: Találjuk meg saját életszentségünk útját, mint Avilai Szent Teréz!
Avilai Szent Teréz alakját méltatja a pápa abban a videoüzenetben, amelyet az ávilai katolikus egyetem nemzetközi konferenciájára küldött április 15-én. A tudományos tanácskozás apropója, hogy ötven éve nyilvánították egyháztanítóvá Szent Terézt. Keressük meg saját életszentségünk útját, melyet Isten tartogat számunkra – hangsúlyozza a Szentatya.
Az imádság, amelyből cselekedet fakad, az irgalmasság kapuja, mely a reményre nyílik, lehetővé teszi, hogy megízleljük Isten nagyságát, az életszentség útján visz minket. Avilai Szent Teréz ezt a fontos üzenetet ajándékozta életében az egyháznak – állapítja meg spanyol nyelvű videoüzenetében Ferenc pápa. A Kivételes nő című nemzetközi kongresszust április 12–15. között tartották az ávilai egyetemen, a szent egyházdoktorrá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából.
VI. Pál pápa nevezte „kivételes nőnek” ezt a fiatal szentet, aki állhatatosan egységben maradt az Úrral, engedelmes volt a Léleknek, Isten szeretetének tüzeként. Szent Teréz reformeri merészsége, találékonysága és kiválósága az Úr belső jelenlétének gyümölcse – emeli ki üzenetében Ferenc pápa. Napjaink számos hasonlóságot mutatnak a XVI. századdal, amelyben a szent élt. Ahogy akkor, mi, keresztények most is arra vagyunk hivatottak, hogy rajtunk keresztül a Szentlélek ereje továbbra is megújítsa a föld színét. Végső olvasatban ugyanis a szentek viszik előre a világot végső célja felé.
Ferenc pápa emlékeztet, hogy az életszentség kedvez az emberségesebb életmódnak, de az nem az „isteni szakértőknek” van fenntartva, hanem minden hívő hivatása. Szentnek lenni eredetiséget is jelent, mert mindenkinek megvan a saját útja. A szentek ösztönöznek és motiválnak minket, de nem azért állnak előttünk, hogy szóról szóra lemásoljuk őket.
Az életszentség nem másolás, mert ez távol vinne minket attól az egyedi és különböző úttól, amit az Úr szán mindegyikünknek. A fő az, hogy minden hívő megkülönböztesse a saját útját. Mindegyikünknek megvan az életszentséghez vezető útja, amelyen találkozik az Úrral.
Az Istennel való egység jele, amelyet az imádságban táplálunk, a megvalósult cselekedetekben látható. Ez magában hordozza a személyes változást is, mert amikor nyitottak vagyunk a Szentlélekre, akkor alázatosabbá válunk, jobban odafigyelünk testvéreink szükségleteire, Isten szent népének jobb gyermekei leszünk. Ez az út nemcsak azok előtt áll nyitva, akik tisztának és tökéletesnek tartják magukat, a mindenkori katároknak. Ez az út mindazok előtt nyitott, akik tisztában vannak önnön bűneikkel, és felfedezik Isten irgalmának szépségét, aki mindenkit befogad, mindenkit megvált, és mindenkit barátságába hív.
Szent Teréz, aki nagyon nyomorultnak tartotta magát, rájött, hogy Isten jósága nagyobb minden rossznál, amit csak elkövethetünk, és Ő nem tartja számon hálátlanságunkat. Az Úr nem fárad bele abba, hogy megbocsásson. A nagy veszély az, hogy mi belefáradunk a bocsánatkérésbe.
A testvériség eszméjét Szent Teréz fedezte föl, ez a kivételes, találékony és újító nő, az imádságon keresztül, amely megnyílik a reménynek. Ezt az eszményt akarta megvalósítani az általa alapított kolostorokban. Tanítása ma is érvényes, amikor „kisebb harcok” vannak a kolostorok között.
Éppúgy, mint az egyházdoktor idejében, most is nehéz, nem könnyű időket élünk, amikor szükség van Isten hűséges barátaira, erős barátokra.
A nagy kísértés az, hogy engedjünk a kiábrándultságnak, a beletörődésnek, a szomorú és alaptalan sejtelemnek, hogy minden balul üt ki.
Ez a meddő pesszimizmus kísértése, azoké az embereké, akik képtelenek életet adni. Az a pesszimizmus, amely bezárja a személyeket védőkerítéseik mögé.
Másfelől pedig az imádság megnyit minket. Lehetővé teszi, hogy megízleljük Isten nagyságát. Hogy ráérezzünk, túl a horizonton ott van Isten, aki jó, aki szeret minket, és hogy a kezében tartja a történelmet. Járhatunk sötét völgyben is (vö. Zsolt 23,4), nem kell félnünk, ha az Úr velünk van, mert ő mindig mellettünk halad, és vezet minket a cél felé, melyre mindannyian vágyunk: az örök életre. Vele minden kihívást megnyerünk, és szívünk csordultig teli örömmel.
Így imádkozzunk Szent Terézzel: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: egyedül Isten elég!”
Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Terézt V. Pál 1614-ben avatta boldoggá. XV. Gergely 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt avatta szentté. VI. Pál 1965 szeptemberében a spanyol írók védőszentjévé nyilvánította, 1970. szeptember 27-én Sienai Szent Katalinnal együtt egyháztanítóvá avatta.
Istenünk, te a Jézusról nevezett Szent Terézt Szentlelked által arra indítottad, hogy életművével a tökéletesség útját tanítsa az Egyházban. Add, hogy mennyei tanítása szüntelenül oktasson minket, és eltöltsön az igazi életszentség utáni vággyal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír