Dallam, avagy ahogy egy zenerajongó magyarázza

Kategória: Irodalom Megjelent: 2017. február 24. péntek

Kezdetben nem volt semmi csak Isten, és Istenben a dallam és Isten Önmagát szemlélte a dallamban. A dallam erősödött, kibontakozott, mint magból kinövő hajtás, levél, virág, a dallamból szimfónia lett, kiáradt és körbeölelte Istent. A megszülető angyalok, mint hangjegyek a vonalas kottában szolgálták az összhangzatot és minden angyal egyszerre volt hang, illat, szín és íz.

Mint egy kardalban a lélegzetvétel szünetjelében, csendjében kitartott hang, olyan volt az első lázadó. Csak egy hamis hang, kellemetlen utóíz, túl harsány szín, átsuhanó rossz szag. Aztán még egy, aki szintén ki akar tűnni a szimfóniából, és még kettő, aki önmagát emeli ki, és még tíz, aki saját ütemet akar, száz és ezer, aki különbnek érzi magát a többinél és teret könyököl magának.
Így született a Lázadás. Egy kotta, innen-onnan összefabrikált vonalakkal, ahol a kottafejek oda kerülnek, ahová a kölcsönös lökdösődésben erejükből telik. Egy dallam, amiben mindenki hangosabb és szagosabb akar lenni. Ahol mindenki karmester az alatta lévőknek és hangszer a nála erősebbnek, amin kornyikálni lehet.
Megtört a harmónia.
Isten szenvedett.
„Legyen!”
Isten szava robbant, tér lett és idő, anyagot és formát kapott a világ. Szétvált a világosság és a sötétség, és nappal lett és éjszaka, az első nap.

(Szöveg: Sípos (S) Gyula, kép: Vihart Anna)

Hozzászólások   

0 #2 Gyula... 2017-02-25 08:33
Ó, akkor már megint megelőztek... :-)
Idézet
0 #1 Ábel 2017-02-24 14:57
Tolkien: Szilmarilok. Lényegében ugyanezzel a képpel írja le a világ teremtését.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés