- Késő éjjel súlyos beteg asszonyhoz hívtak - meséli egy orvos emlékirataiban.
- Odaérve hozzájuk a lakásba láttam, hogy csak azonnali műtét mentheti meg az anyát. Mivel nem volt nálam megfelelő csillapító szer, érzéstelenítés és segítség nélkül láttam neki a rendkívül fájdalmas műtétnek. A beteg, míg dolgoztam, meg sem moccant, egyetlen egyszer sem jajdult fel.
Amikor a műtét végén megdicsértem bátor magatartásáért, ujját az ajkára téve szólt rám:
- Csitt doktor úr, kérem ne beszéljen olyan hangosan, még felébreszti a gyermekeimet.
(levélben kaptam)