A guillotine - avagy tanulságos történet az adományok helyes használatáról

A francia forradalom idején élt három keresztény, akiket guillotine általi halálra ítéltek. Az egyik kereszténynek megvolt a hit ajándéka, a másiknak a prófétálásé, a harmadiknak pedig a segítés ajándéka.

Először a hit ajándékával rendelkező keresztényt vitték a vesztőhelyre. Megkérdezték, akar-e csuklyát a fejére. Elutasította, és azt mondta, hogy nem fél a haláltól. „Hitem van arra, hogy Isten meg fog szabadítani!” – kiáltotta bátran. A fejét odahelyezték a guillotine alá, nyaka a tőkén nyugodott. Felnézett az éles pengére, mondott egy rövid imát, és bizalommal várt. Meghúzták a kötelet, de semmi nem történt. A kivégzés levezénylői elámultak, és mivel meg voltak győződve arról, hogy csakugyan Isten lépett közbe, szabadon engedték a férfit.

Következett a prófétálás ajándékával megáldott keresztény. Fejét a tiló alá helyezték, és őt is megkérdezték, kéri-e a csuklyát.
„Nem! De előre mondom, hogy Isten meg fog engem szabadítani a guillotine-tól!” Erre meghúzták a kötelet, és megint csak nem történt semmi. Az összezavarodott hóhérok ismét azt gondolták, hogy ez isteni csoda, és szabadon engedték a férfit.

A harmadik keresztényen volt a sor, aki a segítés ajándékával rendelkezett. Odavezették a vesztőhelyhez, és megkérdezték, hogy kér-e csuklyát.
„Nem, mert én is ugyanolyan bátor vagyok, mint a másik két keresztény társam!” – felelte határozottan. A hóhérok erre arccal felfelé helyezték a guillotine alá, és már készültek meghúzni a kötelet, amikor a férfi megállította őket. „Jaj, várjatok! Most látom, hogy mi a baj! Egy megrepedt fadarab kiálló része akasztja meg a pengét!”

Legyen számunkra tanulság: nagyon nem mindegy, hogy az Úr által kapott lelki ajándékot mikor, és hogyan használjuk! Bölcsesség és megfontolás nélkül, több kárt okozhat, mint áldást.

„Vigyázz arra, hogy okos és megfontol légy!” Példabeszédek 2:21.

(levélben kaptam)