Végidő próféciák – és az emberi reakciók (Mk 13, 3-13)

Kategória: Márkot olvasva Megjelent: 2011. január 15. szombat

Mielőtt végignéznénk a végidőkre vonatkozó próféciákat, érdemes felfigyelnünk egy dologra. Jézus beszédében mintha nem is annyira a végidőkre vonatkozó jelekre helyezné a hangsúlyt, mint inkább az ott és akkor megnyilvánuló, érzelmi reakciókra, emberi viselkedésformákra, válaszokra.

Tulajdonképpen már az figyelemre méltó – és sokat elárul a Mester és a tanítványok közötti kapcsolatról is -, hogy a jeruzsálemi templom pusztulásának megjövendölése után az a négy apostol megy oda külön megkérdezni őt, akiket a legelőször hívott meg tanítványai közé. Ők Jézus kedvenc apostolai és a legnagyobb tekintéllyel rendelkeznek a többiek előtt is: „Amikor az Olajfák-hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték: „Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?” (Mk 3, 3-4) Vajon miért ők négyen mennek oda? Gondolom, először is azért, mert ők a legbátrabbak, hogy ezt megkérdezzék. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen máshol is olvashatjuk, hogy az emberek „többé nem mertek tőle kérdezni semmit” (Lk 20, 40). Jézusnak hatalmas tekintélye volt, ami azonban nem hatalmi eszközökből, megfélemlítésből vagy kényszerítésből eredt, hanem lényének istenségéből. Az apostolok a barátai voltak, akikkel mindenben osztozott – de nem a haverjai, akik bármilyen ostoba beszélgetésbe belerángathatták volna. Jézus gyorsan véget vetett a hiábavaló beszédeknek. Még Péternek is azt mondja egyszer: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” (Mt 16, 23)

Másodszor pedig, súlya van az apostolok kérdésének. Azok mennek tehát oda, akikben a többiek legjobban bíznak, hogy nekik Jézus bővebben is kifejti majd a jövendőt – mint ahogy ez meg is történik. Lássuk most ennek a jövendölésnek egy részét, és figyeljük meg, hogy milyen sokat beszél Jézus az emberi viselkedésformákról és reakciókról:

Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam. Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.” (Mk 13, 5-13)

Félrevezetés és megtévesztés (és a mögötte álló tisztázatlan emberi motivációk), ijedség és félelem, agresszió és háború, körültekintés és önfegyelem, aggodalmasság és Istenre hagyatkozás, gyűlölet és kitartás… Mintha Jézusnak a prófétai jeleknél is fontosabb lenne, hogy ezekben a nehéz időkben a tanítványok milyen viselkedést tanúsítsanak, hogy megmenekülhessenek.

Nem az a kérdés, hogy lesz-e háború, hanem hogy ti ebben a háborús helyzetben hogyan viselkedtek? Lesz-e bennetek bátorság tanúságot tenni, lesz-e elég kitartásotok mellettem maradni? Mert ha mellettem maradtok, nem kell félnetek semmitől, a Szentlélek erőt ad, szavakat ad – és aki végig kitart, az üdvözül.

Miért ilyen fontos az emberi magatartás? Mert – mint majd látni fogjuk – ezek a prófétai jelek a történelemben előre haladva újra és újra, egyre fokozódó mértékben beteljesednek. Minden nemzedék megtapasztalhat ebből valamit, ráadásul minden ember a saját személyes életében akár többször is megélhet olyan ítélet-helyzetet, amikor egy-egy döntésének nagyon mélyreható és messzire nyúló következményei lehetnek! Bizony nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben a Szentlélek adjon erőt és szóljon belőlünk (ahogy az történt például Pál apostol jeruzsálemi fogsága és tárgyalása esetében). Szükséges, hogy például ne a félelem nőjön bennünk és ne az motiváljon minket hanem a bizalom, ne a gyűlölet, hanem a békesség…

Amikor Márk leírja evangéliumát, a Krisztust követő tanítványok már megéltek valamit ezekből a jelekből. Már üldözték őket Jeruzsálemben, már gyűlölték őket a családjaikban, már kiűzték őket bizonyos zsinagógákból, már megölték az első vértanúkat…

Jézus jövendölése újra és újra, egyre fokozódó mértékben és hatókörben beteljesedik. A következőkben azt nézzük majd meg, miért és hogyan történik meg mindez, és melyek a konkrét jövendölések, amelyekre figyelnünk kell.

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés