Jofi karácsonya
Ezt a mesét az iskolai osztályunk (1.a) adventi-karácsonyi ünnepségére írtam:
Hogy a faluban ki miért várta a karácsonyt, azt Jofi nem tudta, de azt nagyon is, hogy ő miért: a kerékpárért. Egy rendes, nem ovis, nem háromkerekű, hanem komoly, kétkerekű, iskolás fiúnak való kerékpárért!
Már a névnapján is reménykedett, hogy megkapja, aztán a szülinapján, de egyikre se jött meg. Nagyon drága az nekünk – mondta az anyukája -, és ezzel nem lehetett vitatkozni, mert anyu sokkal jobban tudta, hogy mi mennyibe kerül, mint ő. Most azonban jön a karácsony, ilyenkor a Jézuska is besegíthet! Nagyi azt mondta, hogy a Jézuskának semmi sem lehetetlen, ő a jó gyerekeknek mindent megad, tehát csak jónak kell lenni, és meglesz a bicikli is!
Jofi komoly elhatározást tett: ő pedig jófiú lesz egész decemberben, az egész adventi időszak alatt, akár összeszorított foggal is, hogy a vágyva vágyott kerékpár mindenképp megérkezhessen karácsonyra. Hogy pedig senki kétségbe se vonhassa a jótetteit, egy füzetet is szerzett, ráírta, hogy „Adventi jócselekedetek karácsonyra”, hogy abba minden nap beleírja, mit tett.
Első nap: elmosogattam – írta, és biztos, ami biztos, le is rajzolta magát a mosogatónál, szivaccsal a kezében, rengeteg tányérral. Második nap: kivittem Buksit sétálni délután, hogy ne anyunak kelljen. Harmadik nap: rendet raktam a szobában – és egy újabb szép, színes rajz a rendbe rakott polcokról és összehajtogatott ruhákról.
Jofi minden napra talált valami jót, amit megtehetett és szívesen rajzolt is hozzá. Nagyon büszke volt a Jócselekedetek-naplóra – ahogy magában elnevezte a füzetét -, és már alig várta, hogy megmutathassa szüleinek karácsonykor. Végül aztán nem bírta tovább, az ünnep előtt néhány nappal elindult Lánci bácsihoz, hogy legalább neki, teljes titokban, eldicsekedhessen a füzettel és jótetteivel. Bár ne indult volna!
Ahogy átszaladt a patak feletti kis hídon, a vizes fapallón megcsúszott, a füzet kiesett a kezéből, egyenesen bele a hideg vízbe! Mire Jofi lefutott a hídról és egy bottal kihalászta a naplót, az teljesen szétázott! A betűk szétfolytak, a rajzok elmaszatolódtak, tönkrement az egész! A kisfiú sírva ment tovább Lánci bácsihoz, vitte a szétázott füzetet, hátha öreg barátja tud segíteni valahogy!
Lánci bácsi szomorúan csóválta a fejét: ezen a füzeten már nem lehet segíteni! De azért ne aggódj – mondta kis barátjának -, Jézuska füzet nélkül is tudja, hogy mit tettél, és a szüleid is szeretnek füzettel vagy anélkül, egyaránt! Jofit azonban nem lehetett megvigasztalni. Mi lesz most a biciklivel?
Elérkezett a karácsony. Az asztal megtálalva, a fenyőfa feldíszítve, csomagok szépen becsomagolva alatta – az egész család izgatottan várja, hogy az angyalszárnyak meglebbentsék a csengettyűket – kezdődhet az ünnep! Csak Jofi szomorú, mert a fa alatti dobozok túl kicsik ahhoz, hogy azokban egy kerékpár elférhessen. Pedig, ha a füzet meglenne!
Anyu a fa alól sorban felemelte a dobozokat, és odaadta annak, akinek a neve rá volt írva. Ruhák, játékok, könyvek – mindenki kapott valamit. Végül már csak egy vékony kis csomag volt hátra. – Hát ez mi lehet? – kérdezte anyu -, és óvatosan kibontotta a papírt. Egy kis füzet került elő belőle. – Nocsak, mi lehet ebben? - Kinyitotta, és olvasni kezdte:
Első nap: a kisfiam elmosogatott, és utána odabújt az ölembe és átkarolta a nyakam – nagyon jól esett! Második nap: a kisfiam kivitte a kutyát sétálni és utána olyan vidáman jött vissza, hogy megnevettette az egész családot. Harmadik nap: nagyon fáradt voltam, amikor hazaértem, a kisfiam pedig hozott nekem egy pohár vizet és utána beszélgetett velem…
És így tovább, mind a huszonnégy napra volt valami bejegyzés arról, hogyan örvendeztette meg Jofi a családját. Végül aztán anyu becsukta a füzetet: - Ez a sok jó mindenképp viszonzásért kiált!
Ahogy ezt kimondta, az ajtó felől csengőszó hallatszott. De nem ám kis csengettyű, nem is harang, hanem félreismerhetetlenül egy bicikli-csengő hangja! Jofi olyan hirtelen fordult meg, hogy majdnem elbukott a saját lábában. Kinyílt az ajtó és ott állt apu egy vadonatúj, kétkerekű, igazi kerékpárral!
Aznap este, amikor Jofi lefeküdt aludni, egy új lakó is beköltözött az ágya mellé: a kerékpár. Anyu megígérte, hogy egészen addig ott maradhat, amíg el nem olvad a hó és ki nem lehet menni biciklizni. Akkor majd átkerül az előszobába, hogy a koszt ne vigyék be a gumikkal a lakásba. De addig?
Jofi álmában a kormányt fogta és versenyt száguldozott a felhőkkel az égen.
Szöveg: Sípos (S) Gyula, kép: Vihart Anna