Történetek az isteni gondviselésről - Esély

Kategória: Szeretet történetek Megjelent: 2017. november 30. csütörtök

A jósok és klienseik nagy veszélyben vannak. Abban a pillanatban, amikor a szellemvilág felé fordulnak információért, a démoni világ készségesen reagál. Teszi ezt függetlenül a jóslás módjától. Ha magyar kártyát kérdez valaki, vagy tarot kártyát, ha ingát kérdez, vagy a háromlábú széket kisceruzával, vagy a qiuja táblát, ugyanazt a démoni világot találja meg. Hiába hiteti el magával bárki, hogy létezik fehér és fekete mágia, sajnos nem létezik. Fehérnek nevezett fekete mágia létezik kizárólag, és Isten hozzáállását a témához kiválóan szemlélteti az ide vonatkozó ige:

”Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.” (5Móz.18.9)
Annak, aki hívő ember, kötelessége figyelmeztetni az embereket erre a tényre. Elérkezett az én feladatom is, amikor a postaládámban találtam bedobva egy hirdetést: nem messze a lakóhelyemtől egy jósnő ajánlotta szolgáltatásait. El akartam dobni a papírt, de a szívembe kaptam: „Menj el hozzá!”
Ez azért furcsa volt. Menjek el egy jósnőhöz??? „Nem jósoltatni!” Hallottam ismét. „Beszélj rólam!” – hallottam az Úr kérését.
Ja, így akkor értem. Felhívtam az asszonyt, és megbeszéltem vele egy időpontot. Természetesen nem akartam ennyire egyedül megoldani ezt a feladatot, úgyhogy megkértem imaközösségünk tagjait, hogy ezen a keddi napon, délután 5 órakor kezdjenek neki imádkozni, és így biztosítsanak nekem hátteret a démonokkal szemben.
Becsöngettem a lakótelepi panellakás ajtaján. Egy cigányasszony nyitott ajtót, és nagy hangon azonnal beinvitált a konyhájába. Fekete csempék, fekete bútor, fekete asztal. Tömény, fojtó dohányfüst mindenütt. És egy oválisra kopott magyar kártya. A hölgy gyakorlott mozdulatokkal keverte a paklit, és ezzel együtt tette fel a kérdéseit, hogy mit akarok tudni, miért kerestem fel?
Szépen, halkan és nyugodtan belekezdtem a mondanivalómba, és hogy alátámasszam, belenyúltam a táskámba a Bibliámért, amiben előre megjelöltem minden igehelyet.
Kiabálva mutatott a táskámra: „Azt nem veszed elő, világos??”
Erősen megnyomta, a szót: „AZT”.
„Mi a baj?” - kérdeztem. Erre gyűlölettől szikrázó szemmel vádolt embert és Istent. Többek között ezt mondta: „Tudom, hogy Jézus küldött téged! De nem érdekel! Addig érezzem jól magam, amíg élek, a többi nem érdekel! És most menj el! Azonnal!”
 Szó szerint kidobott a lakásából, és még akkor is hallottam a kiabálását, amikor mentem lefelé a lépcsőn. Nagyon csalódott voltam. Aztán a kocsimban remegni kezdtem, és sírni. Egyáltalán nem éreztem, hogy hátulról nagy védelem érkezett volna. Mint kiderült, nem is érkezett. Egyetlen barátom kivételével, mindenkivel történt valami, ami megakadályozta őket az imában.
Az egyikük például elmesélte, hogy a munkahelyén, pontban 17.00 órakor a számítógépén lévő összes könyvelési anyag (több év) eltűnt. Nagyon megijedtek, mert pótolni szinte lehetetlen lett volna. A programozót hívták fel, aki meglepve mondta, hogy ilyen még nem történt. Közben ő ahányszor csak belefogott magában a Miatyánk imádkozásába, a főnöke mindig feltett egy kérdést neki. Így nem sikerült az ima. A számítógép 17. 35-kor magától visszaállt eredeti állapotába.
Nos, így történt, hogy kicsit nehezebb volt a feladat, mint gondoltam, és még egy kérdés felmerül bennem: mennyire lehetett fontos ez az asszony Jézusnak, ha személyesen küldött el hozzá valakit?
„Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.”  (Zsolt 33,14)

Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink

You have no rights to post comments