Napközis mesék 10. – Sikerül vagy nem sikerül?

Kategória: Irodalom Megjelent: 2017. március 22. szerda

R. Csenge, Cs. Dóri, Sz. Csenge és B. Bulcsú által mondott szereplők: vérszívó királykisasszony, Garfield, titkos ügynök

Sípos (S) Gyula: Sikerül vagy nem sikerül?

A család férfi ága csendes, szerény és visszahúzódó volt, a nők azonban épp ellenkezőleg! Anyja és nővérei is legendás vérszívóknak számítottak, de még közülük is kiemelkedett a vérszívó királykisasszony. Az ő röpte oly csendes volt, hogy az emberek észre se vették, mikor megcsapolta vérüket. Míg a többiek zümmögtek, szörcsögtek, ő csak odarepült, szúrt, és már ment is tovább, jóllakottan. Nem csoda, hogy igazi sztárnak számított a szúnyogok között.

Ha csak meglátták közeledni, már egymást bökdösték: nézd, itt repül a vérszívó királykisasszony! A lányok körülzümmögték, a fiúk kibújtak a levelek takarásából, ahol azok nedveit szívogatták, de még a szúnyoglárvák is kidugták a fejüket a víz alól, hogy láthassák őt. „A mi szúnyogunk ő, hozzánk tartozik – suttogták áhítattal -, én is ilyen leszek, ha nagy leszek!”
Kalandos természetű lány volt a vérszívó királykisasszony, hol erre, hol arra repült, keresve az egyre nagyobb kihívásokat. Vágtázás közben is elkapta a lovat, röptében is megszúrta a madarakat, és megtámadta még az elefántot is, kíváncsiságból, hogy vajon annak vastag bőrét át tudja-e döfni – és ugyan mi állhatna ellen az ő erejének?
Egy reggel zsákmányszerző, táplálkozó körútra indult. Berepült egy kisvárosi ház nyitott ablakán, mert valami meleget érzékelt bentről, és körülnézett. A szőnyegen egy hatalmas, kövér, vörös szőrű macska aludt, előtte üres etető tálka, mellette összehajtott újságpapír. „Csak egy kövér macska” – gondolta a vérszívó királykisasszony -, „de ha már itt vagyok, megreggelizek”. Ekkor egy hang hallatszott a sarokból:
-Vigyázz, ne menj közelebb hozzá, mert megöl téged is!
Vérszívó királykisasszony körülnézett, ugyan ki szólhat hozzá. A sarokban egy pók kucorgott. A vérszívó királykisasszony kissé összerezzent, mert a szúnyogok és pókok között sohase volt nagy barátság, de aztán látta, hogy ez csak egy hosszú lábú kaszáspók az, aki megszólította. A kaszáspókok pedig veszélytelenek, növényi korhadékokkal táplálkoznak. Hiába nagyok, teljesen ártalmatlanok - a vérszívó királykisasszony le is nézte őket. Így aztán csak flegmán visszakérdezett:
-Engem? Nekem egy ilyen lusta, kövér macska a közelembe se érhet! Mire felébredne, már rég megcsapoltam a vérét!
-Nana, csak óvatosan! – válaszolt a kaszáspók a sarokból. Az ott nem akármilyen macska, hanem Garfield, minden pókok réme! Ha jól megnézed, ott mellette látsz egy fekete foltot Szörnyű tragédia!. Az ott az én legkedvesebb barátom, és egyben a legtehetségesebb titkosügynökünk, Szőr Pók szétlapított teste. Nála csendesebb, fegyelmezettebb pók még nem bújt ki petéből – és mégis, látod, hogy végezte!
-Egy titkosügynök?
-Igen, mégpedig a legkiválóbb! Én pedig a társa, Miszter Pók, ugyanabból a fészekből, a fakéreg alól. Mi voltunk a legjobbak! Amikor meghallottuk Garfield rettenetes hírét, eljöttünk, hogy megnézzük őt. Itt feküdt, látszólag aludt. Szőr Pók ki akarta használni a lehetőséget, hogy tanulmányozhassa a fenevadat – és ez lett a vége…
Vérszívó királykisasszonyt azonban nem lehetett visszariasztani holmi pókok nyafogásával. Elrugaszkodott az ablakpárkányról, és már suhant is a macska felé. Körözött egy kicsit fölötte, hogy megkeresse a legjobb helyet, ahol szívhatna egy kis vért. A sűrű bundás helyekkel nem akart bajlódni. Először arra gondolt, Garfield orrára száll le, csak hogy megmutassa a titkosügynök póknak, milyen is egy vérbeli vérszívó szúnyog, de aztán meglátott egy szép kék eret a macska fülében, és nem tudott ellenálli a csábításnak. „Orr lesz a legjobb!” – gondolta, és berepült a fülkagylóba.
Ebben a pillanatban Garfield mellső lába megmozdult, és a mancsában tartott, összetekert újsággal egy hatalmasat húzott a fülébe leszálló szúnyogra. A vérszívó királykisasszony életét csak az mentette meg, hogy a légnyomás befújta a fül belsejébe, így a csapásnak csak a szele érte el.
„Hajaj, ez meredek helyzet volt!” – gondolta, és zümmenteni se mert, nehogy felhívja magára a figyelmet. „Ezt a szégyent! Egy kövér, lusta macska majdnem elkapott, de örökre!”
Garfield kéjesen elvigyorodott, majd felnézett a sarokban lapuló kaszáspókra.
-Pókocska, nem jössz le, hogy beszélgessünk egy kicsit? Adok neked szúnyogocskát!
-Fúj, te gyilkos! - kiáltotta le a titkosügynök. - Mi nem eszünk szúnyogokat, mi békés természetű pókok vagyunk! Te pedig mégis megölted Szőr Pókot, a legjobb titkosügynökünket és legkedvesebb barátomat!
Vérszívó királykisasszony Garfield fülében hallgatta a macska és a pók párbeszédét, s közben óvatosan kijjebb lopakodott. Ki akarta használni a lehetőséget, hogy amíg ők ketten beszélgetnek és Garfield nem figyel rá, elmenekülhessen. Sajnos azonban nem figyelt fel arra, hogy a macska mancsában még mindig ütésre készen áll a papírhusáng. Ahogy kiért a fül csúcsára, elrugaszkodott, hogy kirepüljön a veszélyzónából. Még épp csak megzizzent a szárnya, már lendült is Garfield mancsa, és…
Így lett vége egy bátor és büszke életnek. Vérszívó királykisasszony teste szétkenődve feküdt a papíron. Garfield – aki csak elterelésként beszélgetett a pókkal, hogy előcsalogassa a szúnyogot – diadalmasan a titkosügynök felé emelte husángját:
-Na, pókocska, jössz beszélgetni?
De Miszter Pók addigra eltűnt a sarokból. Rohant vissza, ahogy csak nyolc lábából telt, vissza a fészekhez, jelenteni a tragikus hírt és figyelmeztetni mindenkit: kerüljék el messziről azt a házat, ahol a gyilkos macska lakik!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés