Jézus és Mária - a Kinyilatkoztatás megértése
Az elmélkedő szív titkai
Amikor a pásztorok az angyali jelenés után megkeresték a szent családot és elmesélték mindazt, ami velük történt, „Mária mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette, el-elgondolkodott róluk.” (Lk 2, 19)
Mária nem engedte, hogy a Magvető által szórt magokból akár egy is az útfélre essen! Nem csak úgy élt bele a világba, sodortatva magát az eseményekkel, hanem figyelt és imádkozott és kereste a dolgok értelmét. Szüksége is volt erre az „el-elgondolkodásra” – azaz elmélkedésre Isten tettei felett -, hiszen ő nem volt sem „mindentudó” sem mindenható”, hogy rögtön megértse és átlássa a dolgokat. Azt akarjuk mondani ezzel, hogy Mária nem volt okos? Korántsem! Valószínű, hogy korát meghaladó természetes bölcses-séggel és hozzá még Istentől megvilágított okossággal rendelkezett. De éppen mivel ilyen volt tudta pontosan, hogy milyen keveset ért még Istenből!
Idézzük fel Szent Ágoston püspök történetét. Ő valóban hatalmas tudású ember, egyháztanító és apostol volt. Egyszer épp Istenről elmélkedett, amikor látomásban egy kisgyermeket látott, aki kanállal meregette a tengert. Megkérdezte tőle:
- Mit csinálsz? - Mire a kisfiú azt válaszolta:
- Kimerem a tengert.
– Hát az lehetetlen – mondta a bölcs – nem lehet egy kanállal kimerni a tengert! - Mire a kisfiú azt válaszolta:
- Lehetetlen, mint ahogy emberi elmével lehetetlen teljesen megérteni Isten dolgait…
Mária tehát elmélkedett, szemlélődött, egyre jobban és mélyebben megértette Isten rá vonatkozó akaratát. És időről-időre történtek velük olyan események, amelyek új meg-világításba helyezték életüket és küldetésüket. Egy ilyet olvashatunk Lukács evangéliumában – erről már volt szó, de most visszatérünk rá egy kicsit részletesebb magyarázattal:
„Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2, 42-51)
Jézus a Templomban egy csodálatos belső Kinyilatkoztatást él át – ezzel ajándékozza meg az Atya nagykorúságának ünnepén – megérti és megéli, hogy Isten az Apukája, aki bensőségesen, apai szeretettel szereti Őt. Leszáll rá a Szentlélek, a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelke és megragadottságában Jézus ott marad az „atyai házban”, a Templomban. A nagy rokonsággal együtt utazó József és Mária azt hiszi, a karavánnal együtt jön a fiuk is, valahol játszik a többi rokon-gyerekkel. Este már nyugtalanok de még reménykednek, hogy Jézus valamelyik rokon sátrában alszik. Reggel aztán átkutatják a tábort és kiderül, hogy Jézus nincs sehol. Elképzelhetjük az apa és anya riadalmát, akik megszokták, hogy gyermekük szófogadó, rendes, akivel ilyen dolog elő nem fordulhat!
Visszafordulnak, keresik és végül megtalálják a Templomban. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. – Nem értették, két okból.
Az értetlenség egyik oka az, hogy eddig József volt az „atya”. Természetesen Jézus úgy nőtt fel, hogy Józsefet tartotta édesapjának, őt nevezte apukának és a szülők egyike sem gondolta - nagyon helyesen! -, hogy a gyerek fülébe kellene suttognia, hogy „József nem vér szerinti apád ám!”. Ezért amikor a Fiú azt mondja, hogy Atyja dolgában kell lennie, ők mindketten Józsefre gondolnak, akinek viszont semmi dolga nincs a Templomban…
A másik ok az, hogy Istent senki nem hívja, nem merészeli atyának, apukának nevezni. Isten az Adonáj, az Úr, a Seregek Ura, a kimondhatatlan JHVH, aki teljes szentségben lakozik – hiszen a Templom legbelső, ablaktalan szobájába, a szentek szentjébe is csak egy évben egyszer mehet be a főpap, akinek először bűnbánatot kell tartania különben Isten ítélete lesújt rá és megöli!
Isten végtelen hatalmú és tekintélyú Úr, magasan az emberek fölött - és akkor Jézus Apukának nevezi… nem csoda, ha szülei nem értették szavait!
Amiért ez a történet most fontos számunkra: ezt az eseményt csak azért ismerhetjük, mert Mária elmesélte! A Szűzanya sohasem játszotta meg az okosat, elismerte ha nem értett valamit és kereste az igazságot – épp ezért lehetett bölccsé és hatalmassá Isten előtt!
