Totemek 3.: Hétszűnyű Koponyányi Manyók, a Fenevad
A Sárkány a tetejetlen világfa tetején épített magának fészket, onnan irányította birodalmát. Minden állatnak helyet adott a világfa különböző részein, ágai között és odvaiban, hogy szem előtt legyenek és bármikor utasíthassa őket. Azok pedig félve-remegve jöttek hozzá és örültek, ha visszamehettek népeik közé, ahol ők uralkodhattak.
A Sárkány pedig körüljárta a földet jobbról balra és balról jobbra, lentről felfelé és fordítva, amikor csak kedve tartotta. Amikor azonban a fészkén pihent, akkor legtöbbször felfelé hallgatózott, az egek egei felé, hogy kifürkészhesse az Égi Atya titkait. Így szerzett tudomást arról is, hogy az Atyának fia fog születni, akit a földre küld, hogy a bajnoka legyen.
A Sárkányt elöntötte a félelem és a gyűlölet, mert megértette, hogy egyszer majd – hogy mikor, azt nem tudta kideríteni -, neki harcba kell szállnia ezzel a Fiúval. Márpedig ha az Égi Atyának fia lesz, akkor neki is kell egy utód! Elhatározta hát, hogy ő is fiút szül magának.
A tetejetlen világfa tetején, fészkében, magát mindenkitől féltékenyen elzárva szült egy tojást a nagy Sárkány. Ezt dédelgette, melengette és naphosszat duruzsolt neki, átadva a tojásban rejtőzőnek minden erejét és hatalmát.
Amikor megérett az idő, feltört a tojás és előbújt belőle Hétszűnyű Koponyányi Manyók. Kinézetre csak akkora volt, mint egy koponyányi méretű kisördög. Sötét arcán hétszűnyű szakáll nőtt, abban hordta erejét. A hétszűnnyi szakáll körbefonta egész testét és hét ágra bomolva őrizte a hét erejét, amivel legyőzhetett minden teremtett lelket a világban. Az egyik ág neve kevélység, mert a Sárkány volt a legbüszkébb, legrátartibb lény mindenek között, és ezt átadta fiának is. A másik ág neve fösvénység, mert bár a Sárkányé lett az egész világ, nem osztozott rajta senkivel. (Csak alattvalói lehettek, társai sohasem.) A harmadik ág neve a bujaság lett, mert a Sárkány sóvárogva vágyott mindenre, és mindent magáévá tett, amit csak a kezei közé kaparinthatott. A negyedik ág az irigység, mert a Sárkány és Manyók egyaránt irigyelt mindenkitől mindent, ami azoké lehetett, az ötödiké torkosság, mert soha nem ismertek mértéket semmiben. A hatodik ág a harag, a Sárkány szívében izzó gyűlölet, ami kiárad az egész világra, a hetedik pedig a jóra való restség.
A Sárkány Hétszűnyű Koponyányi Manyóknak nevezte fiát, de az állatok egymás között csak Fenevadnak nevezték gonoszsága miatt. Beköltözött lakásaikba, megkérdőjelezte tekintélyüket, bosszantotta és vádolta őket – végül összegyűltek és együtt panaszra mentek a Sárkányhoz. Az egy darabig védte, tutujgatta fiát, de amikor a Fenevad már vele szemben is megengedett magának némi csínyeket, gyorsan határozott. Manyóknak onnantól kezdve a Világfa gyökerei között kellett lakoznia. Megkapta a felügyeleti jogot az alsó világ egésze fölött, de csak a Sárkány engedélyével jöhetett fel a világfa törzsén.
A Fenevad külön feladatot is kapott: meg kellett akadályoznia, hogy az emberek, akik felfedezték a Világfát, feljussanak annak a tetejére és esetleg áttörjenek az egek egéig. Nem is tudta legyőzni Hétszűnyű Koponyányi Manyókot senki élő egészen addig… - de ez már egy másik történet.
Szerző: Sípos (S) Gyula