Beszámoló a 2012 október 27-i Szeretetláng Lelki Napról
A Törökbálinti Lelki Napok fenntartják a folyamatosságot Erzsébet asszony életének utolsó helyszíne és a szobája helyén emelt kápolna révén, valamint a Szeretetláng terjesztésének lánglelk? apostola, Hámori Alfonzné Angyi néni emlékének ápolása által a kezdetek és a mai, 46 országra kiterjed? lelkiség között.
A hagyomány ápolására és az emlékezésre különös alkalmat kínált az idei október, Angyi néni mennyei születésnapjának első évfordulója. Az érdi testvérek pedig szorgalmazták, hogy Erzsébet néni utolsó gyóntatójának, Izeli János atyának az emlékét szintén idézzük fel, és látogassuk meg az általa vezetett érdi engesztelő virrasztások helyszínét, az Ófalui/Óvárosi templomot is. Menkó Ágnes nővérünk, aki a Szeretetláng ügyének szentelte életét, felkérésünkre megígérte, hogy az érdi engesztelést vezeti. Begyik Tibor testvérünk pedig új könyvének ismertetésére vállalkozott.
Váratlan esemény gazdagította a programot. Bejelentkezett a Franciaországban élő Mirjam nővér, a Máriás nővérek rendjének alapítója és első elöljárója, a Szeretetláng buzgó terjesztője. Most magyarországi és szlovákiai körúton van, meglátogatja rendjének kolostorait. Hallott a lelki napról, és szívesen csatlakozott a programhoz.
A kis törökbálinti kápolna megtelt a testvérekkel. A bensőséges imaóra végén Sipos Gyula testvérünk tartott szép, tartalmas buzdítást, majd Begyik Tibor beszélt új könyve kapcsán Erzsébet asszonyról. Mirjam nővér meglepett bennünket szabatos, szép, idegen akcentustól mentes beszédével és a lelkesedéssel, tűzzel, amellyel a Hit Évéről, a Szeretetlángról, Erzsébet asszonnyal való találkozásáról, az evangelizációról és a hazaszeretetről beszélt.
Délben a szentmisét Baladincz József atya tartotta, bensőséges, szép szavakkal szólt a szeretetről, a közösségről.
Hámori Klári kedves agapéval, pogácsával, pereccel, teával lepte meg a kis közösséget, ezután kimentünk a temetőbe Angyi néni és Alfonz bácsi sírjához. Értük és a szintén itt nyugvó Izeli János atyáért is imádkoztunk, és egyetértettünk abban, hogy valószínűleg nem értük, hanem hozzájuk kell fohászkodnunk.
Az érdi Ófalui templomnál meglepetve és csalódottan tapasztaltuk, hogy a kapott információval ellentétben a felújítás még javában tart, a restaurátorok jelenleg is dolgoznak, ott benn imádkozni nem tudunk. Pedig Ágnes készült az imaórára, elmondta, hogy jó szívvel teszi, mivel őt annak idején ott érintette meg a Szűzanya Szeretetlángja. Mirjam nővér kitörő örömmel fedezte fel a templom oldalában Bogner Mária Margit síremlékét, mivel – mint mondta – példájának döntő szerepe volt az ő hivatásának megszületésében. A templomgondnok asszonytól megtudtuk, hogy boldoggá avatásának a folyamata a végéhez közeledik. Kis képeket és egy szép fohászt is kiosztott a csoportnak. Örült, hogy imafüzetünkben van egy ének Bogner Mária boldoggá avatásáért. Erdélyi Zsuzsa gazdag albumából a Szeretetláng „hőskorából” való, és a legfrissebb eseményeket megörökítő fényképek kerültek elő, a közösség tagjai sok-sok történetet, eseményt idéztek fel. A lélekemelő programot imával zártuk, és gazdagodva tértünk haza.
Kovács Győző