Aki elismeri tudatlanságát és keresi Isten bölcsességét, az meg is kapja azt. Aki magát okosnak hiszi, az elvész öntelt ostobaságában. Aki tehát bölcs akar lenni, az legyen oktalanná, hogy Isten okossága betölthesse elméjét.
Mária pedig „a szívében forgatta” Isten szavait és „el-elgondolkodott rajtuk”. Ő az Egyház legelső és máig legnagyobb elmélkedő imádkozója! Ő a mi mesterünk aki elvezethet minket a szemlélődéshez, ami Isten kegyelme az Ő keresőknek.
Drága Szűzanyánk! Taníts minket imádkozni és kérd meg Szent Fiadat, hogy Ő is tanítson minket, hogy már ne az oktalan emberi elképzelések, hanem Isten bölcsessége vezessen minket utunkon!
Részlet Sípos (S) Gyula: Mária titka című könyvből. Kapható Budapesten a Ferenciek terén néhány katolikus könyvesboltban, vagy megrendelhető az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen. (Ára 900 Ft)
Hozzászólások
Isten valóságát nem tudjuk megérteni, de olvashatjuk, Ő mondta, legyen, és lett minden, amit teremtett. Azután minden teremtményét megtekintve látta, hogy azok jók. Ezt olvashatjuk az első könyvben. Ezt én értem, kedvére valók, vagyis hiba nélkül valók. Erre utal az angyal szava, amit Máriához intézett, kegyelmet találtál Istennél. Az a szabad akarat, amelyben mi oly könnyen vétkezünk, őt nem távolította el Istentől. Ez a gyermeki engedelmesség, amelyben Mária válaszolta, legyen nekem a te igéd szerint, tette alkalmassá a kegyelemre, amelyet Gábriel arkangyal hirdetett.
Egyházunk tanítja, hogy Isten, aki mindenek tudója, mindenkor tudta, vagyis tudja, hogy Mária, Anna és Joachim tiszta szerelmében fogan, ezért megadta az eredeti tisztaságot, amelyből minden ember kimarad az eredeti bűn miatt. Így lett alkalmas az Istenfiú foganására, magzatként hordozására és csodálatos szülésére. Tehát Mária, hasonlóan minden teremtett dologhoz hiba nélkül való volt abban az időben. Ebben a tudatban mondjuk, Szeplőtelen Szent Szűz. Közbevetőleg, azóta is reméljük és hirdetjük, hogy ezt a tisztaságot nem veszítette el, ezért mondjuk, mindenkor szeplőtelen Szent Szűz. Ezért küldte Isten Gábrielt az ő köszöntésére. Ez az Angyali Üdvözlet, amit megismételünk Anyaszentegyház unk egységében reggel, délben és este, de vannak, akik éjfélkor is el tudják mondani.
Hogy tudnánk nem szeretni Máriát, amikor olyan tiszta, mint a gyermek, akit Jézus például állított elénk, mondván, ha nem lesztek olyanok, mint ez a gyermek, bizony nem juttok be a mennyek országába.
Könnyű szeretni Máriát, amint könnyű szeretni egy újszülött, mondjuk ártatlan gyermeket, hiszen nem terheli az akaratosság, hordozza az Istentől való életet, ő maga a teremtett, szép, Istentől való élet. Ezt énekeljük a Salve Regina=Üdvözlég y Királynő c. énekes dicséretben, életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy!
Köszöntelek Krisztus szeretetében! Köszönöm, hogy ezt itt megírhattam.
Köszönöm! Imádkozom érted, hogy folyamatosan előre haladj a szeretetben....
Imával és szeretettel: Gyula
Bennem ez sajnos nincs meg, azt hiszem azért, mert nincs pozitív anyaképem. " elvagyok" nélküle.
Jézust is nehéz volt " befogadnom, elfogadnom" , de mostanra megmutatta, hogy kicsoda Ő, így mára már hozzá tudok fordulni, ha szenvedek magánytól, testi, lelki nyavajáktól.
Miért is akartam annyira befogadni Jézust? Mert Isten azt mondta.
És ha Ő mondja, akkor azt addig kell próbálni amíg végül sikerül.
Hogyan sikerült? Isten azt mondta, ha megismered, megszereted.
És gyűjtöttem az ismereteket a Bibliából, Egyházból, Tőletek és amikor már kész voltam "engedni" Jézus szeretetének Ő is hozzátette a magáét.
Most meg "kell" szeretnem Máriát is, ehhez meg kell Őt ismernem és ebben nagy segítségemre vannak írásaid.
Köszönöm :)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.