Történetek az isteni gondviselésről: Kutya baj, Panasz a kamaszra

Kategória: Szeretet történetek Megjelent: 2017. július 25. kedd

KUTYA BAJ

Egy szép napon, amikor hazafelé mentem a suliból, szokás szerint az egyik tanárom háza mellett vezetett az utam. Nem szerettem ezt az útszakaszt, mert a tanárom kutyája, bár meg volt kötve, olyan erővel ugatott, és vicsorgott, hogy mindenki tartott tőle.

Ez alkalommal szabadon futott felém, és nagyon dühösen. Én megdermedtem, és csak annyit tudtam kiáltani: „Őrangyalom!!!”
Erre a kutya tőlem egy méterre megtorpant, majd vonyítva eliszkolt.
Szegény, nagyon megijedhetett. Tanárom elmondása szerint utána még napokig nem evett semmit. „Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem.”
(Pió testvér)

PANASZ A KAMASZRA
A kamaszkorról olvastam több könyvet is. Mivel híve vagyok a fanyar humornak, az tetszett a legjobban, amelyiknek így szólt az első sora: „Próbáljuk meg nem megutálni kamasz gyermekünket!”
Aki nevelt már lázadó, ítélkezős, kiszámíthatatlan gyermeket, az érti ennek a mondatnak a lényegét. Főként, ha egyedül maradtunk a gyerekneveléssel, és erőnk fogyóban van.
Az én szívem anyaszív. Ha valaki megkérdezi, hogy ki vagyok én, akkor közvetlenül az „Isten gyermeke” után következne, hogy „Anya”. Minden gondolatom három lányom körül forog, és nehezemre esett tudomásul venni a legnagyobbnál kamaszkora idején, hogy egy bizonyos idő után ez fordítva már nem így van. Engem viszonylag nehéz lekoptatni, ha szeretek valakit. Tudni szeretném, hogy merre jár, mik történnek vele, hogy van teste-lelke. Főleg ha az a valaki a kölköm. Édes gyerekem meg nem annyira akarta, hogy kontroll alatt tartsam, és ellenállhatatlan vágyat érzett arra is, hogy tükröt tartson elém, miért vagyok rossz úton a gyereknevelésben is, meg az élet egyéb területein. Egy alkalommal csúnyán összevesztünk. Olyan megjegyzést kaptam, ami nagyon fájt, és elkeseredettnek éreztem magam.
A konyhában álltam, az ablakon bámultam kifelé. Annyira szükségem volt a fényre és a melegre, hogy belenéztem a napba. Aztán elfordítottam a fejem, és az asztalon heverő üres papírlapra néztem. Azt gondoltam, hogy fekete foltokat fogok látni, de e helyett piros szívek úsztak a papíron! Telis tele volt a papír szívekkel, míg nem szép lassan elhalványult a kép.
„Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt.”

Dömötör Emőke gyűjtése

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés