Totemek 1.: Amikor a totemek népet választottak maguknak
Amikor az Égi Atya elzárta az egek egeit, az ég alatt összegyűltek a földön ragadtak, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek ezután. Kiabáltak, fenyegetőztek, az egek egeit akarták megostromolni, de közben érezték, hogy most még kudarcot vallanának. Majd később! Addig is berendezkednek a földön és kialakítják azt a tökéletes életformát, aminek odafent is lennie kellene.
Majd ők megmutatják! Fognak még őutánuk sóvárogni odafent! Erősek voltak és elszántak. Az egész földet uralmuk alá hajtják, ez nem kétséges. Így aztán elhatározták, hogy népet választanak maguknak, akiket vezethetnek, s akikkel a többieknek is megmutathatják, hogy ők a legjobbak.
A Farkas erős volt és bátor, rögtön lefoglalta magának a sztyeppe vad népét, amely nagy távolságokat tudott bejárni és vadul küzdött minden talpalatnyi helyért. Máig a Farkas népének nevezik őket és ellenségeik ezért csúfolják őket kutyafejűeknek. Időről időre előtörnek vackaikból, hogy a Farkas erejével meghódítsák a világot.
A Vidra inkább víz közelébe kívánkozott, így kiválasztotta magának az ugorokat és a még ott élő vízi népeket. Megtanította őket csónakot faragni, halászni és százféle módon halból ételt készíteni, így táplálva és erősítve őket.
A Medve az erdők ura akart lenni, ezért a ruszokat gyűjtötte maga köré, azok pedig olyanok lettek, mint ő. Szálasak, erősek és szőrösek.
A Róka is a sztyeppei népeket akarta volna, de a Farkassal nem vetélkedhetett. Azonban ravasz volt, így hízelgéssel, csellel elcsalta a sztyeppe kapujába a Farkas népének egy törzsét, azt ígérve nekik, hogy így mindennek lefölözhetik a hasznát. Így lettek a Rókáé a besenyők.
A Turul későn ért a tanácskozásra, mert az Eget ostromolta, hátha valahogy áttörhet oda. Végül aztán szárnyaszegetten hullott vissza, s akkor szembesült vele, hogy a többi Totem már az összes népet lefoglalta. Mit tehetett, mit nem, körözni kezdett a képek között, s vágyódó énekével hívogatni kezdte őket. Tetszett az embereknek a Turul dala, s akiknek volt bátorságuk, erejük, hogy szembeszálljanak a totemükkel, mind el is jöttek hozzá. Keletről vágtattak felé a farkas hun népének lovasai, északról hajón jöttek az ugorok, nyugatról pedig a rusz erdei emberek. Még délről is feljöttek hozzá a sas és a delfin népéből is, s mindenfelől, akik csak hallották hívó szavát. Amikor aztán összegyűlt a nép, a Turulmadár fészket készített magának, egy nagy medencét, s oda vezette őket. Azóta is ott él a Turul népe. Erősek, mint a medve, harcosak, mint a farkas és úgy tudnak halászni, vadászni, mint a vidra.
A Sárkány nem választott magának népet, mert nem volt rá szüksége. Ő volt a leghatalmasabb totem, minden állat vezére. Őt mindenki féli, neki mindenki engedelmeskedik, hozzá képest mindenki csak por és hamu. A Sárkány ezt akarja - Ő ennek a világnak az ura.
Szerző: Sípos (S) Gyula