A Jel (Mk 3, 10-12)
Figyelmeztet? lehet számunkra, ahogy kora vallási vezet?i fogadták Jézust. Vitatkoztak vele, mindenáron rá akarták bírni saját nézeteik elfogadására és követésére – azaz emberi gondolatok és vágyak alá akarták vetni Istent...
-, és többször is égi jelet kértek t?le, hogy ezzel is próbára tegyék. Valójában azonban maguk estek próba alá és el is buktak benne. Jézus ugyanis maga volt az eleven Jel, aki zavar és árnyék nélkül, tökéletesen „jelzi” Istent, az Atyát. Err?l tanúskodtak szavai, tettei, egész élete. Ha pedig Isten megjelenik a teremtményei között, szükségszer?, hogy mindenki odamenjen Hozzá. ? az Élet, és akiben élet van, az vonzódik saját forrásához, akib?l és aki által élete lehet. Jézus pedig úgy is viselkedik, mint Életadó.
„Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!” De ? keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.” (Mk 3, 10-12)
Nem csak a tiszták, nem csak az ép erkölcs?ek, nem csak azok, akiknek valami gondjuk volt, hanem – legalább egy id?re -, mindenki „ott tolongott” körülötte. Azok is odamentek, akiknek „saját érdekükben” a lehet? legmesszebbre kellett volna futniuk – még a megszállottak is Hozzá futottak!
Senki nem kerülheti el, hogy Teremt?je elé, és ítélet alá kerüljön. Beszéltünk már Jézus rejt?zködésének okairól, most csak hozzátennék még egyet, ez pedig Isten irgalmából fakad. ? ugyanis késleltetni szeretné az ítélet id?pontját, hogy id?t adjon a megtérésre. Ahogy már Jeremiásnak kijelenti az Úr: „Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt.” (Jer 26, 3)
Jézus az Irgalom Jele közöttünk. Gyógyít, szabadít, megválaszol minden kérdést, kiáll minden próbát. Bár rá irányul a figyelem, a középpontban mégis azok vannak, akik hozzá mennek: vajon megértik-e Isten hívó szavát? Vajon elfogadják-e az Atya irgalmasan kinyújtott kezét Jézus Krisztusban, vagy megátalkodnak és végleg elfordulnak T?le?
Ha még a tisztátalan lelkek sem tudták megállni, hogy Isten Fia elé ne vessék magukat, akkor nekünk is meg kell ezt tennünk: Jézus, Te valóban az Isten Fia vagy, a Te tanításod Lélek és Élet – kérlek, bocsáss meg nekem, és segíts, hogy tebenned egészen otthonra találjak!
Nem kétséges, hogy ha így imádkozunk, Isten könyörül? szeretete kiárad ránk és átemel minket az életbe. A teljes életbe és az örök életbe.
Sípos (S) Gyula