Városmesék 16. - Pestis
Sípos (S) Gyula: Pestis
Kevés rémítőbb hírt ismert annál a középkori ember, mint ha azt hallotta, hogy "jön a pestis". Mert a pokollal lehet ijesztgetni, de az messze van, és "azt még meg is kell érni!". A nemesi törvényszék is csak akkor veszélyes, ha utolérik az embert. Bujkálni a zsandár előtt széles e világon sokfelé lehet. De a pestis ellen nincs hová bújni!
Városmesék 15. - Miért Munkácsy?
Sípos (S) Gyula: Miért Munkácsy?
Munkácsy Mihály út, rajta Munkácsy Mihály Művelődési Ház, előtte Munkácsy Mihály szobor – vajon miért lett olyan nagy tisztelője ez a község, majd város az egyébként méltán híres festőnknek?
Városmesék 14. - Mi van a hintuskában?
Sípos (S) Gyula: Mi van a hintuskában?
Törökbálint legrejtélyesebb tere minden bizonnyal a vártér. A valamikori törökbálinti várról nevezték el, bár hogy az hol állt, ma már senki nem tudja. Köveiből kétszáz éve házak épültek, csak az emléke élt a helyi hagyományban.
Városmesék 13. - Mi rejlik a Kálvária-domb alatt?
Sípos (S) Gyula: Mi rejlik a Kálvária-domb alatt?
Feltehetjük ezt a kérdést, ugyanis szép kis Kálvária-dombunk nem természetes képződmény, hanem „csinálmány”, amit akkor talicskáztak össze, amikor a jezsuita rendház – a jelenlegi Szanatórium – épült. Hiszen valahová mégis csak kellett tenni a fölösleges földet!
Városmesék 12. - Különös történet
Sípos (S) Gyula: Különös történet
Takarékos népek lakták a falut. A megromlott szerszámot nem dobták el, csak félretették - jó lesz az még valamire. Hétszám elették a tésztát grízzel, hogy aztán a hetedik napon felengedjenek egy kicsit valami hússal, borral. Értéke volt a munkának, és annak is, amit azon meg lehetett venni. Jobbágyvilág volt még akkor, s amikor az adószedő urak elmentek, még mindig otthagyták a robotmunkát, ami kötelező a jobbágynak. Ami aztán megmaradt - időben, terményben -, hát azzal okosan kellett gazdálkodni, hogy elég legyen a családnak.
Városmesék 11. - Ki lakik a toronyban?
Sípos (S) Gyula: Ki lakik a toronyban?
Ha megkérdeztük volna egykor a lányiskolában tanulókat, gondolkodás nélkül rávágták volna, hogy természetesen Gomulka. De ki volt Gomulka, aki állítólag még akkor költözött be a kápolna fölötti harangtoronyba, amikor az épületet Zimándy Ignác a XIX. század végén építtette?
Városmesék 10. - Johi
Sípos (S) Gyula: Johi
Ez egy nagyon személyes történet Hadik Gyula bácsi lány unokájáról, Johiról (Johanna), illetve a történet még sokkal előbb kezdődött…
Városmesék 9. - Jankó és Szent Antal halat fognak
Sípos (S) Gyula: Jankó és Szent Antal halat fognak
Akkoriban történt mindez, amikor a Hosszúréti patak még szabadon futott a Fő utcán át és kis hidak íveltek rajta keresztül. Nem volt még Géza fejedelem utca sem és házak sem a domboldalon, hanem csak nád és patak, és a tavat is szabadon körbe lehetett járni bárkinek.
Városmesék 8. - Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
Sípos (S) Gyula: Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
Olyan magasról jött az utasítás az angyaloknak, hogy annál fentebbről már nem jöhetett: a törökbálinti helyzetet meg kell oldani!
Magyar halovin (szatíra)
Tudjuk jól, hogy mindig erős volt a vágy népünkben, hogy integrálja a világ sokféle kultúráját, annyira, hogy olykor még a szerzők neveit is magyarra fordítottuk (Verne Gyula, May Károly). És íme, nemzetközi halloween mintájára megszületett a magyar halovin is – tessék parancsolni, itt a beszámoló első kézből!
Városmesék 7. - Epigonus
Sípos (S) Gyula: Epigonus
Őszintén bevallhatom, hogy az isteni Marcus Aurelius császárt még az isteni Augustus császárnál is nagyobbnak tartom, bár sztoikus filozófiáját elsajátítanom sohasem sikerült. Hódolok előtte, mert neki köszönhetek mindent. Ott voltam első hadjáratában, amit társcsászára, az isteni Lucius Verus hadjárata után már egyedül vezetett Pannoniába. Itt mutatta meg először, hogy valódi filozófus: semmibe vette vagyonát és kényelmét, a császári kincstárat is elárvereztette a birodalomért és katonáiért, hogy nekünk a tisztességes zsoldot megfizethesse.
